Negyedik rész.
(Salvador-Porto Seguro)

A salvadori szállodánkba szintén későn érkeztünk meg este,egy majdnem egész napos út után. A hotel valamilyen szinten más volt mint a többi,teli volt növénnyel,és még az utolsó emeletről is le tudtál szólni a recepciósnak ha nagyot kiáltottál.:D A vacsoránk a hotelben volt,de őszintén szólva senki nem volt oda érte,de mivel farkaséhesek voltunk, nem számított. Itt Salvador-ban éreztem meg elsőnek hogy a csapat teljesen összeállt,és már beszélhetek akárkivel,mert mindenkivel jóba vagyok. A buszon már mindenki cserélgette a helyeket az út közben,de amúgy alapból is én mindig azon voltam hogy minden nap mással üljek. Azt nem mondhatnám hogy az amerikaikkal annyira jóba lettem,persze voltak akikkel igen,de nem volt jellemző. Amit megfigyeltem,hogy akaratlanul húztam a mexikóiak felé,meg azokhoz akik beszéltek spanyolul. Talán jobban megértettem velük magam,vagy éreztem bennük azt a ritmust mint amit itt a Brazil emberekben érzek. Mindig mondtam a mexikóiaknak hogy egyszer meglátogatom őket,és tényleg. Tényleg meg akarom látogatni Mexikót,ez most egy tényleg erős érzés bennem. Megfogott a kultúrájuk,az összefogásuk,és persze a hepetelésük spanyolul ami a legjobb akcentus a nyelvben,és ezzel együtt a legnehezebb. Megfigyeltem azt is hogy a lányt Argentinából, vagy egy másikat Equador-ból jobban megértettem mint a mexikóiakat.
És persze a többiek akikkel nagyon jóba lettem azok a többi európaiak. Mivel a kultúránk nem különbözik olyan nagyon,és például egy német lánnyal mindig sírbakoltunk hogy itt milyen gáz volt a Karácsony. ( Már bocsánat..) Valahogy mindig megvolt a közös téma,tehát jól kijöttünk.
Tehát reggel elkezdtük a salvadori látogatásunkat, ami egy rövid hajóúttal kezdődött egy tengerpartra. 2 különböző tengerpartot látogattunk így meg hajóval,és végül is ez volt a napi program. A hajó az nagyon menő volt,mindenki képeket csinált,napozott,aludt, de persze közben ment a zene,így jól eltelt az az 1 órahossza. Emlékszem tűzött a nap,és csillogott a víz felszíne a távolban. Őszintén szólva az első tengerpart mindenkinek nagy csalódás volt,mert egy putri hely volt,nem is tengerpart hanem a halászhajók,és a halászat központi helye. Viszont nagyon sok különleges kagylót lehetett találni a köveken,és a vízbe gyalogolva. Mindenki kagylókat kutatott,és persze én is. Már el is mentem messzibre a többiektől ahol szebb kagylókra találtam rá. Keresgettem, vizsgálgattam,megéri-e ezt elvinni,és egyszer csak egy óriási fekete rák féleség kimászott a kagylóból. Akkorát visítottam hogy egy pillanatra mindenki rám nézett,és én csak ugráltam kínomban,miközben olyan messzire eldobtam azt a szar kagylót,nem érdekelt hogy mennyire szép is volt. Istenem. És emlékszem hogy a kezemre mászott egy kicsit,és én ettől az érzéstől frászt kaptam. Így,egy kagylót sem hoztam el erről a kellemes tengerpartról amiről most már még jobban el akartam húzni.
A második már sokkal de sokkal jobb volt,körülbelül fél óra távolsággal az előzőtől,még mindig nem volt annyi ember amit megszoktunk,de sokkal kellemesebb volt így. Ana mondta hogy csak fél 5-ig maradhatunk itt,mert utána a tenger megnövekszik,és veszélyes úgy visszamenni Salvador-ig. Itt szintén fehérhomokos volt a tengerpart,és a víz majdnem meleg. Tökéletes. Nem tudom mikor lesz újra részem ilyen élményben,mert eddig én még csak a
„mindjárt belefagyok” szindrómát ismertem.

Lassan visszamentünk a hajóra,vissza Salvadorba. Mivel a szállodánk kicsit messze volt a belvárostól,ezért Ana-ék hirtelen úgy döntöttek hogy nem megyünk haza ruhát cserélni,hanem itt mászkálunk egy kicsit a közeli vásárban,és utána felmegyünk a salvadori híres liften,és annak a tetején fogunk valami különleges étteremben vacsorázni. Viszont senkinek nem tetszett az ötlet hogy egy egész nap után még meg sem fürödhetünk,de hát ez van.
Amikor odaértünk a lift aljához,kicsit rossz látvány fogadott,pisi szag,emberek a földön,és hasonlók. Visszagondoltam az idegenvezető szavaira még délután.” A liftből csak akkor érdemes kinyitni a szemed amikor felérsz.” És ez így is volt. Amikor felértünk,Salvador fényei előttem voltak,és mintha az alattunk lévő rész elválasztotta volna a felsőt egymástól ahol éppen voltunk. Felül gyönyörűen kiépített tér, kis hangulatlámpásokkal,sok kis étteremmel,meg persze a kilátással. Az éttermünk a Pelourinho nevű részen volt,ami egy híres turista látványossága Salvadornak. Millió kis színes ház szinte egymásra építve,az emberek azt mondták hogy régen favellák voltak,de most már éttermek bárok üzemelnek a kifestett házsorozatokban. Tehát megtudtuk hogy a vacsoránk után az étteremben lesz egy különleges brazil tánc show,amit mi is meg fogunk nézni,a nap meglepetése. Amúgy az étterem nagyon elegáns volt,és kaja kiváló volt,ahogy azt már megszoktuk. A tánc bemutató kicsit érdekesen kezdődött,a nőkön nagy kosztümök,ékszerek voltak,és még a férfiak is valami hasonlót hordtak. A bemutató valamilyen történetet akart elmondani,de a közepén elvesztettem a fonalat. A vége felé átment capoeira-ba, ami mindenkit lenyűgözött. Nem azért mert 6 betonizmos hasú fekete hapsi táncolt,hanem azért mert profik voltak,és minden lépésük tökéletes volt. Na ezért is mondják otthon ha meg akarod tanulni a capoiera-t Brazíliába kell jönnöd. Régen ez a tánc Afrikában kezdődött,és akkor még harcként ismerték. Most már átfordult egy táncstílussá, amit nem könnyű elsajátítani.
Visszaérve a hotelbe azonnali megbeszélésünk volt,és utána azonnali takarodó,mert elég késő volt.

Másnap felkaptuk az idegenvezetőnket,és elindultunk megismerni Salvador belvárosát. A nap folyamán 2 templomot néztünk meg,és amikor beléptünk az elsőbe,hihetetlen látvány fogadott. Minden aranyból volt. De az utolsó részlet is. Miután kiámuldoztam magam,a hölgy mondta hogy csak ebben a templomban 80 tonna arany van..
Na és találjátok ki kivel találkoztam a templomban. Erzsébet királynő arcképével,és az aláírásával, Santa Isabel da Hungria.
De amúgy Salvador magában is különleges,mert a Brazil kultúra ebben a városban a legkoncentráltabb. A „candomblé” nevű kultúrájuk a sok fekete ember bevándorlása után kezdődött meg,és a mai napig Salvador az a város ahol a lakosság 80%-a fekete bőrű.
Ezen a napon újra felmentünk a Pelourinho-ba,és sétáltunk az idegenvezetővel,aki folyamatosan mesélt nekünk érdekes dolgokról. Például,nem tudom hogy mennyien tudjátok,de Michael Jackson egyik klipje,a „They don’t care about us” itt a Pelourinho-ban játszódik Salvador-ban. https://www.youtube.com/watch?v=QNJL6nfu__Q&ob=av2e

A klipben jobban megtudjátok nézni hogy hogy néz ki ez a környék,mert őszintén szólva nehéz írásba foglalni. A sétánk végén mindenki készített fotókat a most nappali salvadori kilátásról. Még este megnéztünk egy katedrálist, és mindenki nagy örömére,( az enyémre nem annyira) a vacsora a Mc Donalds-ban volt.

Az este mindenki szabadon azt csinálhatott amit akart a hotelben,és személy szerint ültem a lányokkal a lábunkat a medencébe lógatva,és beszélgettünk. Amikor kaptam egy hírt Cristináéktól,hogy Porto Seguro-ban töltenek 4 napot,és mi éppen másnap indultunk Porto Seguro-ba. Már biztos voltam benne hogy tudunk találkozni,megadtam neki az ottani hotelünk nevét,címét, és mondtam hogy olyan estefelé fogunk megérkezni. Így,azt találták ki,hogy akkor vacsorázzunk együtt Porto Seguro-ban. Ana,a vezetőnk nagy örömömre megengedte,és így mire megérkeztünk 1 napos utazás után szintén Porto Seguro-ba,elkezdtem készülni hogy találkozhassak velük. Így nem vacsoráztam a hotelben a többiekkel,és végül is nem voltam ott még a megbeszélésen sem,de azt mondták hogy nem probléma,maradhatok ameddig szeretnék. Olyan jó volt látni őket majdnem 3 hét után, mindenki jött kivéve Luisa,de így is tökéletes volt velük az este. Sétáltunk Porto Seguro-ban, tudni kell erről a helyről hogy a minasi emberek első utazási célpontja nyáron,de nem csak az övéké,mindig teli van túristákkal,és emiatt egy nagy nyaralóvárossá alakult ki. Sergio mesélt nekem hogy mi hol van,és kitaláltuk hogy menjünk el komppal egy másik szigetre,ami komppal 10 percre van Porto Seguro-tól. Azt mondták hogy ott vannak a legjobb éttermek,és persze a leghangulatosabb utcák,amiért én oda vagyok. Közben ők is meséltek hogy mi történt otthon amíg nem voltam,meg persze hogy hogy telt a nyaralásuk,miket csináltak. A gépük már a következő nap ment vissza Belo Horizonte-ba.
Végül egy argentín étteremben kötöttünk ki,ahol persze a húsok isteniek voltak. Beszélgettünk,meséltem az eddigi élményeimről nekik,és igazán jól telt az este. A hotelbe körülbelül fél 1-kor értem haza amikor már mindenki aludt a szobámban,de vicces volt,mert nem tudtam hogy melyik a mi szobánk,melyik szám,de arra emlékeztem hogy a kilincs mindig lejött. Így végigpróbáltam a lehetséges szobák kilincseit,és amikor a kezembe maradt,tudtam hogy a miénk. Cristináék csak nevettek rajtam.. :D
Másnap Porto Seguro-ban töltöttük a napot,itt csak egy napig voltunk az utolsó,de a kirándulás legjobb helye, Rio de Janeiro előtt.

A délelőtt a tengerparton  telt el,volt egy hely ahol lehetett táncolni,ment a zene,és 3 csaj folyamatosan táncolt,közben 5 percenként vizet permeteztek ránk. Utána pedig kiválasztották hogy ki táncolt a legjobban a különböző zenéknél,és ők nyertek pólót.
Később vissza kellett menni,mert 2 órától mentünk megnézni pár dolgot a városban. Elmentünk arra a helyre,ahol régen 1500 körül a portugálok megérkeztek,felfedezték a várost,és később ahogy tovább utaztak Salvadorba,ott alakították ki az első fővárost.

 Aztán végigjártuk Porto Seguro óvárosát, részt vettünk egy újabb capoeira show-n, volt egy kis szabadidőnk vásárolni szuveníreket,ajándékokat. Azt még nem meséltem,de Rio de Janeiro-ban, az utolsó esténken lesz egy játék,ahol mindenki kihúz egy nevet,és azoknak ajándékot kell cserélni,így mindenkinek 15 real-ig kellett venni valamit,valami kis ajándékot. Néhányan kardot, hűtő mágnest,csokit,meg mindenfélét vettek,én személy szerint egy kis pálinkás poharat vettem,amin kézműves munka volt, itt Porto Seguro-ban.
Visszaérve a hotelbe készülnünk kellett az estére,mert egy buliba mentünk az egyen pólóinkba,vacsora után. Nekem annyira nem tetszett a hely,olyan volt mint egy átlagos brazil buli,millió emberrel,és elfogyhatatlan vodkával..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.