Ételek,Étkezés

Comidas I. 

Brazília gasztronómiája igen változatos,bőséges,és persze nagyon finom. Meglepődtem azon hogy a hozzávalók majdnem ugyanazok mint otthon,vannak olyan zöldségek,gyümölcsök,termések amihez csak itt lehet hozzájutni és részei a mindennapi étkezésnek is.

Viszont Brazília óriási,ezért is a gasztronómia,és az étkezési szokások eltérnek ha egy másik államba utazol. Minas Gerais,az én államom híres a  konyhájáról, Az első hónapom azzal telt el hogy mindent megkóstoltam amit tudtam,minden újat,amivel még nem találkoztam. Mostanra vannak igazi kedvenceim,amik hiányozni fognak ha hazamegyek. Na de kezdjük csak az elején.

Viszont Brazília óriási,ezért is a gasztronómia,és az étkezési szokások eltérnek ha egy másik államba utazol. Minas Gerais,az én államom híres a  konyhájáról,és a Pao de Queijo-ról,amit Rio de Janeiro-ban nem is mindenki ismer.

Ezen a térképen könnyebben elképzelhetőek a távolságok. Tehát például Bahia-ban,az én államom fölött,nagy híresek a tengeri gyümölcsök,és mindenféle hal evése. Egy azért,mert híres a halászatról,a tengerparton van,és híres üdülőhely. Nagyon várom már hogy megismerjem a Nordeste részét Brazíliának,mert szintén nagyon színes a kultúrája,és a gasztronómiája. Na de nézzük Minas Geraist.

Minas Gerais-ban a fő étkezés általában babból és rizsből áll,ez valami hagyomány hogy az asztalon minden ebédre friss rizsnek és babnak kell lennie. Őszintén szólva én már az első hónap után meguntam,és most is próbálom kikerülni ahogy tudom. A bab,rizs (arroz e feijao) mellett általában valamilyen hús szokott lenni,még egy köret,és saláta.
Ez kerül a tányérra minden ebédre.
Húsok közül általában a marha,és a sertés húst emelném ki,a csirkehúst nem látom annyiszor jelen. Hihetetlen,de néha azt érzem minden nap magyar ételekkel találkozok,de mindig van bennük valami más íz. Például készítenek paprikás csirkét,ami teli van vöröshagymával,és nincs benne paprika,csak paradicsom. Így a színe sem marad olyan élénk,meg az íze sem,de látok hasonlóságot. Valamelyiknap csülköt ettünk,és ugyanúgy készült mint ahogy otthon szoktuk. Viszont használnak kolbászt,virslit és szalonnát is. Az biztos hogy nem bonyolítják túl a fűszerezést,a són,borson,fokhagymán,és vöröshagymán kívül nem használnak mást,de ezekből aztán nem sajnálják. A leves az nem terjedt el,ahogy Papa mondaná,de itt a második családomban néhanapján előfordul hogy levest főznek. Én már ahogy meséltem megcsináltam nekik a babgulyást,és kifejezetten szerették.

                                                                                                                                                                                                      Sok fajta pörkölthöz hasonlót is főznek,ilyen például a feijoada,amit előre meg mondom hogy nem szeretem,mert babból,és mindenféle sertésrészből áll. Fülből,orrból,és minden finomságból. Ezért nem vált a kedvenceim közé,viszont meg kell említenem,mert Minas egyik jellegzetessége.

Mellette „farofa” található,ami mandioca lisztből készül,és általában belekeverik ezekbe a pörkölt alapú ételekbe. A mandioca (manióka) a világ legfontosabb tápláléknövényei közé tartozik. A föld alatti gumóiból lisztet, kenyeret, keményítőt és alkoholtartalmú italt készítenek. A maniókát sütve is gyakran esszük,és úgy néz ki mint a sült krumpli,és olyan az íze is,csak kicsivel szárazabb. Hogy visszatérjünk a lisztekre,megemlíteném a „povilho”,a tápióka lisztet,amiből a híres minasi Pao de Queijo-t készítünk,és sok más kenyérfélét is.

Persze a kukoricalisztből készült ételek szintén a listán szerepelnek mint a kukoricakenyér,és a különböző „tira gostos”-ok, harapnivalók kirántása.

Egy másik különlegesség a „chuchu” (chayote) nevű zöldség,ami a krumpli,és a répa íz világához hasonlít. Ugyanúgy,zöldséglevesekbe vágják, szuflét csinálnak belőle.

Szerencsére sok zöldséggel készült ételt esznek,és amint tudjuk Dél-Amerika a zöldségek,és gyümölcsök paradicsoma,így falatozhatok bőségesen.:)

Tehát visszatérve az ebédre,az ebéd a legnagyobb étkezés a nap folyamán,és utána már csak „lanche” van,ami az uzsonnát jelenti.

Képzeljetek el az utcákon kis pékségeket,ahova be lehet ülni,és „meglanche”-lni egy „suco” (frissen facsart gyümölcslé kíséretében)

Annyira jó amikor jössz haza az iskolából,elmész ezek mellett a helyek mellett,és csak úgy kikapnád onnan,mert olyan illatuk van :)

Ez itt elég népszerű,mert ha az ember rohanásban van, vesz egy coxinha-t ami végül is krumpliból,csirkéből,és sajtból áll,és az egész ki van sütve zsírban.Ha ettetek istenit,akkor ez az.
Ezekhez tartozik a Pao de Queijo is,amit különböző méretekben kaphatsz.

Hamarosan következik a Comidas II. blogbejegyzés.
Addig is sok puszi! 

Sziasztok!

A szünet után persze megint elkezdődött az iskola,és én megint csak tanultam,tanultam tanultam. Néha már érzem hogy a szememet nem tudom nyitva tartani,és amikor nagyon fáradt vagyok,egy 20 percet „nem alszok csak pihenek” –et tartok. Amúgy ez általában senkit sem zavar,mert egy általános dolog. Tehát szótározok,nyelvtanozok,néha napján felcsapom a szótárat,és írom a szavakat.

Tehát a hétfő kicsit nyögvenyelősen ment,de utána elmentem venni néhány dolgot magamnak,sétálgattam,aztán pedig Filip felhívott hogy menjek el vele egy Rotaract Meeting-re. Még sosem voltam,ezért elmentem. A Rotaract az egyenlő a Rotary-val,csak a dolgokat fiatalok veszik át, átlagban 20 évesek. És ugyanúgy vannak project-jeik,és tartják a kapcsolatot a cserediákokkal is. Egy kávézóban gyűltünk össze,és mindenről beszéltünk. Megismertem egy francia srácot,aki hasonlóképpen cserediák itt,de ösztöndíjjal van itt. Tehát érdekes volt,minden héten van meetingjük,és ha van lehetőség rá,menni is fogok.
Másnap Cristinával szervezgettünk és hívosgáltunk nyelviskolákat,portugál tanárokat,és zongora tanárokat. Hát sajnos semelyik sem volt olyan árban amit még talán át is gondolhattam volna. Valószínűleg aki tanulni akar,az nagyon pénzes,mert mindenhol teli vannak a nyelviskolák,tanfolyamok. Na mindegy. De meglepetésemre közben elkezdődött egy portugál korrepetálás az iskolában,és mivel alig jár valaki, én meg persze odasündörögtem,és megkérdeztem hogy én nem járhatok e,a tanár közölte hogy de,persze,és ha járok, külön nekem össze is tud állítani órákat. Nagyon örültem neki, mivel minden délután van,és addig maradhatok ameddig akarok,akármelyik nap. Nagy segítség,mert persze egyedül az ember nem tud mindent megtanulni.

A szerdai napon elmentem abba a nyelviskolába,ahol volt a portugál tanfolyam,mert az igazgatónő megkért minket hogy segítsük az angolul tanulókat azzal hogy beszélgetünk velük,meg mert kíváncsiak ránk. Tehát leírt nekünk egy órarendet hogy mikor látogathatjuk meg az órákat. A közlekedési költségünket fizetik,és ha látják hogy járunk,majd ajándékot is kapunk J Tehát egy héten egyszer megéri elmenni,az én angolomnak sem árt,mert mióta alig használom az angolt,egyre csak felejtek el beszélni.
Tehát szerdán elmentem,és egy 1,5 órát ott töltöttem. Hazajőve pedig,szerintem még nem beszéltem nektek arról a tánciskoláról amit felfedeztem,és egy nap csak bementem,és rákérdeztem hogy mik vannak,és megtetszett a jazz,így a nyelviskolából hazaérve már mentem is oda,mert a recepciós ajánlotta hogy ha kíváncsi vagyok hogy milyen,megnézhetek egy órát. Egyszerűen imádtam,az ár is kedvező,így eldöntöttem hogy járni fogok!
Csütörtökön csak Rotary Meeting volt, és rájöttem hogy miért szeretek annyira menni rotary-ra. Mert a hely  gyönyörű,aznap csütörtökön az eggyel alattunk levő szinten esküvő volt.

Mindenhol liliom illat volt,és ment ez a kellemes zene. Csak a dolgokat elsuhanni láttam a liftből,de szívem szerint még pincérnek is beálltam volna hogy megnézzek mindent.
http://www.automovelclubemg.com.br/   ß Itt megtaláljátok a linket a helyről.

Automóvel Clube.

Amúgy a Rotary-n nem történt semmi,a kaja megint isteni volt,és rájöttem hogy egyre jobban értem hogy mi folyik a Rotary meetingeken. Nagyban valami kínai project-ről beszélgettek.

Pénteken délután elmentem a portugál „korrepetálás”-ra az iskolába,és nagyon jó volt. Beszélgettünk,elkezdtük átvenni az alap ragozásokat,és oldottunk meg feladatokat is.Végre eljött a péntek,és hazaérve csak otthon voltunk,pihentünk.

Másnap viszont volt egy meghívásom a Rotary szervezésével egy színházba,ahol a gyerekek számára kellett segítség,és a végén mi,cserediákok adtuk át nekik az ajándékokat. Ez úgymond egy önkéntes munka volt,ha mentél örültek,és megismerhettél sok más Rotaryst is.

Jah,és kaptunk mi is ajándékot,ami egy mikulás csomagra hasonlított leginkább,teli cukorkával J

A végén Margareth, Belo Horizonte másik Rotary Clubjának a tagja vitt haza,és mivel nagyon éhesek voltunk, bementünk egy pizzériába és megvacsoráztunk. Margareth beszélt más programokról amiket a Rotary szervez,és én nagyon hasznosnak,és érdekesnek találtam.

Mire hazaértem Cristináék már nagyon vártak,nálunk volt a család,és beszélgettek.

Persze egész hétvégén zuhogott az eső,és őszintén szólva,meg lehetett fagyni. Minden ruhát magamra vettem már,de még mindig fáztam. Napközben 12 fok volt,és persze ez nem tűnik fel,amikor az emberek fűtenek. De amikor a házban nincs semmi meleget adó dolog a meleg vízen kívül,az nem jó érzés. De ma, hétfőn az idő már sokkal jobb volt.

Ú vasárnap aranygaluskát sütöttem a családnak,Cristina meg lazacot sütött. Az egész nap a főzéssel,sütögetéssel ment el,utána pedig a kicsi Chris átjött az anyukájával,és játszottunk.
Remélem most bepótoltam a lemaradásomat,hamarosan jelentkezem!

Beijo pra todos! J

Na sziasztok!

Most exkluzív blog bejegyzés következik általános dolgokról amit Brazíliában tapasztalok,és még nem osztottam meg veletek.
Például az emberekről sosem beszéltem hogy hogy élnek,és mik a különbségek.
A válasz: teljesen másak.
Már az első pillanatban amikor találkozol egy brazillal,az vagy a nyakadba ugrik,mert örül hogy megismerhet,vagy finomabb esetben megölel és puszit ad. És elhangzik a híres köszönő forma, a Tudo Bem ? – a fordítása valahogy az lenne hogy Minden oké? Ez mindig elhangzik akárhányszor összefutsz egy ismerőssel,és válaszolni általában a megismétlésével szoktak. Ezt azért írom le,mert ez tűnik fel egy idegennek elsőnek amikor meghall egy beszélgetést.
Tehát sokkal kedvesebbek,és nyitottabbak mint a magyarok. De hát ezt persze tudtuk előtte is. Észrevettem hogy számukra a külsőségek nem az elsődleges szempont. Persze vannak itt is olyanok akiknek liftes házuk van,persze mindenhol vannak ilyenek. De legtöbbjük teljesen egyszerű ember, és 1 km-es körzetben az egész család megtalálható. A családdal gyakran összejárnak,és ez nekik nagyon sokat jelent. A hétvégét általában a család tölti be, összegyűlnek,és nincs rohanás,ha még is úgy van hogy ebédre vagyunk hivatalosak,általában mire megérkezünk még a terítés akkor kezdődik el,és mindent együtt csinálnak. Senki nem rohan,és feszeng hogy elkészül e mire a vendégek jönnek. Ez egy következő nagy igazság a brazilokkal kapcsolatban. Nem sietnek sehova. És igazuk is van. Én örülök most,mert mindkét oldalba bepillantást nyerhetek,és azt hiszem ez az életvitel nyerőbb.
Tehát az összejövetelek jól telnek,és sokkal nyitottabban. Ha haza megyek elterjesztem ezt a szokást ;)
Őszintén szólva vannak olyan dolgok amiket még mindig nem szoktam meg,de tisztelem a szokásaikat,mert ez hozzátartozik a kultúrájukhoz,és mint tudjuk én ezért jöttem ide,hogy ezt is elsajátíthassam.

A vallás. Nálam ez minden brazil körében tabutéma,sosem beszélek róla mert ki tudja mit vesznek félre,inkább nem bonyolítom. De a populáció 80%-a hisz Istenben,és a katolikus vallás képviselője. Eddig ez teljesen elfogadható,viszont sok ember már az én határaimon kicsit túl megy,és irritálóvá kezd válni. Amúgy majdnem minden utcán van egy bolt,ahol beszerezheted az „istenes”dolgaid. Minden nap elmegyek a bolt mellett,és sosem értem meg hogy létezik az hogy mindig teli van. De hát na.

Általában leesik az álluk amikor közlöm hogy én nem hiszek Istenben, és akkor megkérdezik hogy akkor miért járok katolikus iskolába. Hát mert nem én választottam. De tényleg. Az iskolának van saját papja, templom-ja,és a falon hirdeti a tanokat. Ezért annyira visszafogott,és szigorú. Az iskolát csak úgy hagyhatod el,hogy ha felhívják először a szüleid,és biztosra mennek hogy meg van engedve hogy elmenjek. Egyszer amikor még nem voltam beavatva a szabályokba,és el voltam engedve korábban az iskolából a portugál tanfolyamra,kisétáltam a suliból,és a portás aki nem tudott a távozásomról,utánam szaladt mintha éppen rabolni készülnék,és visszaráncigált az iskolába. Tehát most már értitek..
Amúgy nincs sok barátom az iskolában,néha úgy érzem kisebbek mint én,pedig egy idősek vagyunk. Na de nem baj. Ezért nincs sok kedvem sosem iskolába menni,mert nem történik semmi. És az egyenruha is borzalmasan fest rajtam :D De amúgy van egy jó oldala is,mert nem különböztet meg senkit,ott mindenki egy rangon van.
Párszor megtettem már az iskolába az utat,meg vissza,így mostanra megfigyelhettem mindent. Sajnos az utcák nagyon koszosak,és a hajléktalanok előszeretettel nyüzsögnek,telepednek le a bank előtt,vagy éppen találkoztam már olyannal is,aki egy kis tűz fölött,egy rossz kikotort serpenyőben sütött magának valamit.

Ez a helyzet elszomorító,de még is inkább az hogy nincs egyensúly.

Tehát vannak problémák,de szerintem fejlődik,és változni fog.

A közlekedés szintén egy kavalkád. Az emberek sosem várják meg hogy zöldre váltson a lámpa,és a kocsik között mászkálnak,mert nem bírnak kivárni még egy fél percet.Estefelé már nagyon nagy a forgalom,előfordulhat hogy 2 órahosszába kerül hogy elérj A-ból B-be, abban az időben. A biciklisek szerintem nem merik elővenni a biciklit,őszintén szólva én sem merném. Ezért ők nem gyakoriak. Van taxi,busz,autó,motor,de ebből temérdek.
A postán 2 hétig sztrájk volt,ezért az otthonról küldött csomagom már több mint egy hónapja érkezik,remélem tényleg meg fog. A biztosító még mindig nem adott jelet arról hogy dolgoznak e az ügyömön,így az is áll. Hajszolom a portugál tanárokat,hogy elcsípjek valamivel olcsóbb tanfolyamot,mert persze mindenhol 60R$ az órabér ami majdnem 7 500 Forint. Szerintem nevetséges,de sajnos nekik nem annyira.

Tehát mindig van valami amiért lehet aggódni,de úgy érzem mostanra kialakulnak a dolgok.
A következő exkluzív blog bejegyzés a kedvenc témátokból lesz,az ételekről!
Remélem minden jól megy otthon,
Puszoo

Na sziasztok!

Most egy rövidebb blog bejegyzés következik,mert fáradt vagyok,de ígérem nem maradtok le semmiről ami velem történik.
Tehát Kedden volt az utolsó nap amikor suliba kellett menni,mert gyereknap következett,és ezért odaadták nekünk a 3 napot szünetként,utána pedig a hétvége.
Mi lementünk a farmunkra,a három napra,és a hétvégét már itthon töltöttük.
Szerdán reggel elindultunk,és 1 órán belül meg is érkeztünk. Őszintén szólva nem olyan volt amilyennek képzeltem,de teljesen azonosult Papa szőlős kertjéhez.
Papánál nincs banánfa meg jabuticaba,de az állatok majdnem ugyanazok voltak.Egy rakat tehénnel hozzátéve :D  Óriási területen,a civilizációtól elég messze. De pont ez volt benne a jó. Kiszakadni három napra a nyüzsgő Belo Horizonte-ből.
Ahogy megérkeztünk kipakoltunk,mert bevásároltunk egy csomó dolgot előtte,hogy na majd sokat eszünk,de szerintem több dolgot hoztunk haza mint elvittünk. A ház stimmelt a farm hangulatához,kicsit nomád volt,de kalandos :D

Tehát Ana-val, a tesómmal már el is kezdtünk sütni valamit,Christináék meg rendezgették a dolgokat a farm körül. Camilla,a másik tesóm nem jött,mert nem nagyon szeret a farmra menni,és ezért az unokatesójáéknál maradt a 3 napra.

Délután társasoztunk,meg filmeztünk,meg mikor mit csináltunk,gyorsan eltelt a nap. A következő nap reggel sétáltunk a hegyekben,és szépen elkapott minket az eső is. Az eső nagyon hideg ott,és minden este 6 óra után én már hatvanhat pulcsiban ültem,Sergio meg vígan póló nélkül rohangált :D
A másik ijesztő dolog a farmon,hogy sosem lehetsz nyugodt hogy milyen bogár mászik beléd,milyen szőrös pókot találsz a konyha közepén,és hogy fürdés közben milyen rossz nagy páncélos barna bogár csücsül a törölköződön. És igen.. Lehet kicsit hisztérikusnak találtak néha,de egy kicsit megterhelő volt számomra :D

De hát visszagondolva már csak röhögök rajta,és jól éreztem magam. Az utolsó nap még sütöttünk pizzát,és Pao de Queijo-t a kemencében,tehenet fejtem,sajtot csináltam,Doce de Leite-t főztem,és reggel pedig már indultunk is haza.
Jó volt hazajönni,mert őszintén szólva elég ebből 3 nap :D
A szombatot pihenéssel töltöttük,meg Ana-val elmentünk a nagynéném házához,aztán másnap pedig szülinapra mentünk,és megint eltelt a nap.
Holnap pedig iskola,és kezdődik minden előröl :)
Beijoos

Na sziasztok!

Azt hiszem megint régóta nem írtam,de a hétvégém megint millió élményekkel volt teli.Rio de Janeiro-ba utaztam,és végre nem csak a Google-n keresztül csodálhattam A Krisztus szobrot. Na de ne haladjunk ennyire előre. Először is az utazás előtti hetem csendesen telt,vége lett a portugál tanfolyamnak szerdán,és mindenkinek készülnie kellett egy kis prezentációval a saját országáról. Hát őszintén szólva én a már kész prezentációmból dolgoztam,átírtam portugálra,és már meg is volt. Érdekes volt ez az utolsó óra,mert szebbnél-szebb országokról tudtam meg dolgokat a kultúrát, a nevezetességeket,és a helyi ételeket illetően.
A Japán sráctól kaptam egy origami hattyút,a török lánytól meg egy karkötőt a gondviselés szemével teli J Az én prezentációm is jól sikerült szerintem,minden érdekes dolgot megmutattam, beleértve a himnuszunkat,imázs filmeinket,és persze a saját prezentációmat.
Az óra után a tanárok szerveztek nekünk egy kis meglepetést Pao de Queijo-val,Guarana-val,és Brigadeiro tortával. Aranyosak voltak.
Aztán még maradtam a suliban,mert megbeszéltem az igazgatónővel,hogy részt veszek ebben a Green System Program-ban,ahol mi cserediákok segítenek az iskolában angol tanulóknak gyakorolni az angolt. Ez afféle Volounteer work.
Másnap kerestem Jane-t,hogy beszéljünk a hétvégéről,de nem tudtam elcsípni,viszont később felhívott,és meg beszéltük a részleteket. Csütörtökön már elkezdtem pakolni a hétvégére,mert meg beszéltük hogy pénteken 12 órára itt vannak értem. Így estére,mire elindultam volna a Rotary meetingre,már minden kész volt. Ahhoz képest hogy egy hétvégére mentünk,azt hiszem kicsit sok cuccot vittem.:D De hát na.
Indulás előtt még beszéltem anyáékkal,és már indultunk is Jane-val,és Eduardo-val a reptér felé. A repülőút meglepően rövid volt,és 40 perc repülés után már láthattuk is Rio de Janeiro első favelait. Megérkezve a Rio Nemzetközi repterére,őrült taxisok hirdették magukat,hogy az ő taxijukba szálljunk be. Rio központja felé hosszan vezet az út, és mivel óriási volt a forgalom,így még több idő volt. Amikor elsőnek megláttam  Copacabana-t,azonnal úgy éreztem mintha már ismerném ezt a helyet,de hát persze mert annyi képet néztem róla előtte,hogy már lassan kívülről ismertem a helyeket J Tehát Rio de Janeiro képe majdnem teljesen megfelelt az elképzeléseimnek,de persze amikor ott vagy akkor éled át teljesen.
Tehát áthaladtunk a Copacabana-n,aztán az Ipanema-n és a Leblon nevű tengerparton is,miután megérkeztünk a szállásunkhoz. Lepakoltunk,szusszantunk,és mentünk keresni egy helyet ahol lehet vacsorázni.:) Egy ausztrál steak house-ban kötöttünk ki,ahol a kaja egyszerűen isteni volt. Utána még sétálgattunk egy kicsit a városrészben,és mentünk haza aludni,mert mindannyian irtó fáradtak voltunk.
Másnap a program 7 órakor már kezdődött,reggeli után már a tengerpart felé haladtunk,és a Copacabana-t tűztük ki az első állomásunkként J Végigsétáltunk a tengerparton,és fotózkodtunk a Copacabana Palace Hotel előtt. Aztán letáboroztunk a tengerparton,és ott töltöttük a délelőttöt. Egy kicsit megkapott a nap,de legalább napbarnított színem lett :D Aztán ebédelni a  híres Confeitaria Colombo-ba mentünk,egy óriási cukrászdába:) Hát a végzetemet láttam amint elnéztem a véget nem érő sütis pulton :D De először felmentünk az emeletre,ahol ebédelni is lehetett,és azután sütiztünk. Egy óriási csokis desszertet kértem,de hát egyszer élünk.. :D A sütizés után,mivel elég sok időt eltöltöttünk ott,már mentünk is a Corcovado felé,a következő állomásunkhoz. A Corcovado-ra kisvasúttal és taxival mehetsz fel,de majdnem 1 órát kellett volna a várni a vonatra,így a taxit válaszottuk.  A taxi félútig vitt,aztán még lépcsők vezettek a szoborhoz. Ahogy haladtunk felfelé a lépcsőn Rio de Janeiro egyre kisebb és kisebb lett,és lassan be lehetett látni az egész várost. Ezen a magasságon már a hegyek fölött mindenhol köd volt,és ahogy haladsz,a felhők közül lassan kialakul a Krisztus szobor képe. Hát nem tudom hogy hogy mondjam el,de ez a szobor egyszerűen monumentális,és gyönyörű. Minden részlete tökéletes. A szobor előtt turisták tulakodnak és fekszenek a földön,hogy a legjobb képet csinálják társukról. Mert a képnek úgy kell kinéznie,hogy a szobor a fotózni kívánt ember háta mögött legyen. És mivel annyira kevés a hely,a fotósnak vagy le kell ülnie a földre,vagy lefeküdnie,hogy a társa behajolhasson,és kész legyen a kép:) Mi is így tettünk,és Jane adta az instrukciókat :D Amúgy alig hallottam portugál beszédet a kilátónál. Voltak németek,norvégok,angolok,japánok. És én,egy szál magyar.:)

A fotózkodás után még körbejártuk a kilátót ahonnan belátni a várost,és lesétáltunk. Visszafelé már kisvasúttal mentünk,és a már besötétedett Rio fényeit csodáltuk az ablakból. Hát, nem semmi volt.
Itt következik az a mondat Apa számára,hogy igen, nem bántam meg hogy eljöttem Brazíliába. Egy cseppet sem :)
Hazafelé menet az esti programunkat tárgyaltuk,hogy hova,mikor,és hogy-hogy jutunk el oda. Jane-ék már ismertek egy jó helyet,és így meg is oldódott a kérdés.

8 órára már készen is álltunk hogy elinduljunk. Kocsival mentünk,párszor eltévedtünk,ide-oda keringtünk,de aztán végül megtaláltuk. Egy antik bárszerűség volt,ahol csak a beugró volt 20R$,és fiataltól idősig,minden korosztás megtalálható volt. Az egyik lap szerint a világ 10 legjobb bárja között van,és tényleg lehetséges,mert elképesztő volt. Székek,babakocsik lógtak le a plafonról,a a falra régi stílusú hűtőajtó volt felfüggesztve,és a hely egyik részén még egy hintó is fel volt állítva. A neve Rio Scenarium, és Lapában,Rio egyik körzetében található.3 emeletes,és minden este teli van emberrel. Folyamatosan van élő koncert,zene,és a fiatalabbaknak egy elzárt helyen disco is van. Tehát nagyon jó volt,körülbelül olyan 2 órakor jöttünk el,mert már nagyon fáradtak voltunk,és amúgy is a hazaút még megint 40 perc volt.
És következett az utolsó nap Rio de Janeiro-ban. Reggeli után az Ipanema-ra mentünk,és Eduardo-val elsétáltunk teljesen a tengerpart szakasz végéhez,a kilátóhoz,hogy teljes képet csinálhassak Ipanema-ról.:) Ipanema tisztább,és szerintem igényesebb mint Copacabana,jobb módú emberek vannak,gyerekekkel,és nincsenek őrült árusok akik nem hagynak békén.
Minden strand szakasznak meg van amúgy a saját blokkja,és társadalmi rétege. Különös,de így van.
Na tehát,elsétáltunk a kilátóhoz,és csináltunk pár képet,aztán megint 1 óránkba került mire újra megtaláltuk Jane-t a délre összegyűlt millió ember közül. Az idő kicsit beborult ekkora,és napsütés is abbamaradt,így gondoltuk hogy akkor ideje lesz ebédelni,és elbúcsúzni egy időre Rio de Janeiro strandjaitól. Ebéd után sétáltunk Copacabana központjában,és csodáltuk az óriási épületeket,és egymásra épülő hoteleket.
A napunknak ezzel lassan vége is lett,4 óra körül haza értünk,mert Jane 7 órára hívott egy taxit az apartman elé,így cakkompakk készen kellett lennünk. Kimostam a hajamból az összes sót,megállapítottam hogy barnultam,és azt is hogy Rio de Janeiro gyönyörű,és akármi is lesz,egyszer el jövök ide anyáékkal,és még talán Dórit is elhozzuk :P
Tehát a hétvégém tökéletes volt,borzalmas fáradtan értem haza,de hála istennek Szerdától szünet a suliban,így ki tudom pihenni,és feldolgozni ezt a millió élményt:)
Puszi nektek,hamarosan jelentkezem!

Olá!

Na újra itt,teli élményekkel! :) Az előző bejegyzés tudjátok ott fejeződött be hogy családot cseréltem,és már is nagyon kedvelem őket.A lakás nagyon szép,és sokkal nagyobb mint az előző helyen.És ami a legfontosabb,hogy otthonos.Mindig van itthon valaki,még egyszer sem éreztem magam egyedül mióta itt vagyok. A keddi nap volt az első amikor az egész délutánt itthon töltöttem. Találkoztam Christina apukájával,testvérével,és együtt ebédeltünk. Minden este az egész család tévét néz,és eszik. Olyan furcsa hogy ők 6-7 óra körül esznek valamit,aztán a következő étkezés 10 órakor van. Bár ilyenkor már csak ilyen pogácsa féleséget,vagy mikor mit.Tehát tévét nézünk,Sergio és Christina folyamatosan mesélnek nekem a családról,vagy éppen az aktuális dolgokról. Sergio ügyvéd,Christina pedig itthon dolgozik.Viszont Sergio mindig hazajön ebédre,és együtt ebédelünk. Sosem eszünk 2 nap ugyanazt,az étel mindig változik,és mindig annyi kaja van hogy egy hadseregnek is elég lenne.:D És mindig olyan isteni. De amúgy ha arra gondolok hogy náluk nincs leves,csak második,nem tűnik olyan soknak a mennyiség. Tehát ebéd után én általában kicsit elűlök,anyáékkal beszélek,tanulgatok,utána meg mindig akad valamit csinálni.Kedden este meglátogattam Jane-t Gabriela-t meg a nagymamát.Ott maradtam egy kicsit,és beszélgettünk.Rióról is,mert hát mindjárt itt van,és lassan készülgetnem kell rá. Jó volt nagyon :)

Szerdán voltam suliban,aztán hazajöttem és mentem portugál tanfolyamra. Már előző nap megbeszéltük a cserediákokkal hogy a tanfolyam után elmegyünk moziba,meg enni valamit.Beszéltem Christinával hogy elmehetek-e, és azt mondta persze,csak hogy ne legyen késő. Tehát mentem a tanfolyamra,majdnem lekéstem a buszt,mert sosem érek oda időben,de még sikerült felugranom.Eddig sosem tudtam értékelni a buszt.Mert hát Szoboszlón egy hosszabb séta alatt be tudod járni egytől egyig a várost.Itt viszont óriásiak a távolságok,és a busz aranyat ér. Annyira birom, hogy minden buszmegálló mellett van egy kis árus,aki árul mindenféle finomságot.Megfogadtam hogy egyszer veszek,mert olyan jól néz ki.Amugy minden 500 méteren találsz egy kis újságos bódét,ahol tudsz újságon kívül tudsz mindenféle cukorkát,rágót,meg finomságokat kapni.És még a telefonodat is fel tudod tölteni pénzzel ott.Mostmár hozzászoktam hogy csak leugrok egy utcával lejjebb,és már fel is töltöm a telefonom.

Tehát,visszatérve arra hogy majdnem lekéstem a buszt,de felszálltam,és már ott is voltam Sion-ban.Sion egy újabb körzet BH-ban.Meséltem már nektek Savassiról,Florestáról,ahol én lakok,Mangabeiras-ról,ahol a „creme” lakik (ahogy Dóri mondaná).Tehát a tanfolyam kicsit unalmas volt ma,mert ragozásokon kívül nem nagyon csináltunk semmit.Viszont utána átsétáltunk a Patio Savassihoz,ettünk,és megnéztünk egy filmet „Sem Saída” Taylor Lautner-rel.Szerintem otthon még nincs a mozikban,de érdemes megnézni,mert jó :)
Olyan 8 órakor már haza is értem,és mentem is aludni.Csütörtökön suli után elmentem a postára rákérdezni a csomagomra,amit anya már majdnem 1 hónapja feladott,és még mindig nem kaptam meg.1 óra várakozás után csak azt a választ kaptam hogy majd meg jön. Hát szupi. Délután Christina apukája nálunk volt megint,és mivel előzőleg beszélgettünk a fotózásról,mert szeret fényképezni, és kaptam tőle egy fotós könyvet.És én szintén adtam neki egy kis ajándékot,és nagyon örült neki.:) Másnap voltam suliban,változatlanul nagyon unalmas volt,de mostanában legalább a tanárok beszélgetnek velem egy kicsit. És egy héten egyszer segíteni fogok kisebbeknek angolt tanulni,beszélni.:)
Suli után ebédeltem,beszéltem anyáékkal,amikor Christina szólt,hogy menjünk a piacra! Nagyon örültem hogy végre elmehetek,mert ennek a piacnak nagy története van,és mindenkinek az az első kérdése amikor megérkeztem Bh-ba,hogy mikor megyek a Mercado Central-ba ( Central Market ~ Központi Piac [ www.mercadocentral.com.br ]).És még sosem voltam. Tehát abbahagytam a beszélgetést anyával,és már mentünk is.Be kellett állni egy óriási parkolóba,és lépcsőn jutottunk le a piactérre.Akármit megtalálhatsz ott tényleg.Tudsz venni kaját,állatot,konyhafelszerelést,játékot,virágot,akármit.Tettem fel Facebook-ra sok képet róla,meg lehet nézni:) Hazatérve becitáltuk a millió cuccot a házba,és ettünk.
Folyamatosan érkeztek családtagok,és már csak azt vettem észre hogy az egész ház teli van emberrel :D Náluk a péntek mindig ilyen.De tök jó hangulatú.Beszélgetnek,söröznek,esznek.

Másnap korán felkeltem,mert Ana-nak az iskolájának volt egy ilyen nyílt nap,hogy mindenki vigye a háziállatát. Egy téren volt megtartva,és millió kutya,és állat eljött a gazdájaikkal :) Ténlyeg.Ennyi kutyát még egyszerre nem most láttam.
Délután elmentünk vásárolni,mert megbeszéltük hogy hétvégén főzök gulyás levest,és sütök palacsintát.Nem volt olyan könnyű beszerezni azokat a húsokat amik igazán kellenek a leveshez.De miután 2 bevásárlóközpontba,és egy újabb piacra elmentünk,mindent megtaláltunk. Haza érve beálltam a konyhába,és körülbelül este 7 órakor ültem le.Nem volt olyan bonyolult megcsinálni mint amennyire azt hittem az lesz. Christina mindig segítségemre volt akármikor szükségem volt rá. Körülbelül 2 óra kellett hogy teljesen megfőjön minden,és hogy a galuskát bele tudjam szaggatni. A leves után a palacsinta következett,már megcsináltam reggel a masszát,így már csak meg kellett sütni,és megtölteni a palacsintákat.mire kész lettek,a család megérkezett a házunkba,és hozzákezdtünk enni. Hát persze mindenki imádta a levest,és én is meg voltam elégedve :) A nap után már csak arra volt szükségem hogy leüljek,és ne csináljak semmit.:)

Másnap reggel megint korán keltem,nem tudtam aludni. Reggeli után elmentem Camilla-val ( nagyobbik tesómmal) egy ilyen Red Bull kocsiversenyre,és tök jó volt. Még sosem voltam ilyenen,de valahogy a Forma 1-re emlékeztetett vicces kiadásban. Jó volt. Viszont kicsit úgy éreztem hogy napszúrást fogok kapni a napon,de szerencsére nem kaptam.35 fok volt 11 órakor.És tavasz van.. Tehát amikor eljöttünk onnan,mentünk az unokatestvérem születésnapjára,és végül is ott voltunk egész nap.Megint borzalmas fáradt vagyok,és megyek is aludni. Élményekkel teli hétvége volt,és a következő is az lesz.Rioooo-ba megyeek!!
Pusziii

Sziasztok. :)

Úristen,azt sem tudom hol kezdjem el elmesélni a hetem,és a azt követő hétvégét.
A történet ott fejeződött be hogy hazajöttem az orientációról,és őszintén szólva azon a héten nem sok történt velem.Megbeszéltük Gabriela-val,és Jane-nel hogy megyünk a farmra a hétvégére,és már nagyon vártam hogy mehessünk,mert mindenki órákat zengett róla hogy milyen gyönyörű.Viszont csütörtökön voltam Rotary meetingen,ahol mostanában eléggé zajlik az élet körülöttem.Ti nem tudtok semmit a dologról,mert sosem írtam róla,vagy ha írtam is,nem lehetett levenni hogy pontosan mire gondolok.Tehát a családomnál már egy fél hónapja problémák kezdődtek el,vagy nem is problémák,hanem teljesen elhidegültünk egymástól a fogadóanyukámmal. Sokszor egyedül is voltam,ami nem tesz jót egy cserediáknak,és nem is tudtam mit csinálni. Tehát a Rotary meetingen végre megoldódni látszott a probléma családcserével. Abban a tudatban voltam hogy még egy hetet a házban kell lennem,ezért egy cseppet sem aggódtam,és pénteken el is mentem Cantas Águas-ba Jane-val,Eduardo-val,Jane nagymamájával,és Gabriela-val.Jah,és a két imádnivaló kiskutyával.Azt mondták hidegre készüljünk,meg nagyon melegre is,tehát teliraktam a kis fekete bőröndöm,és reméltem hogy nem fogok megfagyni :D Odafelé még beugrottunk egy bevásárlóközpontba venni pár dolgot a hétvégére,mert tudni kell a helyről,hogy annyira nagy,hogy egy út vezet,és van is a városban mindössze.1 bár,1 étterem,1 kisbolt,és a fő attrakció, egy cirkusz :)
Viszont a farm a „város” után egy elkerített övezetben helyezkedik el.
Tehát vásároltunk a hétvégére,olyan elit bevásárlóközpontban voltunk hogy én még olyat nem láttam.Beparkol helyetted egy sofőr,elpakol a táskádba egy csajszi miután megvetted a dolgokat.. :D Na mindegy,viszont óriási választék volt,és imádtam.
Rögtön utána pedig Rio Acima felé vettük az irányt.Beszéltem már nektek Nova Lima-ról,ahol voltam párszor.Na, Rio Acima Nova Lima után van,és gyönyörű vidék.Sajnos odafelé már nem láttunk semmit,mert besötétedett,viszont Belo Horizonte fényei magukért beszéltek.
Közben brazil zenét hallgattunk,a nagymama pedig énekelte a brazil samba legnagyobb slágereit.Gabriela pedig folyamatosan leoltotta hogy ne énekeljen már mert borzalmas a hangja :D Tudni kell a mamáról, hogy hihetetlen aranyos,és szerintem szeret engem :)
Tehát a ház egy lakópark szerűségben van,és minden annyira sikk,és tökéletes.
Amikor megláttam a házat,miközben befordultunk a felhajtón,kicsit elállt a lélegzetem.Gönyörű volt.Mediterrán,brazil,és elegáns.Nem hittem el hogy akármikor jöhetek ide a hétvégére,ha akarok.A két kutyus azonnal elszabadult Jane öléből,és örömköröket futottak a nagy kertben.Kaptam saját szobát,viszont mondtam Gabriela-nak hogy aludjon velem, mert két ágyas szoba volt.Egy kicsit kipakoltunk,és már mentünk is tovább hogy vacsorázzunk valamit.Rio Acima egyetlen éttermébe mentünk,ami végül is egy pizzéria.Volt élő zene,a pizzát kemencében sütötték,és éhesek voltunk.Minden klappolt :D Tehát megettük a pizzánkat,és utána pedig elmenünk egy club szerűségbe,viszont a clubot ne úgy képzeld el ahogy otthon.Ez nem egy bulihely,még zene sincs.Ezek a clubok itt általában teli vannak sportolási lehetőségekkel,bárral,és medencével.Tehát ott találkoztunk Jane-ék barátaival,és én is megismerkedtem pár emberkével,akik ugyanebben a lakóparkban laknak.Akik itt laknak,teljesen el vannak zárva a várostól,mert csak azok léphetnek be akik ott laknak,vagy van kártyájuk.Tehát ott voltunk egy kicsit,aztán éjfél után meguntuk,és hazaindultunk.Nagyon fáradtak voltunk így mindenki azonnal fürödni,aludni ment.Borzalmasan hideg volt az éjszaka,így én 2 zoknival,hosszúnadrággal,és belebújós pulcsiban aludtam.
Másnap reggel megreggeliztünk,és indultunk feltárni,vagy nem is feltárni,inkább nekem megmutatni ezt a helyet Cantas Águas-t. Sétáltunk,és teljesen megnyílt előttem az egész hely,amit előző éjszaka nem láthattam. Nagy helyek,teli gyönyörűbbnél gyönyörűbb házakkal.Azt éreztem,hogyha gazdag leszek,veszek itt egy házat :D
Tehát elmentünk megnézni pár vízesést,de sajnos nem voltak jó formában,mert nagyon régóta nem esett eső,és ezért a vízesés elég csekély volt.
A sétánk után elmentünk egy másik clubba,ahol Eduardo teniszezett,és megnéztük őt,aztán pedig Gabriela-val kajakozni mentünk. Életemben nem kajakoztam,féltem is eléggé az elején,de tök jó dolog.Nagyon sok capivara,(magyarul talán vizihörcsögnek tudnám lefordítani) lakik ott a vízben,és a víz partján.Nem tudtuk eldönteni hogy most bántanak e vagy nem,ezért eveztünk mint a hülye ha közeledtünk egyhez :D De amugy messziről tök aranyosak.
Kajakozás után még ott maradtunk beszélgetni,aztán hazamentünk ebédelni.Előkészítettük a húsokat sütésre,megcsináltuk a salátát,a rizst,és Eduardo pedig megsütötte a húsokat a grillen.
Közben ment a brazil zene,én és Gabriela napoztunk,fürödtünk a medencében felváltva,aztán pedig megnéztük az általam vitt dvd-t Szoboszlóról. Egyszerűen imádták,de én is élveztem,mert még sosem láttam,és jó érzés volt hogy ennyire érdeklődnek iránta.
Sajnos nem tudtam velük véglegesen megtanítani hogy Hajdúszoboszló,de már  a Hajdú az megy :D A nap további részében otthon volunk,dvd-ztünk,jaah és kókusz kockát sütöttem.Jane és a nagymama segített nekem,sajnos nem lett annyira fényes mert nem tudtam kívülről a receptet,mert nem volt internet,és magamra kellett hagyatkoznom.De megkönyebbültem amikor megkóstoltam,és finom volt.Jane-val megtanítottam hogy milyen könnyű,és milyen finom.Imádták.A kókusz kocka kimondásának megtanulása szintén okozott problémákat,általában kuszkusz-t mondtak a kókusz helyett :D
Aztán estefelé pedig dvdztünk,meg beszélgettünk.Másnp reggel Jane-val útnak indultunk megint hogy sétáljunk a hegyes dombos vidéken.Aztán visszamentünk,és úgy gondoltuk hogy biciklivel sokkal gyorsabb és jobb lesz.Tök jó volt újra biciklizni.Olyan régen nem bicikliztem már.Viszont hihetetlen nehéz volt tekerni a hegyre felfelé menet.Aztán Jane-val megint a clubban kötöttünk ki,mert innunk kellett egy kis vizet,és úgy gondoltuk hogy teniszezünk is egy kicsit ha már ott vagyunk.Én úgy is tanulni akarok,így kapóra jött.Hát őszintén szólva nem gondoltam hogy ennyire nehéz.De nem baj,tanulni fogok.
Aztán pedig mentünk haza,lasagne-t ebédeltünk,és csomagoltunk hogy indulunk haza.
Kicsit rossz volt elhagyni ezt a szép helyet,mert minden olyan tökéletes volt.Nyugalom,semmi zaj,kocsi alig.Persze nem tudom elképzelni hogy minden nap itt legyek,mert ahhoz képest meg túl nyugodt.De a hétvégékre tökéletes.
Hazaérve elég nagy meglepetés fogadott amikor Fatima hazajött.Mondta,hogy beszélt a Rotary-val,és hogy Geraldo jön értem 2 órahossza múlva hogy vigyen egy másik családhoz.Hát kicsit meglepődtem,mert azt tudtam hogy még egy hétig itt leszek,de kapóra jött,mert a kis bőröndömet már be sem kellett pakolni.:)
Pontosan 7 órára kész lettem a pakolással,és Geraldo már meg is jött értem.Tudtam hogy kik lesznek már a következő családom,mert már hallottam foszlányokat arról,hogy kik ők, és hogy nagyon közel laknak.És tényleg.Alig két percre az előző háztól.
Ahogy megérkeztem,mindannyian nagyon kedvesen fogadtak,az Apuka,Sergio,az Anyuka,Christina,és a két leányzó Ana,és Camilla szintén. :)
Nagyon örültem hogy lesz két tesóm is,és még két kutyusuk is van.A ház nagyon szép,a szobámat pedig már is imádom :) Van saját fürdőszobám,tévém,íróasztalom,mindenem :)
Aznap este persze nem pakoltam ki,majdnem azonnal fürödtem,és aludtam.Christina-val megbeszéltünk pár dolgot és megadta az összes elérhetőségüket.
Van egy mágnes táblám az íróasztalom felett,és Ana,a kisebb tesóm kinyomtatta nekem az „Üdvözöljük” szót pár nyelven,még magyarul is :) Ő nem jár iskolába reggelenként,neki délutáni órái vannak ami nekem tök furcsa.Ő 11 éves,a másik tesóm pedig 14 :)
Másnap reggel ettem egy kicsit mielőtt elmentem suliba,és Christina csomagolt nekem gyümölcslevet,és almát is az iskolára.Suli után megint portugál tanfolyam volt,és este érkeztem haza.Utána kipakoltam mindent,és próbáltam teljesen belakni a szobám :)
Másnap megint suli után jöttem haza,és ebédeltünk. Van bejárónőjük,aki főz,takarít,meg rendezi a dolgokat a lakás körül. Nagyon aranyos,már beszélgettem vele.Furcsa nekem ez,mert otthon nem sok mindenkinek van bejárónője,viszont itt Brazíliában nagyon gyakori.

A délután folyamán tanulgattam,anyáékkal beszélgettem,aztán Christinával,aztán pedig elkísértem Christinát a pékségbe.Nagyon jól telt a mai napom,és hihetetlenül örülök hogy családot cserélhettem,és hogy hozzájuk kerültem.
Hamarosan megint írok,de most megyek mert elalszok.
Pusziiii

Oii !

Tudom mérgesek vagytok mert majdnem egy hete nem írtam,de meg volt rá az okom,és  megígérem hogy minden 3 naponta írok valamit most már. Tehát hétvégén orientációra mentem a cserediákokkal,az egész hétvégét Bom Despacho-ban,egy kis városban töltöttük,és ezenkívül Inhotim-ot is meglátogattuk. Csütörtökön még volt egy Rotary meetingem,és másnap már indultam is a Rotary épületéhez taxival. Persze mire megérkeztem már nagyon sok mindenki ott volt. Voltak ismerős arcok már akiket ismertem korábbról, mert a portugál tanfolyamon megismerkedtünk,vagy mert Belo Horizonte-ban laknak. Viszont nagyrészüket életemben nem láttam,és ez volt éppen az érdekes. Ugyanazok a kérdések hangzottak el mindenki szájából hogy „Where are you from?” meg hasonlók. Elvegyültem a tömegben megtalálva az ismerősöket,és  buszunk meg is érkezett. Óriási Terra Brasil felirattal. Ez lesz az utazási irodánk neve amikor majd a kirándulásokra megyünk. Valószínűleg pont ilyen buszokkal. Nem is baj,mert nagyon kényelmes volt,és komfortos. Tehát elindultunk,én Astrid mellett,a norvég cserediák mellett ültem akivel már egyszer találkoztam BH-ban,de 5 órára lakik innen,így nem valószínű hogy a közeljövőben sokat összefutunk :(  Tehát elkezdtem kérdezősködni a többiek felől ki honnan jött,és hol lakik most. Persze az Egyesült Államok megint vitte a prímet a 12 amerikaival. De hát most mit tehetünk velük..:D Szintén feltűnően sok mexikói,és német cserediák van,és szerintem a 6 japán is soknak számít. Utánuk mindenki vegyesen Törökországból,Belgiumból,Franciaországból,Dániából,Finnországból,Norvégiából,Thaiföld-ről,Indiából,Dél-Afrikából,és 1-1 Szlovákiából,és Ausztriából is :) Összesen 45 cserediák a 4760-as districtben,Minas Gerais-ban. Persze rajtam kívül más magyar nem volt,de legalább addig is gyakorolhattam az angol tudásom és nem beszéltem a saját nyelvemen mint ahogy a cserediákok nagyrésze tette. Mindenki ahhoz húzott legjobban akihez tudott beszélni a saját nyelvén,de szerintem valamilyen szinten ez érthető is. Én mindenkivel barátkoztam amennyire tudtam. Hála istennek mindannyian nagyon nyitottak,és érdeklődők voltak, kivéve az amerikaiakat. Persze nem mindannyiuk,de meglátszik a különbség. De hát rossz helyzetben vannak,mert mi,akik már az angolt nem az anyanyelvükön beszéljük,nekünk a portugál a 2. , 3. idegen nyelv lesz. Na mindegy tehát szerintem Európa még mindig viszi a prímet. Persze megint megkaptam egy német lánytól hogy Mi az a „Hungary”? , de valószínűleg hiányzott a földrajz óráról.
De összességében jó kis csapat gyűlt össze különféle nemzetiségekkel,és érdekesebbnél érdekesebb emberekkel. Beszéltem egy fiúval Indiából,aztán egy afrikai csajszit tanítottam magyarul,később pedig mikor már nagyon unatkoztunk, Silvine Belgiumból tanított franciául J Aztán megérkeztünk Inhotim-ba.Az út 1 óra hossza volt oda,de az idő nem volt valami mesés,így 1,5 óra lett mire megérkeztünk. Kaptunk karszalagot,és már el is voltunk engedve 13:00-ig az Inhotim területén.Nem tudom hogy magyarázzam el,de úgy kell elképzelni ezt a helyet mint egy óriási parkot,tavakkal,gyönyörű növényzettel,és minden 200 méteren kis múzeumokkal. A legmodernebb művészethez tudnám hasonlítani ezeket a múzeumokat. Az egyik teremben üvegen kellett járni,és megcsodálni egy óriási műanyag gombócot,a másikban egy balett táncos lábát néztük egy függöny alól,és hallgattuk a dobogását,aztán egy újabb teremben egy kórust hallgattunk énekelni különféle tónusokban,aztán egy piros szobában találtuk magunkat ahol még a hal is piros volt a piros akváriumban. Később egy olyan szobába mentünk ,ahol a fal és a mennyezet színe folyamatosan változott. De hogy hogy,azt még most sem tudom. Tehát érdekes volt az biztos. Jah, és Inhotim teljes területén kis golf kocsikkal lehetett közlekedni,persze nekünk nem,de sokan igénybe vették. Inhotim után ebédelni mentünk egy étterembe,ami teli volt majmokkal,és elették előled a desszerted. :D
Aztán újabb 2 óra utazás után megérkeztünk a végállomásra,Bom Despacho-ba az esti órákban. A hely ahol megszálltunk egy klub,és egy kempinghez hasonlított. De a kemping szó egy kicsit más értelemben mint otthon. A helynek több mint 6 sportpályája,úszó medencéje csúszdákkal,és sok más dolga is volt amit fel sem tudtunk fedezni. Miután megérkeztünk azonnal vacsora volt,és utána táncos este a club animátoraival. Nagyon jó volt az este,nagyon jól éreztük magunkat. Aztán Ritha este tudósított bennünket hogy rögtön reggeli után másnap kezdődik az orientáció,és mindenkinek meg kell jelennie. Nagyon unalmas volt,beszéltünk a Rotary szabályairól,mit szabad,mit nem szabad csinálni,és majdnem bemagoltuk mint a Bibliát. Meséltek eseteket amikor hazaküldtek diákokat,és tényleg nem cicóznak ha valakit haza kell vágni. Aztán volt egy kis szabadidőnk ebédig,mentünk focizni,röplabdázni aztán megint folytatódott az orientáció egy prezentációval a kirándulásokról. Kaptunk anyagokat a kirándulásokról,és a pontos árakat is. Van 3 kirándulás ami közül választhatsz. Az első a Northeast trip ami majdnem egy hónapos (Január-Február), és Brazília keleti részét látogatja végig beleértve az összes tengerpartot,és Rio de Janeiro-t:) A második az a South Trip,ami 4 részből áll,Az Iguacu vízesésből,Brazília déli részének látogatásából,Argentína,és Uruguay,és Buenos Aires repülővel. Ez a kirándulás is majdnem egy hónapos,de itt megválaszthatod melyik részére akarsz menni. A 3. pedig az Amazonas túra,ami 10 nap az amazonasban.4 éjszaka alvás egy hajón,úszás delfinekkel,stb. J Tehát nem könnyű a választás,de akármelyikre megyek óriási élmény lesz :)
Tehát a prezentáció után megint szabadidőt kaptunk,és mentünk úszni a klub úszómedencéjébe. Az úszás úgy értem hogy belemártózni :D De később megint táncolás kezdődött,most kivételesen a vízben :D Kicsit bonyolult volt táncmozdulatokat csinálni a víz alatt,de megoldottuk :D A nap végén pedig játszottunk az étteremben,és mindenki hozta a zászlóját, kitűzőket és névjegykártyát cseréltünk,és millió fotót csináltunk J Hihetetlen gyorsan eltelt ez a két nap,és nagyon jól éreztem magam velük. Ha megyek a Northeast kirándulásra,ott megint összejön ez a csapat,mert csak a mi district-ünk megy arra kirándulásra. Viszont addig még biztos szervezünk egy találkozót BH-ban.:) Aztán másnap még szabad program volt,csinálhattunk amit akartunk,de ebéd után haza kellett indulnunk. Sajnáltam a többieket,volt olyan,akit Belo Horizonte után még 6 óra utazás várta hogy hazaérjen. Ebben a helyzetben én szerencsés voltam :)
Tehát nagyon jól zárult az orientáció,nagyon sok élménnyel gazdagodtam,és a blézerem is sok-sok kitűzővel :)
A következő hetemről pedig már majd a következő bejegyzésben fogtok olvasni ;)
Pusziii

Na sziasztok!

Az elmúlt pár napban hála istennek elfoglalt voltam,hétfőn lerendeztem a leveleket,és mentem a portugál tanfolyamra. Hamar odaértem de már Alison ott volt. Ő is az én klubbomhoz tartozik. Tehát folyamatosan érkeztek meg az emberkék. Hirtelen mindenkit Facebookról ismertem fel.Facebookon már annyit beszéltünk egymással,élőben meg még nem is találkoztunk. Tehát megismerkedtem pár emberkével még az USA-ból,egy török lánnyal,egy mexikói-val egy némettel,és egy sráccal belgiumból. Ahogy meghallottam a srác francia akcentusát,azonnal azt éreztem hogy engem nem érdekel a portugál,miért nem Franciaországban vagyok? De hát utána leesett hogy ez nem volt megoldható,de lesz nekem még alkalmam franciául tanulni:) Tehát összegyűltünk,és várakoztunk a nyelviskola halljában. Nem olyan nagy épület,vannak termek és ennyi. Aztán megjött a tanárunk,Adriana. Nagyon kedvesen fogadott minket,és behívott mindannyiunkat egy terembe,és már el is kezdtük a bemutatkozást. Az elején még úgy tűnt hogy tényleg tanulni fogunk,de amikor már a 4. videót néztük Belo Horizonte-ről,azt éreztem hogy egy városnéző túrán vagyok. Megmutatta nekünk a helyi zenéket,és mutatott weboldalakat,ahol tudunk portugálul tanulni. A tanárnő egy kicsit furcsa amúgy,néha olyanokat beszólt hogy csak néztünk,és ahhoz képest hogy portugál tanfolyamon voltunk nem sokat beszéltünk portugálul. Amugy a nő Jane Austen könyveket fordít,és tudomásunk szerint híres lehet itt,mert a youtube-on nagyon sok találat ugrik fel a nevére:) Tehát az első órának vége is lett,és utána mindannyian reméltük hogy a második már biztos jobb lesz. Viszont arra jó volt hogy egy portugál könyvcímet ellestem,és le fogom másolni hogy abból tanulhassak. Meg amúgy adott nekünk sok weboldalt ahol tanulhatunk,tehát valamennyire csak volt értelme. Hazafelé a buszon nem voltam biztos hogy jóra szálltam,de már elég biztonságosan közlekedem a busszal. Hihetetlen könnyű vele eljutni mindenhova,és nem utolsó sorban olcsó. Aztán hazajöttem,és Gabriela nagymamájánál vacsoráztunk,mert egy hete nem láttam Gabit,és gondoltuk akkor meglátogatjuk a nagymamáját is. Szeretek ott lenni,mert van két imádnivaló kutyusuk,és mindig olyan kedvesen fogadnak engem akármikor megyek. Pont aznap este vettem észre hogy már tök sok mindent tudok mondani portugálul,és ha megerőltetem magam,még többet. Mostanában gyakran nézek filmeket portugálul angol felirattal,és próbálom rászoktatni magam a továbbiakban is. Másnap a suli nagyon unalmas volt,ahogy mindig,de a tanulással valahogy mindig ellensúlyozom. Nem tudom hogy másoknál hogy van az iskola itt,vagy lehet ennyire nyűgös vagyok,de én mindig számolom a perceket amíg nem lehet haza menni. Nem azért mert annyira haza akarnék menni,hanem azért hogy legalább valami változzon. Tökre élvezném ha lennének délutáni elfoglaltságok vagy programok az iskolában. Akármi! Komolyan most már gyurmázni is elmennék ha lenne rá lehetőség. De itt csak Kémia,Fizika,Filozófia,Vallás óra,Töri,és Matek van. Pár nap be

jön egy kis Biológia,Angol és Földrajz is,jah meg egy tesi csütörtök 6.órában.De még ha élvezni lehetne az órákat,ha lenne motiváció.. De itt csak beszélnek beszélnek beszélnek, ők alszanak,én meg tanulok. Körülbelül ennyi minden nap. Tehát az iskolától nem sokat várhatok,de most nagyban próbálom szervezni hogy elkezdjek valamit táncolni. Pár csajszi akikkel most ismerkedtem a tanfolyamon,ők is akarnak csatlakozni,tehát hátha összejön.
Aztán hazajöttem a suliból,ettem valamit,beszéltem anyáékkal,elmentem gyógyszertárba,a sarki boltba. Sütni akartam almás pitét,így megvettem a hozzávalókat,és már el is kezdtem csinálni. Közben megjött Fatima,és én meg mentem át Gabi nagymamájához a sütivel. Nagyon finom lett,imádta mindenki :) Megtudtam pontosan hogy mikor megyünk Rio-ba, Október 7-9 péntektől vasárnapig. Nem sok idő,de még így is elégedettnek kell lennem. Ma pedig megint suliba mentem,de hamar elengedtek mert megbeszéltük az igazgatóval hogyha tanfolyamom van délután,hamarabb hazamehetek. Tehát hazamentem,ettem,és már mentem is a buszhoz. Általában fél órát kell várni a buszra,mert akkor délután nagyon nagy a forgalom. Tehát fél óra várakozás,fél óra út,és 5 perc gyalog. Ma egy fokkal jobb volt az óra,felírtunk pár ragozást,és szavakat. Már tudtam ezeket,de legalább csináltunk valamit.

Hazafelé lefénymásoltattam első 100 oldalt a könyvből amit mondtam,és legalább holnap a  suliban tudok majd mit csinálni.
Holnap szerintem elmegyek futni,mert mostanában annyit ettem,és nem is mentem futni mert beteg voltam,hogy biztos híztam egy kilót.
Na most megyek,majd írok hamarosan megint!
Puszi Nektek!

Oiii J

Na hát a pénteken nem sült el olyan jól amint gondoltam. A fülem egyre jobban fájt,vagyis nem fájt,de egyre jobban idegesített hogy nem hallok. De nem éreztem rosszul magam,csak mintha egy buborékban lennék. És tartottam a hétvégétől,ha nem szerzünk orvost belázasodok. Aztán délkörül elkezdtem hívogatni a Rotary-t mg Fatima-t,hogy el akarok menni orvoshoz,és aztán kicsit kiborultam minden miatt. Nem tudom,de ez már sok volt. Minden rám borult egyszerre,és nem tudtam hogy megbirkózni vele egyedül. Oké,nem egyedül,de még is. Így aztán,Fatima-val elindultunk a Fülészetre,és 170R$ kifizetése után már  meg is engedték hogy leüljünk a váróteremben. Elkérték az adataim,és már várakozhattunk is.5 ember után behívtak engem is,és a doktor úr megnézte a fülem,és azonnal megállapította hogy be van gyulladva. Kiírt 4 gyógyszert nekem,és már mentünk is. A következő megállónk a fogorvos volt,mert el kellett kérnem a számlát tőle,és utána kiváltottuk a gyógyszereket. Kicsit nagyot néztem az antibiotikumom ára láttán,de hát ez van. Aztán mentünk haza,arra a napra elég volt a menésből. Hihetetlenül ki voltam merülve,nem fizikailag,hanem az agyam volt lemerülve nagyon. De hazamentem,megnyugtattam az otthoniakat hogy most már minden rendben,mert nagyon megijesztettem őket amikor kiborultam az egész miatt. Aztán otthon töltöttem az estét pihenéssel. Másnap reggel miközben rántottát csináltam,Sofia,az osztálytársam felhívott,hogy nem e akarok velük menni vásárolni,és megnézni egy filmet velük. Ők azok,akikkel Pampulha-ra mentem J Aztán eldobtam a reggelim,és már mentem is. Egy óriási bevásárlóközpontba mentünk,amiből csak a városban vagy 10 van. Tehát járkáltunk,vásárolgattunk,és megnéztünk egy filmet 3D-ben.Nem mondom hogy mindig értettem mi történik,de élvezhető volt:) Aztán megebédeltünk egy pizzériában,és nekiláttunk megnézni pár látnivalót a városban. Először a Praca de Mangabeiras-hoz mentünk,már majdnem záróra volt,de mi bementünk,és a főbb látványosságokat megnéztük. Ez végül is egy óriási kiterjedésű park,szép kilátással, és gyönyörű növényekkel. Mangabeiras után a Mirante-hoz mentünk,ahonnan beláthatod egész Belo Horizonte-t.Egyszerűen varázslatos. Ezután pedig az autóból lettem felvilágosítva hogy milyen helyek mellett megyünk el,egy kis történelmi háttérrel.:) Sofie apukája intenzíven adagolta nekem az információkat portugálul,de mindig megfeledkezett arról hogy nem minden világos :D De nagyon aranyos,mert mindent meg akar mutatni nekem,és ezt nagyon értékelem.
Városnézés után beugrottunk egy 50 éves fagyizóba ,ahol igazi tradicionális fagylaltot készítenek. Mindannyian Dulce de Leite ízűt kértünk,ha már Brazíliában vagyunk.:P
Aztán mentem haza,és másnapra megbeszéltük hogy reggel értem jönnek,mert el akarnak vinni egy óriási piacra,ami minden vasárnap van BH-ban a városközpontban. Reggel álmosan el is indultunk felfedezni a piacot.Ha láttál millió embert 8 órakor azon a piacon.! Hihetetlen.Árulnak mindent.Ruhát,ékszereket,lakberendezési dolgokat,cipőt,táskát,kaját,mindent amit el tudsz képzelni. És az elképesztő az,hogy még jók is. Nem ilyen bóvli cuccok.:) Vettem pár dolgot,de tervezem hogy máskor is elmegyek,és már jobban tudatában leszek mi hol van J Az egész délelőttöt a piacon töltöttük,aztán pedig elmentünk a Parque Municipal-ba, ami szintén egy park,teli emberrel,ki tavakkal vidámparkkal,és kisvasúttal. Sofie anyukája befizetett bennünket egy körre a kisvasúton,ami körbevitt a teljes parkonJ Jól éreztem magam :)
Aztán pedig hazamentünk hozzájuk,és ott megebédeltünk. Volt lasagne ,és fagyi is :)
Megígértem nekik hogy az egyik hétvégén főzök nekik valami magyarosat J
Jah de Fatima-val diétába kezdtünk,tehát oda kell figyelnem,mert 1,5 kilót híztam:D
Amúgy a délutánt pedig Nova Limában töltöttem Dajana-nál,és beszélgettünk meg filmet néztünk.Mindig szeretek oda menni,mert a kilátás gyönyörű,és már azért is megéri elmenni J

Holnap feladom a leveleket a biztosítónak,mert nem megyek suliba. Délután pedig elkezdődik a portugál tanfolyam,tehát kíváncsi vagyok.:)
Puszi nektek!

Na hát persze napok után csak kijött rajtam a betegség,nem szabadulhattam. Először a torkom és a fejem fájt,utána beállt az orrom és alig hallottam a saját hangom,aztán megfájdult a fülem. Nem hogy csittcsatt megtörtént volna,és már túl is lennék rajta. Nembaj tudom,valaki próbára akar tenni hogy mennyit birok,de meg fog lepődni. Megélek a jég hátán is,mint Papa :D Persze,Vietnám lenne a legjobb hely,de majd kerítünk rá sort ;)
Na most mesélek nektek egy kicsit a tegnapi és a tegnapelőtti napomról. Tegnap előtt az egyik osztálytársam meghívott hogy menjek el hozzájuk suli után,pár többi osztálytárssal. Mivel,másnap nem kellett tanulni,mert Brazília Függetlenségét ünnepeltük, tehát egy napra mindenki szabadnapot kapott. Suli megint unalmas volt mint szokott,de most el voltam az igeragozásaimmal. Egyszerűen hihetetlen hogy milyen bonyolult. A Magyar nyelv ehhez képest semmi. Van vagy 5 féle múltidejük,és egyik sem hasonlít egymásra a ragozásban. Tehát már örülök ha felismerem az igét valaki beszédében. Tehát lesz vele munkám,de ezért vagyok itt. Hétfőn amugy kezdődik a portugál tanfolyam,ott is biztos megtanulok majd sok mindent.
Tehát suli után elindultunk busszal,és Belo Horizonte másik részében kötöttünk ki. Minden block,vagyis rész jelképes valamiről. Ez,a sok apartmanról,és a görög tengerparti házak jutnak az embernek hirtelen eszébe. Savassi a sok bárról,étteremről,bulikról. Floresta azoké akik szeretik a zajt,és a központban akarnak lenni.:D Én nem ragaszkodnék hozzá..:D Viszont tényleg zajos. Nagyon nagyon. De ez a különleges ebben a városban hogy ilyen sokszínű. Nem igazán turistáknak találták ki,ahogy Sao Paulo-t sem,de attól még gyönyörű,és izgalmas. Teli lehetőséggel.
Már megint sokat beszélek.
Tehát megérkeztünk Silvinha-ék házához,és azonnal 2 pöttöm kutyi fogadott minket :) Az asztal már elő volt készítve az ebédre,és a bejárónő azonnal tálalta az ebédet ahogy betettük a lábunk. Nem tudom eldönteni hogy bírnék –e egy bejárónőt úgy általánosan. Nem biztos. Én itt is túl kiszolgálva éreztem magam,és kényelmetlenül éreztem magam hogy mi ott szórakozunk,ő meg mosogat.Ez nem pálya.Na mindegy. Az ebéd fini volt,aztán megkóstoltam egy új desszertet,a Goiabada-t,ami valójában a Goiaba gyümölcsből származik,és sajttal eszik. A kompót és a lekvár közé sorolnám valahogy. De finom,túl édes,ahol itt nekem majdnem minden az,de jóó:) A délután további részét lent,a medencénél töltöttük,én nagyrészt napozni próbáltam,de valaki mindig bele akart vágni a vízbe:D Röplabdáztunk, pihiztünk ,beszélgettünk. Olyan jó volt a levegőn lenni ilyen sokat,meg megnézni a naplementét. Felmentünk,vacsoráztunk,és hazamentünk.

Korán lefeküdtem,mert tudtam hogy másnap megyek Pampulha-ra Sofia-val,és a szüleivel.(Sofia is az egyik osztálytársam,és nagyon kedvelemJ) 11-re kellett a házukhoz mennem,és már indultunk is. Pampulha felé vezető út gyönyörű,de Pampulha még szebb. Gyönyörű házak,és kilátás,csend,és elegáns helyek. A séta után, beültünk egy étterembe,ami híres itt Bh-ban,mert nagyon sok híresség látogatja meg főleg a Minas-i kaja miatt. Az étteremhez tartozik ajándékbolt,játszótér,lovarda,és óriási kapacitás. Hát persze ma is majdnem teltház volt,pedig dél volt! Tehát én csak tátottam a számat,próbáltam nem feltűnően tenni,de tényleg elég sirály hely volt! Ahogy Apa mondaná :D  Délután néztünk még látnivalókat,aztán mentünk haza. Maradtam még náluk utána egy kicsit,aztán a Sofie anyukája hazavitt engem. Nagyon jó nap volt,és hálás voltam nekik hogy ilyen kedvesek voltak hozzám. Mondták,hogy jövőhétvégén lehet mennek Ouro Preto-ba,egy közeli város,ami mindenki szerint gyönyörű. Tehát hátha összejön:)
Ma Csütörtök,suli volt. Alig bírtam ki,mert a fülem addigra borzalmasan fájt. Hazajöttem,és azonnal melegítettem sót a fülemre,és anyával beszéltem. Utána elmentem a gyógyszertárba venni pár dolgot,de persze megint 5 gyógyszertárat jártam végig mire mindent megtaláltam :D
Hazajöttem,pihentem,sóztam,és mentem Rotary-ra. Most nem sokan voltak,sőt lehet mondani hogy alig. De valahogy én mindig szeretek menni J Holnap nem megyek suliba,a fülem miatt,próbálok pihenni,és remélem hamar meggyógyulok.
Puszi Nektek addig is !!
Remélem minden rendben otthon. Bírjátok a sulit,én is próbálom!
Beijos.

A másnap reggelem azzal kezdődött,hogy elkezdtem hívogatni a biztosításom irodáját,de senki nem válaszolt a telefonra. Így elkezdtem ontani az e-maileket nekik,leírva benne szóról szóra hogy mi történt. Emellett Marilia-val,a counselorommal is beszéltem,és mondta hogy ő majd intézni a dolgokat. Hát remélem így is lesz.

Kicsit ideges voltam a dolgok miatt ami történt,az egész fogletörés ügy,mert ha nem eszem meg azt a nyamvadt nyalókát,semmi sem történik.De Anyáék aztmondták hogy ez előbb utóbb megtörtént volna ha ennyire gyengék a fogaim.Tehát így történt.De anyáék megnyugtattak hogy a biztosító fizetni fog,mert ha nem,ők veszik kezükbe a dolgokat.Persze Fatima is mondta hogy nem kell aggódnom,mert mindenben segít amiben tud,tehát megnyugodhatok.

Délkörül találkoztam 2 cserediákkal ebédre, Astriddal Norvégiából,és John-al New York-ból.Astrid egy másik városban lakik innen 5 órára,és most csak azért jött BH-ba,mert jöttek meglátogatni a fogadótesóját aki itt él.John pedig egy teljesen külön világ.Kicsit furcsa,nem beszél,ha beszél is úgy hogy nem lehet hallani,tehát nem egy társasági ember.Na mindegy.Ebéd után sétáltunk a városban,ettünk egy fagyit,és beszélgettünk.Vissza kellett mennünk az étteremhez egy idő után,mert Astrid szülei vártak minket vissza az étteremhez.Megismerkedtem a szüleivel,nagyon aranyosak,és ekkor képedtem el,hogy Astrid hogy beszél velük.Úgy beszél portugálul mintha már több hónapja itt lenne.A családban senki nem beszél angolul,így a kezdetektől erőltetni kellett neki hogy beszéljen.Hát persze.Kicsit irigy voltam,sőt nagyon.Én mindig próbálom Fatima-val a portugált,de aztán egy idő után megint azt veszem észre hogy angolul beszélünk.Szerintem nincs türelme ahhoz hogy elmagyarázza,és megvárja míg megértsem portugálul,inkább gyorsan elmondja angolul.Megértem őt is,mert nem az ő érdeke hogy megtanuljak portugálul,tehát ezt nekem kell erőltetni.Csak kicsit rossz volt hallani hogy a csaj szintén egy hónapja van itt,és beszéli a nyelvet.

Tudom Apa,Anya most az jön,hogy na látod,látod! De tudom én is,és tudom hogy rajtam áll az egész,és rosszul esett,tehát mostmár biztos többet tanulok,és mindent megteszek azért hogy minél hamarabb beszéljek.A srác egyáltalán nem is próbálkozik beszélni,és úgy tűnik nem érdekli semmi,tehát ezekután nem is akartam olyan nagy hangsúlyt fektetni arra hogy beszélgessünk.Nem akarom hogy ez legyen a példa.Este olyan 8 órakor értem haza,és gyorsan ettem valamit,aztán Fatima hazajött,és kiderült hogy megint nincs internet,és félóráig szereltük,miután feladtuk,és megbeszéltük a szerelővel hogy holnap eljön.Este egy filmet néztem a gépen portugálul,angol felirattal.Nem bírtam végignézni mert fáradt voltam,de ma folytatom.
Reggel Fatima közölte hogy Geraldo felhívta,és nem megyünk a Pampulha-ra,mert futás lesz,és nagyon sok ember torlaszolja az utat.Én meg pont ezt akartam! Oda menni futni..gyorsan hívtam Christyano-t hogy megkérjem hogy elvinnének e engem is,de nem vette fel senki a telefont.Minden héten ez van.Szervezzük a programot,én meg örülök hogy nem lesz egy perc időm sem a hétvégén,aztán közben meg itt vagyok elfoglaltság nélkül..Na mindegy,nem baj.Most elmegyek futni,aztán meglátjuk..
A futás jól esett,jó hogy elmentem,viszont utána megállíthatatlan fejfájás jött rám.Úgy éreztem beteg leszek,de ittam egy forró teát,bevettem néhány gyógyszert,és már este nem éreztem rosszul magam.Meglátjuk mi lesz holnap.
Holnap suli,aztán majd valamit kezdek magammal.:)
Puszi nektek !

Sziasztok!

Tehát amint mondtam,következő nap voltam az osztálytársamnál zongorázni,meg persze nem szabadulhattam el  anélkül hogy ne ebédeljek velük. Nagyon aranyosak voltak velem,komolyan szerettem ott lenni. Utána elmentem lecsekkolni az edzőtermet,de zárva volt,így nem tehettem mást,minthogy körülnéztem a boltokban,mert még sosem mentem be egyikbe sem,így gondoltam ideje leszJ Az első cipőboltban beleszerettem egy kis bézs balerinába,amit fél óra gondolkozás után megvettem. Mostanában nem veszek több cipőt,ígérem!:) Tehát körülnéztem a boltokban,de megérte,mert most már legalább tudom hogy hol érdemes vásárolni. Igaz,mindenki mondja,sminklemosót tényleg nem lehet találni. Hazafelé menet vettem egy Pao de Queijo-t a közeli pékségben Fatima-nak,és otthon már neki is láttam a 3kg-os görögdinnyémnek ;) Miközben ettem,Fatima közölte,hogy egy újságíró el akar jönni csinálni egy cikket a csereprogramról,mert az unokatesóm jövőre megy ki a Rotary-val,és ezért be kellett segítenem pár kellékkel,hogy hihetőbb legyen az összhatás.

Később este Filippel találkoztam. Elmentünk egy étterembe,ahol senki nem beszélt angolul,ezért úgy gondoltuk hogy rendelünk valamit rábökés szerűen. Hát meg is lett az eredménye,nem éppen azt kaptuk amit igazán akartunk volna,de megettük,mert éhesek voltunk.
Fatima aznap éjszaka megint a kórházban aludt,viszont úgy tűnik hogy mostanra a nagypapa jobban van. Kiderült hogy mielőtt nyugdíjba ment,orvos volt,és foglalkozott tüdőbetegekkel. Most meg pont ő lett beteg vele. Furcsa ez..
08/31

Másnap a suli borzalmasan unalmas volt,lehet hogy azért mert fáradt voltam,de nagyon kínlódtam. Egyszerűen semmi nem kötött le. Viszont van olyan nap amikor aktívan portugálozok,vagy beszélgetek a többiekkel. Tehát suli után irány haza,és ebédre befejeztem a valamelyiknapi magyaros ebédem végét. Senki egy falatot nem evett belőle,de nem baj,mert én megettem:) Ebéd után megint elindultam az edzőterembe hátha mostmár nyitva lesz,és végre futhatok egy kicsit. Persze abba nem gondoltam bele hogy nem lesz olyan egyszerű megbeszélni azt hogy én jönni szeretnék futni. Nem olyan egyszerű ez itt. Van hatvan fajta edzésrend,meg külön spinning órák,de más ár van arra,ha csak súlyzózni,és ha futni akarsz. Ezt követni… Nem is tudom miért lepődtem meg ezek miatt az árak miatt. Már hozzászokhattam volna hogy minden dupla annyiba kerül. De nem baj,felírtam az árakat,és elmentem még 2 edzőterembe. Nagyon sok van itt a közelben,tehát 5 perc alatt eljuthatok egyikből a másikba szerencsére. A többiben sem volt jobb a helyzet,de a legolcsóbbat fogom választani,ami egy napra 1200Ft-ot jelent. Még így is hihetetlen,de ez van :/ Jah és azt nem is mondom,hogy hogy értettem meg magam?! Először próbálkoztam,a portugál tudásommal,hátha megértik mit akarok,de aztán ők is,és én is feladtuk. Így Google Fordító-n keresztül folytattuk a beszélgetést :D Tehát vicces volt,de legalább most már képben vagyok.
A konzultációk után gondoltam bemegyek a suliba zongorázni,mert tudjátok felajánlották hogy zongorázhatok a suli színházában az órák után ha akarok. Egyszerűen hihetetlen hogy mekkora az az iskola. Van egy óriási színházuk,és a színpad közepén ott állt a zongora.:) A színházat nem sok mindenre használják,pedig olyan jól ki lehetne használni különböző programokkal. De hát ők tudják. Szegény zongora már nem mai gyerek volt,de még mindig tisztán hallatszott a hangja. Jó volt J
Az estét itthon töltöttem,Fatima valamilyen lecsóféleséget csinált vacsorára,és azt ettük,aztán 11-re már ágyban is voltam:)Ők általában elég későn vacsoráznak,de akkor mindig valami full egészségeset esznek.:)

09/01
Tegnap suli után ebéd,beszéltem anyáékkal,és mondták hogy próbáljam ki az edzőtermet,még ha drága is,hogy meglássam milyen. Tehát elmentem futni,nagyon jó volt. Tök rendes hely,nagyon kedvesek a lányok,és mindenben segítettek. Elég jól elfáradtam,de nem baj mert utána nagyon jól éreztem magam. Hazafelé jövet vettem pár dolgot ami elfogyott,és szénsavas vizet,hogy majd palacsintát csinálhassak. Este Rotary meeting-re készülődtem,Geraldo vitt el,a fogadóapukám. Meglepően most egy nagyobb esemény volt az eheti meeting,mert itt volt a governor,és egy nagyobb hallban voltunk,ahol egy hölgy valamilyen jazz zenét játszott a zongorán. Nagyon szép volt. Én,és Xin Yan (a cserediák Taiwanból) találkoztunk a bejáratnál,és együtt mentünk be. Meglepetésünkre megláttunk 2 új cserediákot,és egy lányt,aki most jött haza Kanadából. Megismerkedtem mindenkivel,cseréltünk kártyát,és kitűzőket is. A cserediák lány Orlando-ból,Floridából jött,a srác pedig New York államból. A srác az egy kicsit fura volt,mert nem nagyon nyitott senki felé,de a lány aranyos volt:)  Elkezdődött a vacsora miután mindenki megérkezett. Christyano,az egyik Rotary tag mesélt nekünk a jövő hét hétfőn induló portugál tanfolyamról,és mesélt a millió programról ahova majd elvisz minket,ha akarunk menni. Én megkérdeztem őt a Minas Club-ról,( ez egy nagy club,ahol mindent sportolhatsz,van úszómedence,napozórész,meg minden amit el tudsz képzelni,csak nagyon drága,és tagnak kell lenned ahhoz,hogy egyáltalán betedd a lábad,és úszhass.) és azt mondta hogy Wladimir-t,a presidentet kell kérdeznem róla,mert valószínűleg ő tud kártyát adni nekünk. Ezután pedig,másik meglepetésemre megkaptuk az augusztusi,és a szeptemberi költőpénzünket,a 150R$-t.
Hazaérve mindent elújságoltam Fatima-nak,és örömmel fogadta a híreket. A beszámolóm után pedig közölte hogy vasárnap Geraldo el akar vinni Pampulha-ra reggel,innen fél órára.
Pampulha egy óriási alapterületű hely,egy óriási tóval együtt. Sokan biciklizni,futni,piknikezni járnak ki. Az emberek között nagyon népszerű hely. Tehát nagyon megörültem amikor megtudtam. Amugy is jobban meg akarom ismerni Geraldo-t,mert még igazából nem tudok róla semmit.
09/02

PÉNTEK! Utolsó nap a héten amikor suliba kellett menni,de most jó volt a suliban. Suli után Sophie,az osztálytársam meghívott hozzájuk megint,és ott voltam körülbelül délután 3-ig,miután hazajöttem,és észrevettem hogy valami furcsán szúr a számban. Eltört a fogam.
Azonnal lefutott előttem a pillanat,amikor reggel a suliban az egyik osztálytársamtól kaptam egy nyalókát. Sosem nyalókázom. De most még jó is volt,mert régen ettem:) .. és már meg is lett az eredménye. Hívtam a Rotary-t hogy ajánljanak egy fogorvost,ahol elfogadják a biztosításomat,és Wladimir-rel megbeszéltem a dolgokat.Elmentem a fogorvoshoz,és  mostmár minden rendben van :)
Megyek aludni,mert nagyon fáradt vagyok. Holnap írok nektek!
Puszii.

Őszintén szólva péntekem nem volt valami fényes amilyennek képzeltem. Nem mentem a nagypapához,a buli viszont csődbe ment,mert sokan ittak,és kihívták a rendőrséget. Tehát kicsit zűrös volt. A hétvégémről pedig nem igazán akarok beszélni,mert kicsit magamba voltam fordulva. Szombaton kiderült hogy a nagypapa beteg,és mindenki teljesen kiakadt,mert már nagyon öreg,és tudjátok hogy meséltem mennyire központi szerepet játszik ő a család életében. Tehát mindenki rosszkedvű volt,és nekem nem az vette el a kedvem hogy ők rosszkedvűek,hanem hogy emiatt sehova sem mentem,mehettem. Egész nap a kórházba voltak,és szerintem azzal tudtam segíteni nekik a legtöbbet,ha otthon maradok,és nem kell értem sem aggódni.Viszont vasárnap délután elmentem egy német cserediákhoz látogatóba ,tőlünk alig fél órára,Nova Limába. Ha láttatok elképesztő helyet,akkor az az volt. Azután a nagy város után,az csend. Hihetetlen feltöltő volt számomra. Már csak az a délután is. Remélem mehetek még oda többször is,mert nagyon jól éreztem magam. Viszont ma ahogy tudtam beszélni Fatima-val, kiderült,hogy Fatima nem enged el engem többet egyedül,csak ha valaki értem jön. Kicsit felhúztam magam,de nem tudta elrontani a kedvem,mert elég volt a rosszkedvből:) Majd valahogy megoldom. Főztem ebédet magamnak,paradicsomlevest és túrós csuszát,de még  nem is hasonlítottak az otthonié-hoz.:D
Amúgy,a hírek jók,mert a nagypapa gyógyul,és a család kezd megnyugodni. Nem tudom pontosan mi történt,csak annyit hogy a tüdeje. De a mai nap már nevezhető volt jókedvűnek is. A suliban megbeszéltük az osztálytársaimmal hogy délután el kéne menni valahova,és végül moziba mentünk:)

Jól éreztem magam velük,mert nagyon viccesek,és folyton jó kedvre derítenek. Nagyrészük beszél angolul,tehát most nem volt szükségem kínlódni a portugállal. Amúgy,a mozi teljesen olyan mint otthon,Csak! Apa figyelj! A székek hátradönthetők,és még lábtartó is van!:D Na ehhez mit szólsz? A film egyszerűen borzalmas volt,senkinek sem ajánlom hogy megnézze,mert egy óriási hülyeség.

Tehát a szék jól jött,mert szinte mindenki bealudt a filmen. A film után a csajok Burger King-eztek,én meg járkáltam a plázában a többiekkel. Szerettem volna több képet csinálni,de hát persze a biztonsági őr azonnal leintett hogy hagyjam abba a fotózkodást. Ez a város nem igazán érti meg a turistákat. Ugyanaz történt a mozinál amikor vettem a jegyet. Nem kaphattam diák jegyet,ami 3R$-t jelent,hanem ki kellett fizetnem a 7-et,mert nem volt brazil diákazonosítóm.:/
De a lényeg az,hogy a délutánt valamivel hasznosabban töltöttem,nem a négy fal között:)

Holnap valószínűleg suli után megyek zongorázni az egyik osztálytársamhoz,utána pedig megyek meglátogatni az edzőtermet,és ha jónak ítélem meg,befizetek egy hónapot:)
Nincs kedvem suliba menni,mert mindig olyan lassan indul a nap,de amikor túl vagyunk 3 órán,már sokkal jobb. Óriási az iskola amúgy. És engem az lepett meg,hogy nem csak a mi korosztályunk jár oda,hanem a kicsik is. Tehát itt BH-ban az iskolák nagy része ilyen. Van egy nagy büféjük,ahol a legnépszerűbb étel még mindig a Pao de Queijo.Én annyira nem kedvelem,mert nem sok íze van,de itt minden kis sufniban tudsz venni ezt a fajta pogácsa szerűséget.(Már nem azért,de ez meg sem közelíti a mi pogácsánkat :P )

Tehát a büfében nagyrészt ilyen olajban kisütött dolgokat tudsz venni. Teljesen más amugy a kínálat. Van náluk egy kenyér szerűség,amiben hús és sajt van,és hamburger néven fut. Gyümölcsöt nem tudsz venni,de rendes szendvicset sem. Nem leszek törzsvendég itt sem.
Mindjárt áttérek a kajás dolgokra,mert már sokszor akartam írni róla,de ezt még befejezem.
Tehát a suli mondható jónak is,kezdem megszeretni az osztályt,és kezdem megjegyezni a nevüket is. Nem könnyű amikor van Laíza-nk és Laís-unk, van Ana Luiza-nk,Ana Clara-nk,de még Ana Marina-nk is.:D Mint egy szappanoperában.:P Ezekről mindig Maricsuj jut eszembe,hogy mennyit néztem. És itt még nem is hallottak felőle. Hát ilyet.
Itt a tanulók nagy része eléggé low-educated (nem jut eszembe magyarul bocsánat),ezzel sokszor szembesülök a beszélgetéseink során. De sajnos nem tehetnek róla,mert ilyen az oktatás. Itt,ahhoz hogy többet tanulhass,vagy ha valami iránt jobban érdeklődsz,akkor magánórákat kell venned abból a tantárgyból. Ezért is van teli a város különböző nyelviskolákkal, de mindegyik borzalmas drága.(Átlagban egy magánóra 5000Ft/óra) Tehát elég szélsőséges a helyzet. Ha van pénzed mindened van,de ha nincs,semmit sem érsz.És még esélyed sincs hogy javíts a helyzeteden. De nem is biztos hogy az itteni embereknek annyira számít e ez mint Európában. Teljesen más az életstílusok,és ezért nem is igen nagy az ambíció,hogy kiemelkedjenek.

Na mindegy,megint elkalandoztam. Az iskolának amúgy van egy nagy focipályája,és 2 kisebb tornaterme is. Meg még szerintem sok sok különböző más helye,amit még nem láttam. Annyit tudok hogy van laboratórium,és templom is.:D Egyébként beneveztem a suli röplabda bajnokságára,nem mintha tudnék röplabdázni,de miért ne?
Valószínűleg nem lesz erőm már írni másról,mert elalszok,de a jó hírt még elmondom,hogy kitűzték a pontos időpontot,és Szeptember 8-tól 12-ig Rióban leszek!:))
Valamikor éjszaka indul a gép Belo Horizonte-ból,és a Rio-i napfelkeltét már  bőven látni fogom:) Ez a hír nagyon feldobott ma,addig meg próbálom szervezni,mit is akarok én csinálni Rióban?! :) :P

Jóóééjt nektek! Vagyis inkább Jó reggelt! :)

Újra itt:)

Most van egy kis plusz időm,és gondoltam írogatok ide valamit.

Nem tudom,még sosem írtam az érzéseimről ezt az egészet illetően. Meg vagyok lepődve magamon hogy nem törtem össze az első napokon. Biztosra vettem hogy haza akarok majd jönni azonnal. Legalább is amikor lekéstem a gépem,ezt éreztem. Egyszerűen azt éreztem nem tudok majd sosem megnyugodni ha nem otthon vagyok,és egy teljesen más világban élek majd. Viszont megérkezve az első napokban nagyon sok jó történt velem,és ez azóta végül is folyamatosan így van. Persze hiányzik az otthon,a jól megszokott kis élet,de szerintem ez mindenkivel így van. Semmiképpen fel nem adnám az egészet csak azért mert én hiányolom a régi mindennapjaim. Van egy célom itt,és ha teljesítettem,mehetek haza. Mint egy erőpróba. Végül is az is. Nem tudom mi lesz a véleményem 2 hónap itt tartózkodás után,de most elmondhatom,hogy semmiképpen nem mennék haza. Ahogy Anya mondaná,még ha fát vágnak a hátamon,akkor sem:) Lehet hülyeség,de én csak attól tartok,hogy ha hazamegyek minden megváltozik. De amikor erre gondolok,mindig eszembe jut Dóri,aki ugyanúgy végigcsinálta az egészet,és most otthon harcol anyáékkal :D :) Tehát nem kell aggódnom emiatt. Az „önmagam ura vagyok” dolog meg nem is annyira bonyolult. És valamilyen szinten izgalmas is,hogy te befolyásolod a dolgokat,és döntesz mindenről. Hónapok múlva valószínűleg jobban fogom érezni,amikor már nem kísérgetnek mindehova. De még most ez így van:) Tehát Papa,Mama valószínűleg nem megyek haza 2 hónap után,de higgyétek el,úgy fog tűnni mintha csak annyi lett volna :) Évi Mama pedig,ne tessék aggódni miattam,isteni jó helyem van,és nagyon szeretnek :)

Az iskola végül is jól megy,az osztálytársaim nagyon aranyosak,viszont nagyon unalmas. Csak ülök,tanulok,olvasok,figyelek. Felesleges időtöltésnek tekintem. De mindegy,amit muszáj azt muszáj. Tegnap suli után elmentünk a városba a csajokkal,meg Dilma-val.(Gabriela anyukája) Vettem egy cipőt,ami szerintük ultra olcsó volt,de nekem annyira nem tűnt annak:D Aztán ittunk egy kávét,és már jöttünk is haza. Hazafelé persze megint busszal mentünk,ami a legutálatosabb dolog itt. Zötykölődik folyamatosan,és még ha ülsz,akkor sem vagy biztonságban. Persze hazafelé menet óriási dugó volt ahogy mindig is szokott.

Miután hazaértünk,Gabriela meghívott hogy menjek át vele a nagymamájához beköszönni. Na mondom ez tökéletes alkalom arra hogy vigyek egy kis ajándékot.Hát oda voltak meg vissza. Adtam paprikát,hűtő mágnest,és könyvjelzőket is :) Nem tudom miért,de nagyon szeretnek ott. Nem tudták hogy megköszönni,így megint kajával kínáltak.:D Most már ki fogok találni egy stratégiát hogy hogy utasítsam vissza őket kedvesen :D De ami azt illeti,itt még a popcorn is finomabb :D Na jó,azért anya,és mama főztje is irtóra hiányzik,de azért itt sem rossz:) Tehát evés után Jane, Gabriela nagynénje mondta hogy menjünk vele bútort nézni 10 órakor :D Nem baj,mi mentünk. Hihetetlen hogy mekkora áruház volt. Egy teljes lakást be lehetett volna rendezni belőle A-tól Z-ig. De hát persze az árak azok az égben..

Másnap nem mentem suliba,Fatima-val lezsíroztam hogy mondjuk azt hogy beteg vagyok:P

Aztán így a reggelt pihenéssel töltöttem,és utána elmentünk vásárolni a közeli bevásárlóközpontba. Később délután Savassi felé tartottunk megint elintézni pár dolgot Fatima-val,Zeze-vel ( Fatima egyik testvére) és Renata-val. Félidőben leváltunk tőlük,hogy mi addig körülnézhessünk a plazaban :) Kicsit kiábrándító a helyzet. Elképeztően drága minden,és ezért hirtelen el is megy a kedved az egésztől. Tehát csak lófráltunk a plázában,és később pedig találkoztunk Fatimaekkal hogy irány haza.

Miután hazaértünk Fatima-val gyors készülődésbe kezdtünk,mert pár barátja hivatalos volt hozzánk egy kis vacsora szerűségre. Így hát nekifogtunk a terítésbe,főzésbe,és büszke voltam,mert nem éreztem magam láb alatt,mert tudtam a dolgok rendjét. Ahogy otthon is szokás:) Mire megjöttek,én direkt úgy terveztem hogy ne legyek otthon,ezért elmentem Gabi-ékhoz futni a futógépen. Aztán segítettem házit írni,átmentünk a nagymamához,és ettünk..:D

Jane és a férje meghívott engem Rio-ba 2 hét múlva hétvégén :)Hihetetlenül örültem neki,mert a repjegy is kedvezményes áron lesz,és hát nem minden nap hívják meg az embert Rió-ba egy hétvégére..:) Már csak a Rotary-val kell lezsírozni,és aztán remélem összejön:)

Másnap reggel semmi kedvem nem volt még felkelni sem.Utálok hajnalok hajnalán kelni a suli miatt. Egyszerűen nem vesz rá a lélek hogy kikeljek az ágyból.6 órakor..

Egyszerűen nem akartak telni az órák,és én egyre fáradtabb voltam.De mindegy,mert eltelt. Hazafelé az egyik osztálytársammal jöttem,akinek a nagymamájának a testvére tanít zongorát. Megbeszéltem vele hogy hétfőn elmegyek,és ha van lehetőségem hogy minden héten menjek, fogok is:)

Megebédeltünk,aztán itthon voltam.Este Rotary meeting volt,de kivételesen nagyon untam.Mindig van valami ami feldobja a dolgot,bááár végül is most is volt.A meeting végén,a pincérek behoztak egy óriási tortát,és vele együtt vagy 5 tálca csokis epret.Hála istennek nem kértem vacsorát,mert nem voltam éhes,így nem volt annyira nagy bűntudatom a sütik után :P

Holnap pedig végre péntek,suli,aztán találkozó a nagypapánál,este meg buli a suliban:)
Puszi nektek,

Jóéjt:)

Reggel indultunk is a rendőrségre hogy ellenőrízzék az irataimat,és bevegyenek a nyílvántartásba.Hála istennek ezért nem kellett mennem reggel suliba.Tehát elindultunk,a rendőrség Belo Horizonte egy teljesen másik részén van,több mint fél órát kellett utaznunk miatta.De megérkeztünk,úgy tűnt hamar lemegy,de amint 1,5 óra eltelt várakozással,az összes reményünk elment hogy hamar hazaérünk.(De legalább a suli kilőve:P ) Őszintén szólva,rajtunk kívül majdnem mindenkit behívtak már,és mindenkinek elintéztek mindent.Mivel ott vízumtól kezdve útlevélig mindent csináltunk.Hát persze hogy a mi intéznivalónk volt a legkülönlegesebb,és közölte a biztonsági őr,hogy a hozzáértő még nem jött meg,de hamarosan itt lesz.Na mindegy,megint eltelt 1 óra,miután megláttuk befáradni az irodába.Ezután nem sokkal már behívtak minket,pontosan 12:41-kor.Megnéztem az órám.Ahhoz képest hogy 7kor kiléptünk az ajtón.Na mindegy,utána már ment a dolog,mert intézték az ügyünket,levették az összes ujjamról az ujjlenyomatot mint egy igazi bűntényben. :D Aztán vártunk a papírokra,és mentünk is vissza Florestába,hogy hivatalosítsák a papírokat.Ami persze szintén nem ingyen történt. Hazafelé menet beugrottunk egy étterembe,mert Fatima-nak sietnie kellett dolgozni amiért eltöltöttük az egész délelőttöt felesleges várakozással,így nem tudott főzni. Aznap délután tanultam,végül is egész délután otthon voltam egyedül,de elfoglaltam magam valamilyen szinten. Este pedig Filip sulijába mentem valamilyen film fesztiválra. Filmeket vetítettek,meg lehetett inni,enni. Végül is ez egy tök jó program. Nálunk is bevezethetnék.:P Jól éreztem magam,de hamar haza jöttünk,mert fáradt voltam. Másnap elég korán keltem,mert csinálni akartam reggelit Fatima-nak.:) Rántotta volt virslivel,és teával Nagyon ízlett neki,viszont ő nem szokott enni reggel,ezért nem evett sokat:/ A délelőttöt tanulással töltöttem,meg brazil zenét hallgattam,azt mondják a zene sokat segít a nyelvtanulásban.:) Délután pedig a nagypapához mentünk ebédelni,és ott voltunk körülbelül 5 óráig.Iszonyat sokat ettem,de még mindig éhes voltam :D Ha majd lesz affinitásom írni egy extra bejegyzést,azt az ételekről fogom írni,meg egyet majd a közlekedésről és a veszélyekről is.Tehát egész nap ettünk,aztán hazajöttünk, és sziesztáztunk :D Renata felhívott este hogy menjek velük étterembe,őszintén szólva nem akartam menni,mert tudtam hogy egésznap ettem,és ez még csak fokozódni fog ha elmegyek.De hát nem akartam visszautasítani,mert örülök ha van program,és vannak emberek körülöttem :) 10-re már haza is értem,és most itt ülök a tévé előtt teli hassal.Ezután 2 napig nem eszek.Ezt megígérhetem. Na jó, 1,5 napig :P

Na sziasztok!:)

Itt az idő hogy megint írjak nektek,mert megint kimaradt 2 nap. Már kezdem is azzal,hogy megvolt az első iskolai napom,felöltöztem a gyönyörű egyenruhámban,és Fatima-val hajnalok hajnalán elindultunk az iskolába. Az órák 7 órakor kezdődnek,de már hamarabb bent kell lenni,ezért korán kellett indulnunk. Először az igazgatóhoz mentünk be,hogy előre felkészíthesse a diákokat az érkezésemre. Amint beléptem a terembe,minden szem rám szegeződött,és éreztem hogy most mondanom kéne valamit. Bemutatkoztam,hát persze azonnal nevetés tört ki az akcentusom miatt,de nem zavart :D Leültem a helyemre,és már el is kezdődött az első óra. Aznap Portugál,Történelem,Kémia,Fizika,Földrajz,és Biológia volt. Hihetetlen száraz,és unalmas ahogy a többieket elnéztem. Mindenki csak fekszik a padon,beszél,és oda sem figyel arra amit a tanár mond. Nem mintha a tanárt érdekelné. Egy cseppet sem. De engem nem zavart. Tanulgattam portugált,olvastam,és néha oda-oda pillantottam hogy mi folyik az órán. A 3.óra után volt egy hosszabb reggeliző szünet,és aztán még jön 3 ugyanolyan óra utána. Az órák 50 percesek,tehát még nehezebb kivárni a 12:30-at.

Fatima-val hazaérve, nagy főzésbe,és sütésbe kezdtem. Zöldség levest,és palacsintát sütöttem. Ahogy azt otthon szoktuk: ) A leveshez nem találtam meg minden fűszert ami kellett volna,de a delikátot curry-vel helyettesítettem. A végeredmény kicsit sárga lett,de az íze mint az otthon készült leveséJ  A  kis egyszerű palacsintámmal meg még nagyobb sikert arattam itt a nagy BrazíliábanJ Hirtelen elkapkodták,és kérték a receptet is JÖrültem hogy ízlett nekik,mert hallottam hogy nagyon megvannak elégedve a konyhájukkal,és hogy semmi mást nem ismernek el hogy jó,ami nem az övéké. De hát ez most nem így volt.:)

A délutánom kicsit unalmasan telt,nem tudom,nem volt kedvem semmihez. Nem mintha mehettem volna valahova,lehet épp ezért voltam olyan lehangolt.
De következő nap tiszta energiával,pozitívan keltem. Nem kellett mennem suliba sem,mert a többiek tesztet írtak egész nap,és mivel én nem írhatok,nem volt muszáj bemennemJ
Tehát felhívtam Ania-t hogy hátha szabad a napja,és csinálhatunk együtt valamit. Már régóta terveztük. Így hát délre már jöttek is értem,és bejártuk Savassi-t,megnéztük az összes boltot,és beszélgettünkJ Estefelé pedig,Ania barátja Chris,felvett minket,és elmentünk a Praca do Papa-hoz megint,hogy megnézzük a gyönyörű naplementét felülrőlJ Csodaszép volt.

Aztán még mindig nem volt vége a programsorozatnak,mert este pedig hivatalos voltam Filip fogadótesójának a balettbemutatójára.8-ra kellett menni,és onnantól fél 10-ig tartott. A végefelé már kicsit untam a dolgot,de megérte,mert szép voltJ
Tehát nagyon jól telt a tegnapi napom,jól éreztem magamJ
Másnap reggel háromnegyed 6kor megint kelni kellett,mert iskola volt. Most nem volt olyan hideg a reggel,ezért az egyenruhámhoz tartozó rövidebb nadrágot vettem fel. Kezdek megbékélni vele. Nem tudom miért,de lehet azért,mert megspórolom a szekrényem előtt töltött félórákat amíg kiválasztom mibe megyek aznapJ  Valahogy gyorsabban telt ma a suli mint valamelyiknap. Megint csak tanultam,tanultam és tanultam. És azon kaptam magam hogy már itthon is vagyok. De még mielőtt hazajöttünk el kellett menni képet csináltatni,mert persze! Otthon hagytam az előre bekészített kész fényképeket. De nem baj,csináltunk újakat. Ami azt illeti,úgy nézek ki rajtuk mint aki temetésre készül,de nem baj :D

Ma Rotary meeting lesz megint,előreláthatólag ez a mai program. Holnap pedig megyünk a rendőrségre lejelenteni magam,és remélem elhúzódik és nem kell mennem suliba :D
Na puszii nektek! Majd írokJ

Ma pedig Apák napja. Egész nap mindenki be volt zsongva a mai naptól,sürögtek forogtak.2-re odamentünk,és akkor már majdnem az egész család ott volt. A kaja valami leírhatatlanul finom volt,és utána lemon pie következett. Megismerkedtem minden távolabbi családtaggal is mostmár ,és lassan mondhatom hogy mindenkit ismerek:)
Körülbelül estig ment a buli,amikor a csajok egy része elment bulizni,de nekem nem igazán volt kedvem,ezért inkább mentem a másik tesómmal és a barátjával,és a barátjának a barátjával várost nézni.Elmentünk a Praca de Liberdade-hoz,és a Praca de Papa-hoz ahonnan gyönyörű a kilátás az egész városra. El voltam ámulva hogy milyen szép volt. A sok kicsi fény,és a város nyüzsgése felülről. Kipróbáltam a kókusztejet,ésőszintén szólva ízlett.Talán a cukrozott vízhez hasonlított egy kis mediterrán beütéssel.:D Aztán elmentünk egy steakhouse-ba,ahol ettünk pár falatot,és már haza is jöttünk.Korán kellett kelnem ma,mert a csajok meghívtak napozni a szülei házához,de persze a nap nem sütött,így nem sokat barnultam. Később pedig Fatima-val takarítottuk a lakást,mostunk,vasaltunk.Aztán estefelé pedigFilippel találkoztam,nem tudom hogy említettem e már,de ő is cserediák itt BH-ban. Holnap az első napom a suliban,tehát korán kell kelnem. Szurkoljatok hogy jó legyen!:)
Boa Noite:)

Na hát először is bocsánat amiért nem írtam 1 napja,mert igazán nem történt semmi érdemleges.Tegnap előtt elmentem a csajokkal ebédelni egy menza szerűségbe,ahol minden tanuló eszik suli után.De feltűnően jó a kaja,tehát más mint otthon.Aztán hazamentünk,tanulgattam egy kicsit,és utána mentünk sétálni a városba és acai-t enni.Ez az acai egy jégkása szerűség,de mégsem az,mert közben krémes,és bordó színű.Az acai palm terméséből készítik,és nagyon népszerű itt.Jah,és megfogja a fogad:D
A délután pedig már készülődéssel telt,mert tudjátok minden pénteken mennek a papához esténként,és éjfélig ott mulatnak.Na ma oda készültünk.Ez egy olyan összejövetel,ahova akárki meg van hívva,aki egy kicsit is a család tagja.Daniellának,az uncsitesómnak a barátja is jött velünk,akivel ott ismerkedtem meg.Furcsák amugy,mert én ezt úgy képzeltem ahogy nálunk is van hogy vacsora vagy ebéd van.De itt csak ilyen magokat,meg ropogtatnivalókat esznek.Műbbnél műbb cuccokat.Odaértünk,mindenki kólával kínál,én meg megkérdeztem hogy egy kis vizet nem kérdhetek,de nem kaptam választ.Kóla,Sprite,Guarana és punk tum.:D Na mindegy.Majd következőleg erőszakosabb leszek.Tehát nagyon sok műanyagot megesznek,de nem érdeklik.És nincsenek annyira elhízva tőle.Én ha mindennap minden étkezéshez kólát innék,már nem férnék be az ajtón.De a fogadóanyukám így teszi.. És én nem akarok ilyenné válni,minden erőmmel ellene vagyok:D de azért csak fura,nem? Meg azért látszik az is mennyire egyszerűen élnek az emberek.Pont Fatima mesélte,hogy itt az emberek nem nagyravágyóak,persze vannak olyanok is,de nem.Ők szeretnek a családjuk közelében lenni,ez nekik a legfontosabb.És az hogy nem gazdagok?Kit érdekel? Boldogok és kész.Itt nagyon sok ember eszerint él.Nem mint otthon,hogy minden ember mégtöbb befolyásra dicsőségre vágyik,hogy legyen belőle valaki.De őket ez nem érdekel.És valahogy én ezt nagyon értékelem.Imádják egymást,mindenki segíti egymást amikor tudja.Majdnem az egész család egymás szájában lakik,de ez őket csöppetsem zavarva,sőt a legboldogabbak! Tehát más világ:)
Na tehát a "boldogóra" a nagypapánál viselhető volt,figyeltem,füleltem a sok ember beszédét.Néha valaki észrevette hogy mukkot sem értek,és aztán lefordított pár mondatot,de a végén feladták..:D Másrészt meg,olyan hangosan beszélnek,hogy rossz halgatni.Főleg így hogy nem értek semmit! borzalom.Egyik a másik szájába vág,egyik az asztalal egyik végéből a másikba ordít át a másiknak.De nem zavarja őket.:D A boldogóra után hazamentünk,olyan 1 óra tájban,és már nem volt kedvem blogolni..
Na de majdnem elfelejtettem hogy ez a nap voltunk egy igazi bevásárló központba is,de még mielőtt elindultunk: Felöltözök,már várom Fatima-t hogy induljunk,amikor felállít,és megnéz.. És szemöldökráncolva rámnéz.Ezt sajnos le kell venned.Mármnit a rövidnadrágom.De mondom miért? és most figyelj! Itt a férfiak annyira megnézik azokat a lányokat akik így "mutogatják" magukat,és ennyire kihívóak.Éreztem hogy megy fel bennem a pumpa.Le kellett vennem,és felvenni egy térdnadrágot.Kiderült,hogy a rövidnadrágot,rövidszoknyákat csak este lehet felvenni,mert akkor úgy is mindenki bulizni megy,meg szépen felöltözik.Na most ehhez mit szólsz??! Na mindegy.majd megoldom valahogy.
Aztáán másnap ahogy felkeltem,Fatima szólt,hogy 1-2 óra körül jönnek értem Ania-ék,és elvisznek bemutatkozni a család másik részének.Fatima elment dolgozni,és én addig meg tanulgattam,újrafestettem a körmöm,beszéltem anyával.És már jöttek is értem.Odafelé az út mesés volt.Nem hittem el hogy itt leszek 1 évig,egy ilyen paradicsomban.

Aztán megismerkedtem az új családtagokkal,és nagyon aranyosan fogadtak.:)Ők BH másik részén laknak egy gyönyörű házban,amelyben gyönyörű kilátás tárul eléd az erkélyről.

Van egy imááádnivaló földszintes kiskutyájuk is,aki megőrül ha meglát és harapdálja a kezed,mert még kicsi,és erősíteni kell a fogaid.Zabálnivaló.Azt mondják minden szombaton menni fogunk oda.Mostmár látom,a hétvége a családé.:) De nembaj,mert élveztem ott lenni.Nem sok mindent értettem,de majd később ez jobb lesz.:)
Belémnyomtak egy millió kaját,de isteni volt,tehát nem bántam.:)

Hazaérve felhívtam Fatima-t hogy elmehetek e egy kicsit sétálni a városban,és elmentem.Nem telt bele 10 perc,már jöttem is vissza.Őszintén szólva féltem.Úgy éreztem minden fekete emberke engem néz,és el akar rabolni.Komolyan...:DAztán a csajokkal este egy szép japánétteremben kajáltunk.Isteni volt.

Teháát megbeszéltük hogy jövőhét pénteken fözők valami magyarosat az óriási családnak:D Szerintem egész nap a konyhában kell állnom ahhoz hogy ennyi ember jóllakjon az én kis főztömmel:D  Na és miután tanulgattam a konyhában levő tárgyak szavait,Fátima mondta hogy menjünk be a suliba,meg mivel mondtam neki reggel hogy akarok pénzt váltani,ezért elmentünk oda is. Mielőtt elindultunk,megebédeltünk.Fatima megkérdezte tőlem mielőtt elkezdte volna elkészíteni az ebédet hogy szeretem e a babot meg a rizst.óóh mondom persze:) Örültem hogy valami barátságos dolgot fogok enni még így az elején,mert a gyomrom nem igazán vett volna be semmilyen tengeri állatkát.Tehát az ebéd kész lett.Szólt Fatima hogy szedjek magamnak,és vettem a rizsből,borsóból,meg a csirkéből is,és aztán megláttam egy kis csokiszószt is tűzhelyen.Nagyon megörültem,na mondom biztos valami fini palacsinta,vagy valami süti lesz:P De amint leültem,Fatima kérdezte is hogy nem kérek olyat? mutat a csokiszószra.Furcsállóan nézek rá,és közlöm hogy az nem csokiszósz?Hirtelen elröhögi magát,és tudatta velem hogy az nem csoki,hanem bab pürésítve,szószosítva :D Kicsit hülyének éreztem magam,de sebaj:D Amugy finom volt.Nem az otthoni koszt,de meg lehet enni:D
Tehát ebéd után el is indultunk a városba.
Hihetetlen ez az életstílus ahogy ezek az emberek élnek.Nem vagyok itt 3 napja,de már is értem miért mondja mindenki nekem: "Ha egyszer ejössz ide,nem fogod kibírni hogy nem térj vissza újra." Már kora reggel megindulnak az óriási buszok,kocsik,amik elől jobb ha elmenekülsz,mert őrült módjára vezetnek.Na tehát elindultunk gyalog a közeli bankhoz felvenni pénzt, és utána már nálam is volt az igazi brazil real.:) Fatima figyelmeztetett hogy még ott azonnal tegem bele a pénzt a pénztárcámba,a pénztárcám pedig a táskámba,mert sosem lehet tudni :) Nagyon elővigyázatos,és felelőségteljes,viszont az biztos hogy van egy kattanása:D mint itt minden embernek:D Tehát a bank után mentünk a suliba,a Santa Maria-ba.Elég katolikus az iskola,meg van saját egyenruhájuk is tehát meg van a rendszer.De valamilyen szinten kell is ez szerintem.Felpróbáltam különféle fajta egyenruhákat rövidebb nadrág,hosszabb nadrág feszesebb nadrág lazább nadrág :D és aztán egy atlétára és egy rövidnadrágra szavaztunk mindketten amint felpróbáltam:) Mivel le kellett volna adnunk a papírjaim a suliban az igazgatónak,de mi nem vittük,ezért vissza kellett jönni haza elhozni,és aztán visszamenni újra.De nem volt baj,mert legalább itt volt a lehetőség hogy kipróbáljam a buszozást Brazíliában.:D Hát mit ne mondjak.féltem.Először is,a buszsofőr nem áll meg a megállókon.A megállók náluk úgymond csak dísznek van,hogy ott megállhat a busz ha lestoppolod:Dmiután felszállsz,a busz azonnal indul,nem szarakodnak semmi jeggyel hogy 10 perc után előszedd a pénztárcád a táskádból.Ők azt meg nem várják:D Nincs itt arra idő.Tovább kell menned,de úgy hogy kb a közlekedni sem tudsz,mert a busz úgy dobálja magát a dimbes-dombos utakon hogy hihetetlen:D Tehát tovább kell menni,és körülbelül a busz közepén ül egy emberke aki beszedi tőled a pénzt:D Nembaj,legalább mostmár tudom hogyha ülök a buszon még akkor is kapaszkodnom kell.Nem lehet itt tudni semmit sem biztosan:D Tehát a közlekedés elég körülményes itt.Hát végülis mint egy nagyvárosban.

Hazaérve,ettünk egy kicsit.Már töbször is megfigyeltem,hogy nekik a délutáni uzsonna sosem marad el,és a másik,hogy ebédnek hívják:D Amugy a konyhánk elég jól fel van szerelve.Látszik hogy Fatima szeret,és tud is főzni,mert belenézve a hűtűbe,mindent megtalálsz:) Jah és,van egy óriási gyümölcsöstál,teli gyümölccsel.Imádom:P
Egy szendvicset ettem,és ittam hozzá Guaranát.Fatima szintén.Nagyon megy náluk ez a kóla,guarana,meg ezeket a rossz cukros italok,de próbálom minél kevesebbet inni belőlük.Már ha van választásom egy 6% tej és egy pohár guarana között.... :D
"Ebéd után" Fatima mondta hogy valami kezelésre kell mennie,és ezért elhívta Gabrielát,és Danielát hozzánk hogy legyenek addig velem.Hihetetlen édesek mindketten.Nagyrészt Gabrielával társalgok még,mert ő tudogat angolul,Daniela meg sajnos nem.Mesélték hogy itthon a suliban tanulnak angolt vagy spanyolt,de semmit nem tudnak vele kezdeni.Mert annyira rossz az oktatás.kiderült,hogy egy külön iskolát kell felvenned ahhoz,ha jobban akarsz nyelvet tanulni,vagy akármiben jobb akarsz lenni mint az átlag... Ez nem valami jó,de ha ez a módja..Tehát velük voltam este.Tévéztünk,beszélgettünk és megnéztük a most legmenőbb brazil zenéket:D Kicsit fárasztó volt ez a nap nekem tehát elmentem gyorsan aludni amint Fatima hazajött,és megirtam a blogot.

Másnap reggel,vagyis tegnap elég későn,olyan háromnegyed 10kor már beszélgetésre keltem fel.Fatima már rég fenntvolt,és ittvolt a testvére is,asszem Rodrigo.Tehát kelés után valami hasznosat akartam csinálni,és elkezdtem tanulgatni portugált.Aranyosak,mert amint valami próbálnék mondani,azonnal segítenek,és közlik hogy milyen aranyos vagyok.:D
Aztáán beszéltem egy kicsit anyával,és Gabriela jött megint,mert  tegnap megbeszéltük hogy segítek neki felkészülni a holnapi angol tesztjére a suliban.Majdnem 2 órát tanultunk,aztán én próbálgattam hívni Filipet,ő is rotary-s cserediák Szlovákiából,és majdnem egy időben jöttünk BH-ba,aztán össze akartunk hozni egy találkozót,de nem tudtam elérni telefonon.Jut eszembe,telefon. Kaptam egy szupi kis telefont Fatima-tól,hogy nyugodtan haználhatom itt,hogy ne kelljen vennem ezért külön egyet:)
Aztáán Fatima előkészítette az ebédet,és már ettünk is. Bab.megint.Rizs.megint.Csirke.megint. nembaj,de volt karfiol sajtmártásban amiit naaggyon protezsáltam:D
Már reggel megbeszéltük,hogy ma este megyünk Rotary meetingre,tehát kicsit felkészültem hogy mit fogok mondani,meg előkészítettem az ajándékokat is. Ania,a volt lengyel cserediák csaj,aki most ide fog költözni mert a csereéve során megismerkedett Christiano-val akivel össze fog házasodni hamarosan ,most is itt van BH-ban,és ő is jött velünk a rotaryhoz.Christiano vezettett,és végre megláthattam Belo Horizonte igazi központját.Egyszerűen mesés.Olyan fura most,hogy náluk tél van,és elég hamar is sötétedik mint nálunk Magyarországon csak emelett náluk közben meleg is van:D
Tehát megérkeztünk a Rotary-hoz,megismerkedtem a president-tel,a counselor-ommal,és sok-sok emberrel,aztán osztogattam a névjegykártyáim.Kicsit furcsa volt amikor portugául kérdezgettek,és én nem tudtam válazolni.De hát hogy válják el tőlem hogy 2 nap után megértsem? Aztán pedig mondanom kellett pár szót magamról portugálul ami ment,mert felkészültem hála.Amugy nem nagy a klub.Viszont nagyon hasznosnak látom őket.Az átlag életkor körülbelül 50,nincsen sok idős köztük.De az biztos hogy nagy aranyosak:)
Miután befejeztem a beszédem kaptunk enni is,először salátát baconnel,aztán halat rizzsel,éééés a végén volt valami irtó finom sütemény,valami maracuja pie lehetett.
Tehát összességében jó volt,hazaérve még átmentem Gabriela nagybátyjáékhoz  megismerkedni.Van 2 iimááádnivaló kutyusuk:D Hát biztos hogy minden nap meglátogatom őket:) Aztán miután megmutatták a házat,kaptam egy portugál könyvet Gabriela nagybátyjától,amit direkt nekem szánt:)
Hazaérve megfürödtem,és most már 1 órája irom a blogot. mostmáár megyek.
beiiijoos

Sziasztok!:)
Mostanra már mindenki nagyon kíváncsi lehet hogy mi történt velem a napokban,de nem fogtok örülni,mert fáradt vagyok,és gyorsan kell irnom nagyon sokat:D Elég is a mellébeszélésből,kezdjük az elején:)
Tehát,hétfő reggelre mindent bepakoltam,és készen álltam a nagy utazásra.Különösképpen nem voltam izgatott.Semmilyen érzést nem éreztem.Na de aztán lassan elbúcsúztunk mindenkitől,és a dolog kezdett egyre valóssá válni.És aztán egyedül maradtam a csomagjaimmal,anyáékat,és a fél életemet hátrahagyva.:D De élveztem.Az ELEJÉN.Frankfurtig az út mesés volt,annyit eltekintve hogy késett a gép alapból 40 percet,és utána még 20 percet valami technikai okok miatt álltunk.De még ekkor sem esett le hogy hogy fogok átszállni,már csak akkor,amikor leszállt a gép,és ránéztem az órámra.ÚRISTEN.
Átrohantam a fél frankfurti repülőteret,mire a nő közli velem,felszállt a gép.És hogy hova mehetek ha át akarom írattatni a jegyem.Tehát mentem,mentem még mindig mentem, kb annyi esélyem volt megtalálni az irodát mint tűt a szénakazalban..Na mindegy.Átirták a jegyem,és így Frankfurtból Portugáliába,Lisszabonba szólt a jegyem,Lisszabonból pedig Belo Horizonte-ba.Jah és mivel az új jegy másnap reggelre szólt,ezért persze kaptam egy szobát is a frankfurti Sheraton Hotel-ben :P Őszintén,fél órámba telt hogy megtaláljam a szobám.8840.és volt 10418 is..:D Tehát óriási volt,de gyönyörű.Belépve a szobámba tiszta luxus fogadott.Ez kellett nekem,nagyon elégedett voltam.:D Tehát gyorsan megfürödtem,beszéltem Fátima-val,és anyáékkal,aztán pedig belevetettem magam az óriási franciaágyba:D benyomtam a plazmatévét,és már csak egy jó meleg kakaó hiányzott volna..:( :D Nembaj,majd visszafele menet rendelek egyet:D
Tehát felszálltam sikeresen,késés nélkül,és 2 órahossza után már Lisszabonban voltam.Nem is tudom.Annyira nem volt nagy látvány.Na mindegy.Lisszabonba érve a repülőtéren a csatlakozás már nagyon egyszerű volt.Minden ésszerűen kiírva,csak követned kellett a szemeddel a gate number-ed.Volt egy vámellenőrzés,és utána egy kis várakozás után fel is szállt a gépem.A repülőút borzalmas volt.Egyszerűen leírhatatlan.Egészen végig liftezett a gyomron,és rá sem mertem nézni a kajára.Alapvetően nem lett volna rossz ha nem vagyok ennyire beteg a repülőgépen,mert minden stewardess nagyon rendes volt,meg adtak végig filmeket.De amikor rápillantottam a monitorra remélve hogy lassan odaérünk,ledöbbentem:Distance Time Destination: 7:30 min. Mindegy,elég ebből mert már attól is fáj a gyomrom ha rá gondolok.
Bem Vindo a Belo Horizonte.Gyors Federal Police checking és már jöttek is a bőröndök lefelé a futószalagon.Persze megint belém állt a görcs mert nem láttam a bőröndöm 20 perc után sem,és hát persze,az enyém volt az utolsók között.:D Pedig én már ekkor meg is beszéltem magamban hogy mit fogok mondani,mert elvesztek a bőröndjeim.Biztos voltam benne hogy Sao Paulo-ban maradt,mert nekem ott újra kellet volna csekkolnom.
A lényeg az hogy megvan mindenem,irány a kijárat!
Semmit sem látok még,de óriási morajlást,és kiáltozást hallok, mintha az én nevemet szólítanák.Hát persze,a fél család ott várt,köztük Fatima is,széles mosollyal,és mindenki nagyon kedvesen üdvözölt:)Teljesen így képzeltem őket:)
Elindultunk Belo Horizonte központja felé,az út gyönyörű volt.Óriási hegyek,gyönyörű kilátás,nem hiányzott a gyomromnak a dombokon való ugrálás,de megérte.:)
És hirtelen mintha már láttam volna ezt az utcát.Hát persze.Mivel mielőtt jöttem,megnéztem a környéket Google Maps-en,és teljesen úgy nézett ki:) Picike házak,óriási forgalom,imádom!:D Tehát a fél család bekísért engem a házba,aztán  beszélgettünk egy kicsit,ettünk,tvztünk.Jah és beszéltem egy kicsit anyáékkal is:) Sajnos az internet a laptopomon nem működött,ezért Fatima-et használtam,de mire észbe kaptam,már hozták is a wireless antennát hogy minél hamarabb beszerelik.:)Aztán végre elmentem aludni.Őszintén szólva amikor lefeküdtem,kicsit kiábrándultam.az ágyam nagyon kemény.mintha egy asztalon feküdnék..:D De ez sem érdekelt,csak az hogy aludjak.
Reggel korán keltem,ki akartam pakolni ,meg elrendezgetni a dolgokat körülöttem.Ettem egy kis müzlit,és már el is kezdtem a pakolást.Hála istennek nagy teret kaptam a ruháimnak,tehát kiélhetem magam:P Kiderült hogy az átalakítóm sem jó,egyszerűen nem lehet beledugni semmit,ahhoz képest hogy 1 órán át válogattuk melyik lesz a jobb:D A lényeg az hogy egy konnektort tudok használni:)
Pakolás után tanulgattam egy kis portugált,és Fatima azonnal segítségemre volt ha nem értettem valamit.Birom őt nagyon,isteni az angolja,és ahogy tanít engem portugálul,lassan megismerem a szavakat,és azokat a szavakat már portugálul is mondja,még ha a többit angolul is :)Tehát nagyon aranyos.Megbeszéltük hogy főzök az egyik nap valami igazi magyarosat,miután megkapta tőlem a Gulyásleves receptjét portugálul egy kötényre nyomva:)Náluk minden pénteken van családi összejövetel az apukája házában,és nagyon szeretik.
Ne haragudjatok,de nem birok tovább fennt lenni.Holnap folytatom ugyanitt :)
pusziiiii
 

Na hát sziasztok ismét itt vagyok :)
A bőröndjeim készre pakolva,minden előkészítve a nagy utazásra.
Tegnap a csajok igényesen elbúcsúztattak,ahogy azt illik,és lelkemre kötötték hogy egy év múlva ugyanekkor megint találkozunk.:)  Megnyugtató érzés hogy tudom,hogy rájuk akármikor számíthatok majd,ha az év során szükségem lesz a bátorításukra.Köszönöm nektek!:)
Holnap ilyenkor már a becsatlakozást fogom várni a Frankfurt felé induló repülőgépre.Tehát az első megállóm Frankfurt lesz,aztán egy kis várakozással Sao Paulo következik,és aztán a reggeli órákban az ottani idő szerint leszáll a gépem Belo Horizonte-ban.Tegnap próbáltam tájékozódni a repülőtéri térképeken,de őszintén szólva nem tűnik egyszerűnek.Viszont  nem izgulok mert tudom hogy talpraesett vagyok,és eddig az összes cserediák gond nélkül átvészelte a reptéri tájékozódást.Így velem sem lehet baj:)

Ma a fogadóanyukámat,Fatima-t fogom felhívni hogy biztosak legyünk benne hogy működik ha esetleg bármi problémamerül fel a reptéren.

Na tehát.Viszlát Magyarország! 
A következő bejegyzést  már a repülőn fogom írni nektek,hogy azonnal át tudjam adni az akkor ért izgalmakat veletek:)
beijos.

Hát sziasztok!:)
Sikeresen rávettem magam hogy megírjam az első blogbejegyzésemet 2 nappal az elutazásom előtt,hogy mindenről értesítselek benneteket.

2 nap múlva, augusztus 8-án indulok életem legnagyobb utazására,Brazíliába.Sao Paulo-tól 600 km-re elhelyezkedő városban,Belo Horizonte-ban fogok lakni.Belo Horizonte-t 2,5 millióan lakják,a fővárosunkhoz képest majdnem dupla annyian.:)

A fogadó családommal 2 hónapja tartom a kapcsolatot,és nagyon kedvesnek tűnnek mindannyian.Sajnos,a fogadó szüleim elváltak,így az időm nagy részét Fátimával,a fogadóanyukámmal fogom tölteni.Van egy lányuk, Ana Carolina aki épp Thaiföldön van,ugyanígy, Rotary cserediákként.És emellett van temérdek unokatestvérem is,akik hasonló korúak mint én.:)
Tehát a csajos délutánokban nem lesz hiány :)

Körülbelül 2 hete kezdtem el pakolgatni,és akkor körvonalazódott hogy milyen nehéz is egy évre elpakolni úgy,hogy csak 50 kg-ot vihetek magammal.Most úgy tűnhet,hogy ez borzasztó sok,pedig nem! A fél életem a szobámban maradt,de nem baj,lesznek új emlékeim,és új tapasztalataim.De még mennyi!:) Mindemellett nekem könnyebb dolgom volt mint az USA-ba,vagy máshova utazóknak,mert Brazíliába nyári-tavaszi ruhán kívül nem sok mást kell vinni.(Még szerencse,válogathattam volna melyik csizmám marad itthon..:D )  Tehát a bepakolás nem is volt annyira bonyolult mint képzeltem.

Ezt az utolsó két napot próbálom maximálisan kihasználni hogy itthon lehetek,és együtt lehetek azokkal,akiket szeretek.Ma este épp búcsúbuli lesz a csajokkal,remélem jó lesz :)

Egyelőre ennyi,mostantól kezdve megpróbálok gyakran írni,és nem hanyagolom el a blogomat.Éééss már is tudom holnap miről írok nektek:)
Sok puszi,legyetek jók!