Halihó!

Itt vagyok megint és folytatom az írást,hogy kiírjam magamból a mindennapi történéseket. Tudom,a képeket könnyebb megnézni,de szerintem az írás mögött több van,így ajánlom nektek hogy néha olvasgassatok bele a blogomba,mert megéri :)

Ha még nem vette volna mindenki észre, közeledünk a Karácsonyhoz,és itt minden sokkal hamarabb kezdődik. Még a készülődés is. A karácsonyi termékek a boltok polcára már októberben felkerültek,és mindenki eszeveszettül kutatja a legújabb karácsonyi díszeket,ajándékokat. A karácsonyfát általában november végén már felállítják,és egyenest január végéig kitart. Őszintén szólva az én karácsonyi hangulatom elég messze van az igazi karácsonyhoz,miközben 9 órakor sötétedik,és rövidnadrágban ventillátort hajkurászva alig vagyunk el a lakásban. Furcsa ez itt hogy az emberek 80%-a még nem is látott havat,és nem ismeri az igazi Karácsonyt. Én azt hiszem pont ezért hamarabb elkezdődik a karácsonyi készülődés hogy kárpótolja a brazilokat a hó mentes igazi karácsony miatt. Pont ezért nekik nem jelent olyan sokat,körülbelül egy bulit tartanak családi körben,és a gyerekek örülnek hogy vége a sulinak. Mert persze December elején itt vége a sulinak,és majd csak február első heteiben kezdődik újra.

Tehát visszatérve a Karácsonyra, a város díszei és fényei egyszerűen gyönyörűek,ahogy majdnem mindegyik bolt már szintén fel van díszítve kis karácsonyfával,és színes gömbökkel.

Itthon mi múlt héten feldíszítettük a karácsonyfát,ami hasznosabb,mert műanyagból van,és nem kell porszívózgatni utána,és több évig is jó. Csak nincs fenyőillata.

Lassan be kell majd vásárolnom egy pár ajándékot a családnak is,de őszintén semmi ötletem.

Amúgy észrevettétek hogy milyen gyorsan telik az idő? Már a karácsonyról beszélünk,amikor még a napokban volt nyár,és dolgoztam a Cukrászdában. Pont mondtam Anyának hogy nekem ez a csereprogram olyan mintha egy álom lenne,nem egy tökéletes álom,de egy olyan,amilyenből akkor kelek fel ha újra otthon leszek,és akkor fogom igazán értékelni ezt az egész évet amikor pakolom a ruháim vissza a szekrényembe. Várom ezt az érzést,de nem akarom felgyorsítani az álmomat sem. De ne szaladjunk ennyire előre,mert még azért egy ideig itt vagyok,és még elég honvágyra is van időm. Úgy gondolom már is nagyon sok mindent adott nekem ez a program,és az a lehetőség hogy ide eljöhettem és világot láthatok,rátalálhatok önmagamra a világ másik végén. Egy olyan országban ahol szerintem a legtöbbet lehet tanulni az életről és a kultúráról. Sosem gondoltam hogy ez ennyi lehetőséget adhat,és annyi mindent hozzáadhat az emberhez. Például nézzük a nyelvtanulást. Kínlódok a némettel otthon mint a kutya,tanulom 8 éve,és nem tudok meg sem szólalni. Ez nem nagyképűség,de eljövök ide,itt élek 3 hónapig,és képes vagyok egy olyan nyelvet beszélni amit igazán nem is volt szándékomban megtanulni. De mondhatom hogy többet beszélek portugálul mint németül. Na ez a lehetőség. Ez ami engem lenyűgöz hogy ha tanulsz,és nem lazsálsz ez alatt az év alatt,képes vagy arra hogy beszélj egy idegen nyelvet. És legyen ez angol,német,portugál. Akármilyen.

Millió puszi nektek,
Viki

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.