Na sziasztok!

Miután elmúlt az izgalom a nagy sütés-főzésem után,hamarosan következett a Húsvét, ami itt már is április 5-től 8-ig tartott. Itt ők igazából a Húsvét előtti hetet ünneplik,persze mivel itt a vallás erősebb is általában ezek a napok a templomba járásról szólnak, és a mindennapi misék gyakoriságáról. Itt Brazíliában nem is ünneplik Húsvét hétfőt,amelyik nap nekünk a legfontosabb, a tojások cseréje, vagy néhány helyen pár vödör hideg vízé ha már a hagyományokról beszélünk. Hát, egyértelmű hogy Brazíliát már régen legyőztük az ünnepek ünneplésében, ez már Karácsonykor is bebizonyítható volt. A Húsvétnak itt csak a vallási hátterét tartják számon,meg persze a bevásárlóközpontokban a tonnaszámra halmozott tojásokét. Viszont csak egy méret,ugyanolyan csomagolás, viszont minden fajta ízben. Nem tudom mire fel ez a nagy hercehurca a tojásokkal amikor már az anyukák maguk megmondják hogy nem vesznek a gyereküknek tojást,mert egy éve ugyanúgy a szekrényben állnak a tavalyi tojások. Az a baj ezekkel hogy nagyon nagyok,és aki nem szereti a csoki tojást, vagy nem a kedvence,neki sem áll kibontani,mert valószínűleg a csomagolásuk szebb mint amilyen az ízük belülről. Na hát ennyit a tojásokról.
Így aztán mivel közeledett a pár napos szünet, csütörtökön mentünk meglátogatni Madalena ( a mostani anyukám) családját egy másik városban,( körülbelül 6 órára Belo Horizonte-tól) Patos de Minas-ban. Ez a kis város Minas Gerais nyugati részén fekszik, és híres a kukoricáról. Minden évben kukoricafesztivál van a városban,és persze temérdek kukoricaföld. Ezért hát az első dolog az volt amint megérkeztem Patos-ba, azonnal meg kellett kóstolnom egy ottani különlegességet,a pamonha-t. A pamonha persze kukoricából, főtt kukoricából van,összefőzve tejjel,hozzáadott sóval,és akármilyen töltelékkel. A kukoricacsutkákról lereszelik a kukoricaszemeket és ezt tejben felteszik főzni amíg be nem sűrűsödik és meg nem fő. Ezt lehet édesen is enni,és ahogy mondtam akármilyen töltelékkel, sajttal,csirkével,vagy sertéshússal. Nekem ízlett mert kifejezetten szeretem a főtt kukoricát,de nagyon töménynek éreztem. Egy adag pamonha- ban körülbelül 4 cső kukorica van. És amikor megdermedt a kukoricamassza, a kukorica csuhéjából egy kis zacskót hajtanak,és beletöltik a masszát. Ezt még befedik pár levéllel,és befőttes gumival megerősítik. Nagyon egyszerűnek tűnik, viszont elég sok munkával járhat.
Tehát aznap amikor megérkeztünk megismertem a család egyik részét, főképpen a Madalena szüleit. Itt is óriási a család, csak neki 7 testvére van. Gondoljatok bele.. :D

Tehát a délutánt a város látogatásával töltöttük, ami nem volt olyan hosszú, mert egy igazán kis város,de nekem nagyon tetszett. Valahogy otthon éreztem magam egy kicsit. Nem mintha össze lehetne hasonlítani a kettőt,de még is a város hangulata ezt az érzést keltette. Mindenki ismer mindenkit,az emberek bicikliznek,nincs forgalmi dugó, és persze tisztaság földön fekvő emberek nélkül. Emiatt is jó volt eljönni kicsit a nagyvárosból egy kisebb,csendesebb helyre.

Már aznap Madalena leszervezett nekünk egy szombati bulit a városban, mondta hogy menjek el Clarice-cel, és végül is tök jól éreztük magunkat.
Próbáltam felvenni a kapcsolatot pár cserediákkal akik a közelben laknak hogy hátha tudnánk találkozni,de nem igazán jött össze, viszont a bulin az egyikük csak úgy szembejött velem, és egy kis időt együtt is töltöttünk.
Azon a szombaton a hagyomány szerint senki nem ehetett húst,mert Nagyszombat volt,és így halat ettünk,aminek a készítésében én is jelen voltam.
Sajnos hamar eltelt ez a hétvége amit ott töltöttünk, de én megígértem hogy mindenképpen vissza megyek még, azért is,mert a kukoricafesztivál június elején lesz amin ott kell lennem! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.