Harmadik rész.
( Natal-Maceió )

Újra az egész napunkat a buszon töltöttük, de jól elvoltunk együtt. Ana,a vezetőnk megosztott velünk egy „Dalszövegkönyvet” amiben olyan híres számok szövegei voltak,ami az eddigi Nordeste túrákon mindig nagy sikert aratott. Betette a cd-t és mindenki énekelte együtt. Ilyen mint, „On the road again”, és más brazil zenék is. Lassan ezek a számok tényleg a kirándulás részeivé váltak,és Rio-ban már magunktól énekeltük az összes számot. Szintén volt még valami ami mindig a buszon történt,az értékelés az azt megelőző helyről, amelyet éppen elhagytuk. Mindenki külön-külön kapott egy lapot,amelyen fel kellett tűntetni az alábbiakat: Kítűnő,Jó,Megfelelő,Rossz, és Nagyon rossz. Az ottani idegenvezetésről,a programokról,és a szállodánkról. Én ezt mindig figyelmesen tényleg a véleményem szerint töltöttem ki és magyaráztam,mert azt gondoltam ez nagyban segíti a munkájukat a jövőre nézve is.

Tehát ilyen dolgokat csináltunk a buszon, és persze filmeket is néztünk. Ha ilyen egy napos túránk volt,volt hogy 3 filmet is megnéztünk. Általában mindig olyanokat ami Brazíliában játszódik,Brazíliáról szól,vagy éppen a Trope de Elite két részét.
Most ebédre szintén megálltunk út közben,ahol volt egy kis szabadidő enni,friss levegőt szívni. De én sosem bírtam enni,ki voltam akadva az ilyen helyektől.
Megérkezve Natal-ba,bepakoltunk,megkaptuk a kulcsainkat,ezúttal Silvinnel  Belgiumból,Mikikuval Japánból,és Haydennel az USA-ból aludtam. A megbeszélést a szálloda medencéjénél tartottuk megint, és a következő nap igen jónak ígérkezett amit Ana elmondott.

Az este hátralevő részét pedig mindenki az interneten lógva töltötte,én pedig képeslapokat írtam. Párat már feladtam, de sosem volt alkalmunk megállni,de még találni sem sok Postát.
Másnap több mindenkinek szülinapja volt,így a reggeli a Boldog Születésnapot éneklésével telt. Még igazából nem is meséltem hogy milyenek voltak a reggelik a szállodákban. Hogy milyen?  ISTENI. Mindig volt egy teljes asztal csak a gyümölcsöknek, utána a különféle felvágottaknak,szalámiknak, sajttal. Óriási választék volt péksüteményekből, kenyerekből,kekszekből,és még tortákból is. Volt frissen sült croissant,minden!  Nekem tök furcsa volt megszokni hogy itt nagyon sokan esznek például csoki tortát a reggeli mellé. De én mindig annyi mindent tettem a tányéromra hogy alig bírtam megenni és utána felállni. Vagy a végén már úgy csináltam hogy mindenből vettem, és haraptam belőlük 2-őt aztán otthagytam.:D

Persze voltak meleg ételek is mint virsli,rántotta,mandioca főzve,néhol pizza,és volt egy pult csak arra ha palacsintát akartál kérni. Mindenféle töltelékkel,az lehetett sós,csokis,gyümölcsös. Általában volt 3 vagy 4 féle frissen facsart gyümölcslé, joghurtok, kávék,teák. Jah, és egy millió fajta müzli is.

 A lényeg az hogy én ettem amíg bírtam,de már reggel olyan meleg volt, így az embernek nem volt étvágya ezekhez a nehéz  kajákhoz. Csak gyümölcsöket ettünk joghurttal. De még így is isteni volt. Tehát én mindig nagyon meg voltam elégedve a reggelikkel,hát ki nem?:P

 Natal fővárosa felé tartva hozzánk kapcsolódott az idegenvezetőnk,és elkezdődött az aznapi programunk. Első látásra megszerettem Natal-t már csak azért is mert gyönyörűek a tengerpartjaik,és mert szép kiépített város. A nevének a Karácsony-hoz semmi köze,mert portugálul a „Natal” Karácsonyt jelent. Viszont a város még teli volt angyalkákkal,meg nagy kivilágított karácsonyfákkal a tengerparton. Haha.

Reggel egy erődöt látogattunk meg, gyalog odasétálva a köves tengerpartrész mellett a kora reggeli 35 fokban. Az erőd amit megnéztünk ma már csak múzeumként működik,de régen nagyon sok rabot ide hurcoltak. Fentről nagyon szép kilátás nyílt a köves tengerpartra. Visszafele menet már egy kókuszvízzel a kezemben sétáltam vissza a buszhoz,így elviselhető volt a hőség. Amúgy ez a kókusz bódék gyakoriabbak a Nordeste-n mint itt Belo Horizonte-ban,Minasban. Egyszerűen imádom. Ilyen nagy jéghűtőbe pakolják be a nagy még zöld kókuszdiókat,kifúrnak a tetején egy mutatóujj vastagságú lyukat,és egy szívószál. Nagyon jól hidratál,és azt mondják hogy sokkal hasznosabb mint a sima víz. Olcsó amúgy,általában 2 real-ért árulják az utcán,a tengerparton,mikor hol. De a legjobb az,hogy miután kiittad a levet a kókuszdióból,ketté vágathatod,és a belsejében egy ilyen krémes,talán kicsit gumis kókuszréteg van. Ami egyszerűen a legjobb!
Az erődlátogatás után mentünk megnézni a legnagyobb kesudió fát,ami szintén itt Natal-ban, még mindig növekszik. Amikor beléptünk a kesudiófa területére,én nem tudtam eldönteni hogy most ez egy bunker vagy már a fa. Belépve úgy érzed mintha már sötétedne,miközben déli 12 volt. Egyszerűen hihetetlen az a fa. Az idegenvezetőnk elmondta hogy 1888-ban lett ültetve,és megközelítőleg 7500 m² –es területet foglal el. A fa belsején teljesen kiépített „út” van,és végül is bejárhatod a fa egész területét. Megnéztük a fa gyökerét ami valami eszméletlen nagy. Az ágai a földön tekeredve futnak,és egy-egy ága vastagabb mint a combom. Az egyik dolgozó végigvezetett minket a fa körül,és minden érdekes dolgot megmutatott, például a fa gyümölcsét. Mindenki ismeri a kesudiót, a gyümölcsnek ezt az állapotát, nagyon sok folyamaton kell átesni. A srác levett egy gyümölcsöt nekünk a fáról,és volt lehetőségünk megkóstolni,de valami kegyetlen íze van. Első ízlelésre elhúzza a szádat mert annyira keserű,de utána meg megmarad egy rossz íz a szádban. De valahogy kimoshatatlan. Nem tudom. Néhány ember oda van érte,és itt végül is még a zöldségesnél is hozzájutunk,de még gyümölcslevet is csinálhatunk belőle. A kinézete a legjobban egy sárga paradicsomra emlékeztet,és a tetején egy kesudió formájú kinövés van. A belseje pedig általában fehér vagy sárgás kis pici magokkal. Nem nyerte el a tetszésem,de a kesudiót szeretem. J Tehát, hogy a kesudióhoz hozzájussunk,le kell törnünk a gyümölcsön levő kis kinövést,sok ideig szárítani, aztán megnyitni,és a legbelsejében meg fog jelenni a kis fehér magocska amit mi annyira szeretünk. Ezután még pörkölnünk kell,és ízesíteni. Én sajnos nem láttam hogy áll a mag ebben a kinövésben szárítatlanul,de a srác azt mondta hogy ehetetlen,és még nem is kemény! Érdekes. Aztán miután befejeztük a kesudiófa látogatását,elmentünk a kilátóra,ahol a fa 80%-át be lehetett látni. Végén persze vettem kesudiót,úgy nem jöhettem el.
A nap hátralevő részére szabadidőt kaptunk,kimentünk a tengerpartra,de járkálhattunk akárhova a közelben,vagy napozhattunk a többiekkel. Én elmentem egy közeli vásárra,ahol nem vettem semmit,de nézelődni nagyon jó volt. Emlékszem aznap nem volt olyan jó idő,így számomra nézelődéssel telt a nap. :) Viszont amit még nem mondtam de észrevehettem, hogy a hullámok mindenhol nagyon erősek,és húznak befelé. A víz olyan mint egy kád meleg víz, tükör tiszta,homokos, viszont a hullámok őszintén szólva elsodornak. Nekem ha 30-szor nem jött le a bugyim a vízben,egyszer sem. :D
Hazafelé mindenki elfáradva,végül is bealudva volt a buszon,az egész nap után. De jól telt a nap.:)
Másnap  már reggel egy nagyon menő programmal indítottunk, mentünk kocsikázni a homokdűnéken Natal-ban. Megérkezve 4-es csoportokba kellett rendeződnünk,és egy-egy vezetővel elindultunk. Natal híres a homokdűnéiről, az egész tengerpartszakasz vonalán húzódik. Mire 47 cserediák belerendeződött 12 kocsiba,elindultunk a bevezetőúton. Ezek a kocsik inkább ilyen szafari kocsikra hasonlítottak,3 ember ülhetett hátul,és egy az anyósülésen.A kocsik hátulja teljesen nyitott volt,és pont ezért volt annyira izgalmas,mert amikor éppen lehuppantunk egy-egy dűnéről,úgy éreztünk hogy mi is kirepülünk a kocsiból.:D Az elején én ültem a kocsiban a vezető mellett,de aztán cserélgettünk. A hapsi elsősorban megkérdezte tőlünk hogy mennyire gyorsan akarunk menni,tőlünk függ. Mi azt mondtuk hogy a leggyorsabban amennyire lehet. :D Bekapcsolta a maximumra a zenét,és elkezdődött a hullámvasút. Én az egyik kezemmel kapaszkodtam,a másikkal öleltem a fényképezőgépemet. A vezetőnk nem volt szívbajos, úgy ugráltunk a dűnéken,és én mindig féltem hogy vagy kirepülök,vagy felborulunk. De túléltük. Néhányszor megálltunk mindannyian,mind a 12 kocsi, hogy készítsünk fotókat,aztán mentünk is tovább. Én nagyon élveztem,amikor rám került a sor hogy hátul üljek,éreztem hogy ég a hátam a naptól,de közben annyira gyorsan mentünk hogy nem is volt időm érezni hogy melegem van. :)

A megállókon csináltunk fényképeket,meg volt egy rész ahol lehetett venni innivalót,és lehetett 5 real-ért leszánkózni egy meredek homokdűnén. Még tevegelhettél is,de én olyan rosszul éreztem szegények miatt,sétálgatni ott a 35 fokban. Persze ők hozzá vannak szokva,de akkor is..
Visszafele menet már is a tengerpartra érkeztünk,és kiszállva a kocsikból már le is telepedtünk a tengerparton. Megint körülbelül 5-ig lehetettünk a tengerparton,ebédeltünk,mindenki hozzászokott azt csinálni hogy elloptunk mindenféle finomságot a reggeliről,péksütiket,csináltunk szendvicset,és így nem kellett fizetni az ebédért. Mert ahogy mondtam az általában nem volt benne az árban.

 A parton rátaláltunk egy helyre,ahol különféle koktélokat készítettek gyümölcsből, például faragtak ki egy fél görögdinnyét,és csináltak belőle egy két személyes koktélt,óriási szívószálakkal. Mi ananászos koktélt kértünk, a nő lefaragta az ananász húsát,benne hagyta a héjában,és  alkoholmentes Pina Colada-t csinált nekünk. ISTENI volt.
Most hamarabb visszamentünk a hotelba,mert este egy különleges Luau bulink volt megünnepelve a szülinaposokat. Elmentünk egy pizzériába,ahol a pincérek csak rohangáltak minden asztalhoz,és kérdezgették hogy kérünk-e. Akármennyi ideig ehetsz ott,mert egy árat kell mindenkinek fizetni,és addig eszik amíg akar. A mi kedvenceink az édes pizzák voltak csokival,eperrel,doce de leite-el,vagy fahéjjal és banánnal. Az egyik amerikai lány 18 pizza szeletet evett meg aznap este,és nem lett rosszul. Én csak 6-ot ettem,de így is éreztem hogy feldurranok. Előtte nem is ismertem az ilyen fajta pizzériákat,de szerintem sokkal jobb,mert a pincérek mindig másfajtákat hoznak,és nem kell ugyanazt enned többször, mindegyiket megkóstolhatod.
Hazamentünk,és mindenki elkezdett készülni az aznap esti Luau-ra. Egy másik szállodában a kertben volt már nekünk leszervezve,és minden pincér majdnem sorfalat állva várt minket. Én az egyik maxi ruhámat vettem fel,és úgy éreztem hogy tökéletesen beillek a képbe.
Volt csak számunkra előkészítve egy gyümölcsasztal,amin mindenfajta gyümölcs volt. De komolyan. Olyan óriási eprek,kiwi,ananász,alma,sárga-görögdinnye. Minden..
Megköszöntöttük a szülinaposokat,és jött az óriási torta. Persze csoki.
És utána már csak a zene ment nekünk,és táncoltunk.

Másnap elhagytuk Natal-t,és olyan 5 óra körül megérkeztünk Maceióba. Jött hozzánk egy orvos,mert ezekben a napokban mindenki beteg lett,és azt nem meséltem,hogy volt egy doktornőnk aki csatlakozott hozzánk még Belo Horizonte-ban,de haza kellett mennie mert eltörte az állkapcsát. Haza kellett mennie megműteni,de mindenki meglepetésére visszatért a kirándulásunk végére Rio-ban. Na majd erről még mesélek. ;) Tehát mivel orvos nélkül voltunk,jött egy doktornő aki megvizsgált,és felírt gyógyszereket a betegeknek.
Én sem éreztem annyira jól magam,de nekem csak be kellett fejezni az „össze eszek mindent” dolgot. Másnap hajóval mentünk át egy tengerpartra,ahol a napot töltöttük, Praia do Gunga.
A praia da Gunga fehérhomokos tengerpart,és úgy néz ki mint egy lakatlan sziget. Tudsz sétálni a hosszú tengerpart sétányon,igazán kellemes hely. A rövid hajóúton az egyik tengerész görögdinnyét és sárgadinnyét vágott fel nekünk,és kínált még banánt meg goiaba-t is. Megérkezve én újból a reggeliből ellopott pao de queijo-t ettem, meggondolva jól is tettem,amikor megláttam hogy Filip 20 real-ért vett egy adag sültkrumplit..:D Én már itt Bahia-n hozzászoktam hogy lefaragtatok mindig az árból egy kicsit ha úgy van. Például ha ilyen vásárba megyünk mint ami itt is volt,ha nagyon győzködsz még 10 real-al is lejjebb megy.Tehát megéri. Valamelyik nap emlékszem pastelt ettem egy ilyen standnál a tengerparton.( A pastel az egy olajban kisütött tészta,amiben különféle tölteléket választhatsz.) Tehát mondtam a hapsinak hogy nekem csak 3 real-om van, de majdnem 5-be került,és mondom jajj hát csak ennyi pénzem van. És rábólintott :D

Akartunk kipróbálni valami vízi sportot,mint banán,vagy jet ski, de persze a Rotary semmit sem enged,lélegezni talán.
Másnap ott Maceió-ban a Praia do Frances-en maradtunk,és jó volt,mert közel volt a hotelünkhöz,és akármikor vissza lehetett menni ha úgy volt kedved. Itt készült el a híres tetoválásom, a „Made in Hungary” felirat. Ezek a henna tetováló emberkék minden tengerparton csak járkálnak,és persze a mi csapatunkkal kapták szerintem a havi legtöbb bevételt. Mindenki csinál valamilyen tetoválást,de persze itt is ment az árból lefaragás. Csak szépen mosolyogni kell rájuk,és már is elérted a célod.:D  Nekem talán ez a tengerpart tetszett úgy igazán amire azt mondom hogy minden kivetésemnek megfelelt. Ment mindig a zene ilyen nagy hangszórókból,az idő tökéletes volt,és nem is volt zsúfolt. Így én nem is mentem vissza hamarabb a hotelbe,csak miután mindenki.
Később délután hazafelé tartottunk,és este meg volt beszélve hogy sushi-t eszünk,aztán egy forró bemutatónk lesz. Mindenkinek az egyen Nordeste-s pólóját kellett viselnie,hogy felismerjenek minket a tömegben. A sushi-s hely nagyon jó volt,volt kínai is,meg persze normális kaják. Hát a forró bemutató nem tudom. Volt az elején egy kis tánc,de utána csak játszottak zenét,és mi táncoltunk. Nem volt olyan nagy szám,de arra jó volt hogy jobban megtanultam táncolni a forró-t:.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.