Második rész.
(Lencois- Praia do Forte- Recife )

Amikor a megláttuk a Lencois-i hotelünket,mindenki eléggé megörült,mert igazából nagyon elegáns volt és persze nagy területen ami nekünk igazán fontos. Az étterem részhez egy medence is tartozott,a medence közepében egy bárral,de már nem működött,mert késő volt. Mikor megözönlöttük a szállodát,az ott levő összes vendég ránk irányította a tekintetét és kérdően figyelt minket. A becsekkolás egy szállodába mindig úgy zajlott,hogy még a buszon,amikor érkezőben voltunk,körbeadtak egy papírt,amin rajta voltak a szobabeosztások. A szobában levők száma persze mindig változott,de sosem haladta meg az 5 főt. Persze amit meg sem kell említenem,hogy a fiúk és a lányok külön voltak,és egymástól észrevehetően messzi, például 2 emelettel távolabb,vagy több. Tehát meg voltak a szabályok,és már az első pár nap megtudtuk hogy nem érdemes próbálkozni semmivel,mert úgy is mindenre rájönnek. :D
Na tehát miután mindenki megkapta a saját szobáját,lementünk vacsorázni,ami szintén annyira bőséges volt,hogy a tányérom egy nagy hegyre hasonlított leginkább. De hát tényleg, mindenből szedtem amit nem is ismertem,és így volt olyan amikor az egész tányérról alig tudtam enni valamit,mert telitettem túl különleges dolgokkal. :D Vacsora után megint meetingünk volt a medencénél,ha volt a szállodának medencéje,majdnem mindig ott tartottuk a megbeszéléseket. A következő állomásunk a Chapada Diamantina lesz, a Morro Pai Inácio, amit meg fogunk mászni,utána pedig egy kis fürdőzés lesz coca cola színű vízben. Nem tudtuk hogy mire gondoljunk,de eljött a másnap reggel,amikor mindenki sportcipőt húzott,és készültünk az aznapi programunkra. Csatlakozott hozzánk egy idegenvezető még a hotelben,és vezetett minket egész nap a programon. Komolyan úgy nézett ki mint egy kivénhett és lefogyott mikulás,aki még nem is volt kedves. Amikor odaértünk a hegy lábához amit megmászni készültünk, mindenkit figyelmeztetett hogy ha nem tartjuk be az utasításait azonnal abbahagyjuk a mászást,és az egész programnak lőttek. Mondta hogy veszélyes,és oda kell figyelni. Az első résznél végül is csak gyalogoltunk ahol még az autósok is haladtak,de mivel a mi buszunk több mint hatalmas,még parkolóhely sem jutott volna nekünk. De hát mi addig is mozogtunk. Jól volt az. Borzalom meleg volt aznap, szerintem 38 ° C –ot megütötte,és már éreztem hogy ég a hátam,de persze senki nem gondolt az első nap naptejre,így mindenki leégett. De ezt majd később. Tehát felértünk az első részéhez a hegynek ahol a parkolás volt,mindenki vett vizet,és mentünk tovább egy 40 perces túrára a hegy csúcsáig. Ez tényleg az volt,szinte nem is gyalogoltunk,csak a nagy köveket másztuk. Elég fárasztó volt,de végül odaértünk,és egy gyönyörű kilátás fogadott minket. Az idegenvezető magyarázott pár dolgot,hála istennek nem történt semmi baj,tehát nem volt morcos. Utána pedig elkezdtünk képeket csinálni. Körülbelül 1,5 órába telt,mire mindenkit külön lefotóztunk ország szerint,aztán mindenkit együtt a zászlóinkkal. Igazán jó képek sikerültek,mikor végeztünk,már csak lejutni kellett a hegyről,de az már gyorsabban ment. A buszon mindenki kidőlt vizes pohárral a kezében,de még volt hátra egy programunk,ahol fürödtünk természetes barna színű vízben,és lehetett különböző magasságokról kövekről ugrálni. Ott töltöttünk egy olyan 2 órát, felfrissültünk,és indultunk vissza Lencois városába ebédelni.

 Lencois egy picike város,de igen hangulatos. Teli van kis éttermekkel,bárokkal,és ezen a napon volt is nyüzsgés. Engem per pillanat nem érdekelt hogy hova megyünk,csak éhes voltam,és a csajokkal beültünk egy étterembe ahol óriás frissen facsart gyümölcsleveket,és pizzát rendeltünk. Meg volt beszélve egy találkozóhely 5 órakor,amikor visszamentünk a hotelbe gyalog. Megmondtam a lányoknak hogy stipp stopp én megyek zuhanyozni elsőnek, de nem volt tolakodás,mert mindenki a szálloda medencéjét választotta fürdésnek elsősorban.
És igen,a vállaim leégtek,de nem volt olyan nagy probléma. Megfürödtem,felöltöztem,és 8 órára készen álltam vacsorázni. Megint úgy tettem mint előző nap,a tányérom teli volt minden finomsággal,és utána még gyümölcs, és édesség pult is volt. Az álmaim ne továbbja…
A megbeszélésünk után,volt egy meglepetésünk, egy capoeira show!! Különböző táncosok,a kicsitől az idősig táncoltak nekünk,miközben két fiú dobolt,és játszott a hangszereken,a zenét,és a ritmust adva a táncosoknak. Nekem őszintén szólva nagyon tetszett,a vége felé már minket is bevontak a táncba,és tanítottak minket a lépésekre. Végül is a capoeira egy afrikai harc volt régen,de most már egy táncstílussá alakult. A show után mindenkinek abban a percben aludni kellett mennie,és mindenki egyet is értett.
Másnap elég sokat utaztunk hogy odaérjünk a  következő városunkhoz ,ami igazán a szívemhez nőtt, Praia do Forte. Nem csak azért mert az első hely ahol 200 méterre volt a szállodánk a tengerparttól,és mert itt fürödtünk először a tengerben,a város hangulata is nagyon megragadott. Késő délután érkeztünk a városba, a kis utcák fényei már világítottak,és a bárok és éttermek nyüzsgését lehetett csak hallani. Megérkezve a hotelünkbe, becsekkolás után mindenki lement a partra fotózni,és valaki még a vízbe is belemerészkedett. De nagy csodálatomra,a víz meleg volt! Nem meleg,de langyos. Én még sosem találkoztam ilyennel. Akárhol voltunk nyaralni,a tengervízbe mindig bele lehetett fagyni,de itt más volt a helyzet.

Miután bohóckodtunk egy kicsit a tengerparton, indultunk vissza vacsorázni.

Mindig azonnal vacsora után volt megbeszélés,és ahogy lement,mindenki elrohant lezuhanyozni és átöltözni,mert szabad időt kaptunk sétálni a városban. A város teljesen turisták számára lett kialakítva. Teli van hotellel,tengerparti apartmanokkal, amelyek teraszát már majdnem érik a tenger hullámai. Amúgy igazán hangulatos. Tényleg egy olyan esti program sétálni a kis utcákon egy fagyival a kezedben,és közben szuveníreket vásárolni. A legkellemesebb kép ami eszembe juthat. Tehát mi is így tettünk, rátaláltunk a legjobb olasz fagyisra,és persze a fahéj fagyira cornett tölcsérrel,aminek olyan az íze mint a ropogós Cini Minnisnek. Miután 11 után a megbeszélt időpontra vissza kellett érni a hotelbe, mentünk is fel a szobáinkba, ezzel az alkalommal egy mexikói és egy venezuelai lánnyal osztottam meg a szobám. Jól telt az este velük, igazán megszerettem őket.
A másnapi program igen jónak bizonyult, reggel meglátogattuk a Tamar teknősrezervátumot,utána pedig egész nap tengerpart volt,és azt csinálhattál amit akartál.
A teknősrezervátum egy óriási helyen volt,hozzánk csatlakozott egy vezető,aki beszélt nekünk a teknősökről,hány fajtájuk van,és hogy mi a céljuk azzal hogy begyűjtik őket a tengerből. 70%-ük meghal már amikor megszületik,mert nagyon gyengék,és a szüleik nem is igazán figyel rájuk. És még így is sok veszély leselkedik a teknősökre a tengerben. Ezen a part szakaszon pedig észrevehetően sok teknős járt kelt,és úgy gondolták hogy ez a megfelelő hely egy ilyen teknős park-ra. Amint megkaptuk a jegyeket,már meg is nézhettük a különböző medencékből kikukucskáló teknősöket. Én teljesen biztos voltam benne hogy nagyon jó helyük van ott,és ez tényleg az a hely,ahol meg vannak védve mindentől. A srác aki vezetett minket még a teknős testfelépítését is elmagyarázta nekünk,meg hogy miért különböző néhányuknak a háza. Tényleg egy nagyon rendezett,felépített,és nem utolsó sorban tiszta is.

Körülbelül 2 órát töltöttünk ott nézelődve az akváriumokat,és még miniatűr babateknősöket is láttam! Haza akartam vinni egyet :) Voltunk szuvenír boltban is,ahol vettem pár dolgot,de őszintén szólva elég drága volt. A teknősök után egész napra szabadidőt kaptunk a tengerparton lenni,vagy sétálni a városban. Én körülbelül kora délutánig a tengerparton voltam,aztán a csajokkal elmentünk ebédelni,és sétálni egy kicsit,aztán visszamentünk a partra. Máshol azt az időt nem lehetett kibírni,csak a vízben,a tengerparton. Tehát a nap így telt el,a leégésem után most barnultam le elsőnek,és este a vacsorán a fehér ruhám már világított rajtam. Estére még kaptunk egy kis szabadidőt,de csak beültünk egy bárba,hallgattuk a zenét frissen facsart jeges gyümölcsleveket szürcsölve.
Másnap ismét hosszú út elé néztünk, Recife-be indultunk. Végül is megint egész nap utaztunk,de ezúttal nem telt olyan jól. Az út nagyon rossz volt,mindenki rosszul érezte magát,és hányni akart. Többek között én is. Tehát elég lassan telt,de hála istennek megérkeztünk az esős Recife-be. A buszvezetők mostanra már ismerték a bőröndömet,és tudták hogy ha sérvet kapnak,az miattam lesz. Tényleg az enyém volt a legnagyobb,de hát ha mindenre szükségem volt ami benne volt. Amúgy két buszvezetőnk volt akik mindig váltogatták egymást vezetés közben. Nekem mindig úgy tűntek mintha itt sem akarnának lenni,csak legyünk már rajta túl. De velem jó fejek voltak :)
Tehát megérkezve becitáltuk a bőröndöket a hotelbe,volt vacsora,és persze megbeszélés. Hamar elaludtunk,mindenki nagyon fáradt volt az egész napos utazástól,és persze másnap egy elég fárasztó program elé néztünk. Reggel Recife-t kezdtük el felfedezni,megnéztük a város legfontosabb pontjait,de végül is csak a buszból ment az idegenvezetés. Recife tengerpartszakaszán nagyon sok a cápa,és a tengerparton minden 200 méteren fel van tűntetve egy plakát cápatámadásra felhívva a figyelmet. Megkérdeztem az idegenvezetőnket hogy mennyire veszélyes,mert láttam fürdőzőket a tegnerparton,és nem úgy néztek ki mint akik félnek akármitől is. Ő azt mondta persze babaúsztató mélységen nem kell félni,de ha beljebb úszol,előfordulhat. Úgy emlékszem azt mondta hogy 1 év alatt 16 ilyen támadás történt,és 2 halott,de csak azért mert nagyon messzire elúsztak. Tehát ez egy erős ismertetőjele Recife-nek.

A városlátogatás után Olindát, végül is Recife óvárosát néztük meg. Na ez egy igazán szép város. Voltunk Olinda híres templomában,és sétáltunk a kis utcákon,ahol a szamba iskolák felvonulnak Karnevál idején. Ezek a városok híres karneváli városok Pernambuco államban.
Van egy különleges táncuk is,és a táncosok és karneválosok ismertetőjelei a színes öltözet,és a pici esernyők,amik a táncuk része. Miközben sétáltunk,épp elkaptunk egy ilyen show-t, ahol  láthattuk a táncot,és vehettünk tőlük kis esernyőket.
Miután eleget sétáltunk,elmentünk ebédelni,és a leghihetetlenebb dolog történt amikor beléptünk az étterembe, a másik cserediák csoport aki ugyanezen a kiránduláson vettek részt,csak mivel annyi cserediák van, kettő is indult,de az ő kirándulásuk egy kicsit rövidebb. És a legvéletlenebb egybeesés volt hogy pont ugyanabban az étteremben futottunk össze,és láttunk 110 másik cserediákot. Persze magyar nem volt, de megismerkedtem sok némettel,és egy lánnyal ausztriából is.:) Tehát nem sok mindenki foglalkozott éppen az ebédeléssel, az éttermet megtöltötte a cserediákok zaja,és mindenki egyszerre beszélt. Amúgy, eközben Recife egyik legjobb éttermében ebédeltünk, őszintén szólva minden volt.Volt sajt asztal, saláta asztal,csak köret asztal,volt egy pult csak arra hogy spagettit válassz magadnak,és kiválaszd hogy milyen öntettel és feltéttel kéred. Volt egy nyitott grilles is,ahol folyamatosan sültek a húsok, és persze még sushi,és desszert asztal is volt. Magunkhoz vettük a legnagyobb tányérokat,és mindent pakoltunk a tányérunkra. Mikor a tányérunk már dombosodott,leültünk,és megvártuk a pincért hogy hozza az innivalóinkat. Amikor felálltam,úgy éreztem magam mint aki 5 kilót hízott ültében,de amikor a délutáni programunkra gondoltam,tudtam hogy lemozgom én ezt.
Délután  Ricardo Brennand intézetét néztük meg Recife-ben,ami tök jó volt. Azt hittem hogy ilyen múzeumszerű lesz,de nem. Egy több részből álló vörös épület volt, gyönyörű kerttel körülvéve. Végül is ez a nagy épület abban az időben volt amikor páncél katonák voltak,és itt egy nagyon gazdag úr lakott akinek most a dolgait restaurálták, és végül is az egész lakosztályait. Most ebben az épületben ki vannak állítva a régi dolgai,mint páncél öltözetek, arany kulcsok, gyémánttal díszített kardok, és sok más. Nekem nagyon tetszett,ott tudtam volna még maradni egy ideig. De végül is az egész délutánt ott töltöttük,és estére már csak a bevásárlóközpont volt a program,ahol vacsoráztunk,volt időnk vásárolgatni is,és kaját venni a következő napokra. Amint hazaértünk a hotelbe,mindenki ráugrott az internetre,és felváltva kérdeztük a jelszót a recepcióról. Elég drága volt az internet,így én próbáltam rövidre fogni,megnézni a Facebook- om,és már mentem is. Ma este történt meg az,hogy kaptam egy figyelmeztetést,mert takarodó után még a recepción kínlódtam a többiekkel. De hát nem haltam bele. Egynek csak kell lennie,nem?
Másnap tengerpartos napunk volt, Porto de Galinhas-ra mentünk,fürdeni egész nap. „Galinha” portugálul szép lányt jelent,és azért maradt meg ez a név,mert régebben nagyon népszerű volt ide jönni a hétvégre,és persze sok szép lány is itt volt,így megmaradt ez a név.:)
Amúgy nem volt olyan jó időnk,félig esőre állt az idő,később esett is,tehát végül is nem lehetett semmit sem csinálni. Sétáltunk egy kicsit a városban, fürödtünk,de napozásra aznap nem volt alkalom. Körülbelül 5 órakor visszaértünk a hotelbe,vacsoráztunk,és este Ki mit tudunk volt. Már napok óta tudtunk erről,és mindenkinek készülnie kellett valamivel amivel fellép egyedül,vagy csapattal. Nagyon sok vicces dolog sült ki,valaki énekelt,rappelt,táncolt,vagy is próbált, színdarabot adott elő,vagy hangszeren játszott. Talán mi találtuk ki a legőrültebb dolgot, ókori braziloknak öltöztünk fel,csináltunk szoknyát levélből,és loptunk kókuszdiókat. Lejátszottunk egy akkori zenét, táncoltunk, aztán amikor be jött az Ai se Eu te pego című zene,mindenki ledobta a szoknyát,napszemüveget vettünk fel,és fürdőruhában táncoltunk.:D Szerintem nagyon viccesre sikeredett,de jól is éreztük magunkat.
Másnap elhagytuk Recife-t, most Natal következett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.