Negyedik (utolsó) rész.
(Rio de Janeiro)

Rio de Janeiro-ba érkezés mindenkinek csodálatos pillanat,amikor még sosem járt ott,és elsőnek meglátja a azul kék tengert és persze a felhők közül kikandikáló Krisztus szobor kezeit. Beérve a városba a buszon különböző nyelven kiáltottuk a mikrofonba hogy Megérkeztünk Rio de Janeiro-ba,miközben Ana felvette videóra.16 nyelven gyűlt össze. Tök jó hangulat volt,de én személy szerint rosszul éreztem magam,az egész napos utazás után,meg mert a légkondi elromlott,és alig kaptam levegőt.
Nekem már ismerősek voltak Rio utcái,egyszer már jártam itt,de szintén izgalommal töltött el hogy újra visszatérhettem ebbe a gyönyörű városba. Persze a forgalom ott sosem áll meg,most meg mivel a Karnevál közeledett,Rio-t megözönlötték a turisták,és nyaralók tömkelege.
A Copacabana-n volt  szállodánk, sok mindenkit összezavar hogy a Copacabana nem –e csak a tengerpart? Nem, a Copacabana néven ismert Rio de Janeiro egyik része is,ami a tengerpart mögött húzódik. Van még nagyon sok ilyen rész hogy ha a tengerparton sétálunk. Copacabana után azonnal Ipanema ,utána pedig Leblon következik. Leblon az összes közül a legdrágább hely lakni is,de élni is. Egy tengerpartra néző 2 szobás lakás ára megütheti az 500 millió forintot is. Persze ha Copacabana-n keresel lakást, az árak talán alacsonyabbak,talán 400 millió-ért megveheted. De ez tényleg így van. Mindenki azt mondja hogy Copacabana hírneve lassan már csak a turistákat vonzza,de a lakók, már mást keresnek. Meg is értem,a tengerpart koszos,a víz hideg,és persze a hullámok őrültek. De a Copacabana régi hangulatát még mindig érezzük. Nincs is jobb dolog végigsétálni a tengerparti sétányán,és ámuldozni az eget rengető nagyságú hotelek,lakások mennyeében. Elhaladva a Copacabana Palace előtt ahol mindig gazdag,sikkes színészek,sztárok töltik a nyaralásukat. Ha már egy kicsit utánanéztem az áraknak,nézzük meg mennyibe kerül egy éjszaka két főre a Palace-ban. 2000 brazil real,ami azt jelenti hogy 270 ezer forint körül mozog. Nézzétek meg a hotel weboldalát,még ha csak álmodozni is,de érdemes ;)
http://www.copacabanapalace.com/web/orio/copacabana_palace.jsp
Amúgy ezek a hotelek,lakások csak azért annyira drágák mert óriási turista központok,és persze full kilátásuk van a tengerpartra,ami ha lakást keresel,nem egy fő pont. A tengerpartról ha egyre távolabb keresünk,már egészen jó helyeket találhatunk jó áron is.

Nem szükséges nekünk limuzinnal megérkezve a Copacabana Palace-ban laknunk,még ha az én álmom ez is.

Tehát késő délutáni megérkezésünk után az utunk egy sima kis panzió-ba vezetett,nem is nevezhető hotelnek,mert nem volt semmilyen étkezés,de a szobák viszont elérték volna a szállodai minőséget. Ana,a vezetőnk mesélte hogy összehasonlítva a szállodai árakat más városokban,ez volt mind közül a legdrágább, még úgy is,hogy pár helyen,például Recife-ben nagyon elegáns helyen laktunk. Tehát itt jönnek ki a különbségek. Rio de Janeiro egy más világ. És éppen ezt szeretem benne.
Tehát mikor megérkeztünk,a csapat fele elindult a tengerpart felé megnézni a napnyugtát a Copacabana-ról,és meg mert nagyon izgatottak voltak látni ezt a mindenki által csodált helyet.

Én nem mentem, úgy éreztem hogy most nyugalomra vágyom,és egy jó fürdőre. Később beszéltem anyáékkal Skypeon,Anyának éppen ezen a napon volt a szülinapja,és gyorsan váltottunk pár szót.

Amint visszaértek a többiek,már mentünk is vacsorázni,az utolsó esténk kivételével mindig ugyanabban az étteremben ettünk. A bőség zavarát éreztem megint,mindent meg akartam kóstolni, most volt kínai kaja,és sushi is, jah meg egy millió fajta leves, amiket mindet megkóstoltam,úgy sikerült eldöntenem hogy melyiket kérem. A hapsi gondolom már a fenébe kívánt,amikor fél szemmel észrevett kóstolgatni a leveseket. Semmi baj. Tehát jól telt a vacsoránk,visszasétálva a hotelbe,mert gyalog voltunk, megbeszélést tartottunk ami most elég hosszúra sikeredett. A hotellel szemben volt egy sportpálya,amit aznap este mi használtunk, zászlólopósat játszottunk. A két kapuban 2 különféle zászló volt,és a két csapatnak úgy kellett átfutni az ellenfél térfelére elkapva a zászlót,hogy azok ne fogjanak meg,mert ha megfognak,akkor ott kell maradnod,és csak csapattársad tud „felolvasztani”. Ezt végül is akármivel lehet játszani,jó móka.

Kora reggel elkezdődött a riói túránk elsősorban a Krisztus-szobor látogatása. Megérkezve engem már ismerős hely fogadott,a kisvasút,a sok szuvenír bolt,és persze mindenféle nyelven beszélő emberek összetalálkozása. Most például egy brit férfi csoport volt együtt velünk, akiket mindig fél füllel hallgattam,mert mindig nehezemre esett megérteni hogy mit beszélnek,de úgy tűnik fejlődtem,mert megértettem őket ha éppen nem üzleti dolgokról beszéltek.

Felérve a Corcovado nevű hegyre,aminek a csúcsán a Krisztus-szobor van,még meg kellett tennünk egy pár lépcsőt hogy feljuthassunk a szoborhoz. Persze a kilátás már is gyönyörű volt, én úgy éreztem van időm nyugodtan fotózni,más dolgokat is észrevenni,mert első alkalommal mindent rohanva csináltam hogy mindenről meglegyen az emlékem. Most ugyanezt láttam a csoportunknál is. Sokan engem kértem hogy fotózzam le őket,és megmutattam nekik a földre lefekvős behajolós effektust,amivel a legjobb fotós eredményt éred el hogy nem lóg bele senki,és együtt vagy a szoborral. Utána készítettünk csoportképet,és volt még egy kis időnk vásárolgatni a találkozásig. Én őszintén szólva csak gyönyörködtem a kilátásban,fentről éreztem Rio de Janeiro nyüzsgését. Rio nekem mindig olyan hely marad majd amit újra és újra meg akarok nézni,és vágyni rá hogy ott is éljek.

A másik megállónk ami általam sem ismert Cukorsüveg hegy volt,aminek az eléréséhez felvonóval jutottunk fel. Tudtam hogy nem szabad lenéznem,mert borzalmas magasan voltunk,és ami a leghátborzongatóbb volt,hogy minden átlátszó volt. Apa szerintem kiakadt volna ezen a magasságon,de ha becsukod a szemed,semmi probléma.:)
 http://www.bondinho.com.br/  <- a weboldala :)

 Közben meg gyönyörű volt a tenger csillogása a távolban ,azt az 5 percet meg kibírtam valahogy.:) Ezen a helyen végül is csak fotóztunk,megnéztünk egy múzeum szerűséget a felvonó építéséről,és lassan jöttünk is le. Ebédelni egy közeli bevásárlóközpontba mentünk,ahol egy óriási gyümölcsös palacsintát ettem. Hihetetlen hogy még mindig a csoport 45%-a a Mc’ Donalds-ot választotta. Minden helyen. Már lassan felfordul a gyomrom tőle.
A nap utolsó megállója a Sambodromo volt,a Rio Karnevál helyszíne. Már észrevehető volt a munkálatok elkezdése, a fények felszerelése a nagy show-ra február 19-21-ig.

Ez a hely végül is egy hosszú utca,aminek a két oldalán óriási nézőterek vannak felépítve,amik körülbelül 100 ezer ember befogadására képesek. Ott végül is csak körbejárni mentünk,és egy helyen lehetett felpróbálni ruhákat a régebbi felvonulásokról 5 real-ért. Hihetetlen hogy mennyi munka van ezekben a fellépő ruhákban és minden kézzel készített.

Aznap este ugyanabban az étteremben ettünk,most éppen pizza volt minden mennyiségben.

Utána meeting-et tartottunk a „szálloda” halljában,és megkaptuk azokat a pólókat amiket megrendeltünk még a kirándulás elején. Minden pólóra rá van nyomva hogy Nordeste Kirándulás 2012, a motívum,és a hátára az összes cserediák neve aki részt vett a kiránduláson a saját zászlójával.:) Nekem nagyon tetszett,így én is rendeltem.

Másnap egész nap szabad időnk volt a tengerparton lenni,vásárolgatni. Nem volt semmi kompromisszumunk,teljesen 5 óráig. Én sétálgattam a lányokkal a Copacabana-n, meglátogattam a Copacabana Palace-t újra,és kutattam jó dolgokra a boltokban.

Egész nap mászkáltunk a városban,borzalmas fáradt voltam,utána pedig vacsorázni mentünk.

Másnap favela kirándulásunk volt,fizetni lehetett érte aki akar menni,aki meg nem ment,a délelőttöt a tengerparton töltötték.

A favela tour számomra nagyon érdekes volt,mert megismertük Rio de Janeiro egyik leghíresebbjét,a Roxinha-t. Több filmben is mesélnek a Roxinha működéséről,és a drogkereskedelemről. Ha valaki még nem tudná,a favelák brazíliai nyomornegyedek.  Régen veszélyesek voltak,nagyon sok embert lelőttek a favelákban. Manapság már nem történik semmi komoly,de még így is engedélyt kell kérni a belépésre. Végigjártuk az utcákat,bementünk néhány házba,sajnos a helyzet nagyon szomorú,ezek a lakások egymás hegyén hátán vannak,most már javult a helyzet,régen még víz,és villany sem volt bevezetve.

Úgy működik mintha rendes város lenne,vannak utcák,de az utcákat úgy képzeld el mint egy normális ház folyosóját. Náluk az az utca! Az ajtók mérete megegyezik egy manólakással,és bent az embereknek még ágyuk sincs. Nem fokozom a helyzetet,de nekem nagyon is megérte megnézni,és belelátni ebbe az életbe is. Mivel vasárnap voltunk itt,éppen piac működött a főutcán,és az összes ember kint volt az utcán. Minden ember minket nézett ahogy elhaladtunk a piac mellett fényképezőgéppel a kezünkben. Én nagyon féltem hogy valaki kikapja a kezemből,de meglepődésemre nem is fordult meg a fejükben. Igazából nehéz leírni hogy mit éreztem ott,de ami legjobban meghökkentett,hogy ahogy a favelák utolsó házait elhagyjuk az utcán, Rio de Janeiro egyik leggazdagabb lakónegyedének házait látjuk meg. Elhaladunk Rio leggazdagabb magániskolája mellett,ami még mindig szomszédba van a favelákkal. Ki érti ezt meg? Ez Brazília. Ez a dolog az egyike azoknak,amiket még mindig nehezen értek. De szerintem ezek a dolgok teszik Brazíliát még érdekesebbé.

Hazaérve a favela tour-ról, Rio de Janeiro botanikus kertjét néztük meg a legunalmasabb idegenvezetővel. Senki nem figyelt arra amit mondott,amikor a huszadik ugyanolyan fa latin nevét ismételgette. A végén már mindenki egyedül sétált az idegenvezetőtől elegendő távolságra. Láttunk szép virágokat,egy  orchidea házat,kaktusz kertet, kakaóbabot,kávét, nagyon sok érdekes dolgot.( Cicu,neked nagyon tetszett volna! )

Aztán eljött a kirándulásunk utolsó estéje,amit az utolsó pillanatig senki nem hitt el. Ezen az estén egy különleges étteremben voltunk,ahol minden pincér elegánsan fel volt öltözve,klasszikus zene szólt. Miután ettünk, átadtuk az ajándékokat egymásnak,és minden kísérőnk mondott pár szót. Kaptunk egy túlélő bizonyítványt,hogy túléltük a 28 napos Nordeste kirándulást névre szólóan. :) Később mindenki aláírta egymás zászlóját,adogattunk névjegykártyát,kitűzőket,és körülbelül egész éjszaka semmit nem aludtunk. Én le sem feküdtem,mert reggel 5:30-kor már kelni kellett. Késő délután ahogy megérkeztünk Belo Horizonte-ba nagyon rossz érzés fogott el hogy el kell hagynom mindenkit,és hogy véget kell érnie ennek az egy hónapos kirándulásnak ami egy hétnek tűnt. Minden egyes cserediák a testvéremmé vált,és amikor ott volt az idő hogy búcsúzni kellett, egyszerűen rám tört a sírás,és nem tudtam abbahagyni. Annyira összeszoktunk,együtt éltük át a kirándulás legjobb pillanatait. Én magam is nagyon sok új dologgal gazdagodtam,nagyon sok mindent megtanultam,és persze ez a kirándulás nagyban segített hogy jobban megismerjem Brazíliát,és ennek az óriási országnak a kultúráját.

EU TE ♥  BRASIL

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.