Hahó!

Na mi újság? Tudtátok hogy egy bő 3 hónap után megyek haza? Pontosan június 20-án. Nekem annyira közelnek tűnik az időpont már is,és úgy érzem nagyon hamar telik.
De még így is nagyon sok új tapasztalat vár rám,és ezalatt a 3 hónap alatt is sok minden történhet velem. Ezekben a napokban,pontosítva tegnap előtt éppen családot cseréltem,most az utolsó családomnál vagyok.
Már Karnevál körül beszélték a Rotary-ban hogy hamarosan meg fog történni a csere,de ki akartak költöztetni még Karnevál előtt,miközben Cristináékkal már megszerveztük az utazást,így kérvényeztük hogy várjunk még egy picit. Nem tudom, sok cserediák kérte hogy hagy maradjon végig a mostani családjánál,és megengedték. Én is gondolkoztam ezen,de én azt gondoltam hogy azzal hogy Sergio-éktől elmegyek nem fogom őket elveszteni,akárhányszor meglátogathatom őket,és szintén lesz egy alkalmam megismerni egy új családot,egy új életstílust,amivel én csak gazdagabb leszek.
Tehát, múlt héten csütörtökön a Rotary meetingen összehívták az összes cserediák családját,ott voltak a leendő cserediákok,akiknek szintén külön meetinget tartottak,tehát ott eldőlt sok cserediák jövőbeli sorsa.Cristinával és Ana-val mentem,Sergio nem akart jönni,ő már azokban a napokban amikor megtudtuk hogy hamarosan költözök mindig amikor feljött a téma,mindig nevetve sírást produkált,mint ahogy Apa szokta otthon. :) Én mindig nevettem rajta,de ő azt mondta hogy nem enged sehova. Viccelt.
Tehát nem ott találkoztam elsőnek a leendő családommal,mert Xin Yan,a taiwani cserediák szülei voltak,és gyakran találkoztam velük a meetingeken.
A lányuk, Clarice két hónapja érkezett haza Németországból,ott volt cserediák közel a dán határhoz. Vele ott találkoztam elsőnek,amikor éppen a prezentációját készülte előadni a Rotary-n.
Neki még van egy fiatalabb testvére is, Beatriz, aki 15 éves és ő is tervezi hogy cserediáknak megy,de még nem tudja hogy hova. Az anyuka első látásra nagyon szimpatikusnak tűnt már régebben is,és úgy éreztem hogy jól kijövök majd vele. Az apuka pedig nem tudott ott lenni a meetingen,de már őt is régről ismertem,és tudtam hogy nagyon rendes.
Tehát az új anyukám, Madalena megbeszélte Cristinával hogy mikor költözzünk, mert Xin Yan Taiwan-ból meg ment „hozzánk”,Cristináékhoz. Meg lett beszélve a szombat reggel a költözésre, így pénteken mindenemet össze kellett pakolnom egyszerre. Nem mentem iskolába sem, végül is a héten alig mentem,mert torokgyulladásom volt,meg amúgy is a suli tök unalmas.
Tehát elég nagy munka volt összepakolni mindent amit összegyűjtöttem 6 hónap alatt,ahogy teljesen belaktam a szobám. Minden kis kacatot,emléket,ajándékot összeszedni,és ésszerűen elpakolni. De péntek estére kész lettem,és teli bőröndökkel vártam a másnap reggelt.
Persze másnap reggel el sem költöztem, a leendő anyukám felhívta Cristinát hogy valami véletlen folyamán szombaton is dolgoznia kell,és ott akar lenni amikor megérkezem.

Én megértettem őt teljesen,de ideges voltam,mert minden kész volt,a szobában semmi nem maradt,és most meg bonthatok ki mindent hogy egyáltalán egy pizsamát találjak. Na de nem baj,a szombat végül is jól telt, Cristina barátnője volt náluk, csináltunk lazacot krumplival,salátát,meg mindent. Nem volt otthon Sergio,így csajos délután tartottunk.:)
Aztán elérkezett a vasárnap reggel,az igazi költözés napja.

Madalena és Joao az új szüleim,és a két testvérem Clarice és Beatriz. Nem volt semmilyen sírás a részemről,mert mindenki tudta hogy nem megyek világgá,akármelyik nap meglátogathatom őket,csak 15 perc út busszal. Tehát nem is úgy fogtuk fel ezt a költözés témát,de Sergio azért még mindig nevettetett akármikor elkezdte a borzalmas sírását :D

Tehát megérkeztem az új helyhez ahol lakni fogok, a szomszédság neve Lourdes,egy sokkal elegánsabb,tisztább környék mint a Floresta volt, de nekem a Floresta így is úgy is nagyon a szívemhez nőtt,viszont Lourdes-t annyira nem ismertem. Tehát ők egy társasházba laknak,de mielőtt valami olyanra gondolnátok amik otthon vannak,ezek nem olyanok. Sokkal elegánsabbak a lakások ott mint általában a sima családi házak. Ez a része a városnak amúgy is híres ezekről a nagyon magas épületekről,amikben szintén lakások vannak. De már kintről nézve észrevehető hogy nagyon elegánsak,minden bejáratnál van egy portás,a földszinten általában van medence,szabadidő hely,és teniszpálya. Tehát még mielőtt megérkeztünk volna a 3.emeletre ahol lakni fogok,már tudtam hogy sok minden meg fog változni amihez én már hozzá szoktam. De a változás mindig jó, nem?
Felcitálva a millió cuccom ami 2 nagy bőröndöt,egy kicsit,két óriási táskát,a hátizsákomat,és a blézeremet jelentette. Feltételeztem hogy a kínai kiscsajnak fele ennyi cucca nem volt mint nekem,de nem baj.
Hát beigazolódott amit gondoltam a lakás belsejéről, ahogy modern,és elegáns volt ahogy a hosszú nappali helységbe megérkeztünk. Ezután az anyuka a szobámhoz vezetett engem,mielőtt az egész lakást bemutatta volna,hogy lepakoljuk a csomagjaim. A szobám azonnal megtetszett, hirtelen nem tudtam mire vélni a két ágyat a szobámban,de Madalena megnyugtatott arról hogy a másik ágy az jó tárolni dolgokat ha éppen nem férek,vagy ha valaki itt alszik,nem kell a földön aludnia. Tehát a másik ágyról való véleményem előnyére fordult. Nagyon örültem az óriási ablakomnak ami bevilágította az egész szobám,mert sajnos Cristináéknál nem igazán tudtam tanulni sem a szobámban,mert déli 12-kor is majdnem sötét volt bent. A két ágy között volt az íróasztal sok fiókkal,teli tároló hellyel amit én szépen ki fogok használni. Belépve a szobába bal oldalt van a tükröm egy kis komóddal,és jobb oldalt az óriási fehér beépített szekrényem. Őszintén szólva nagyon tetszett,és alig vártam hogy szépen belakjam. A fürdőszobát a lányokkal együtt használjuk,mindkét lány szobája az enyémmel szomszédságban van,és a fürdőszoba is.
Itt volt még a szüleim hálószobája,és ahogy visszamentünk a rövid folyosón, megismertem a konyhát,a mosókonyhát,és az óriási nappalit étkezővel,amin már áthaladtunk a belépésnél.
Madalena hivatalosan is üdvözölt engem az új otthonomban,és mondta hogy nem is kell mondania hogy érezzem magam otthon,és reméli hogy jól fogom érezni magam velük.
Azt észrevettem hogy az apuka egy kicsit csendesebb,és Sergio után nehéz lesz megszokni aki mindig beszélgetett velem,magyarázott,tanított,vagy éppen mesélt. De nem baj,csak a közös hangot kell megtalálni,aztán majd látjuk. :) A lányok nagyon nyitottak felém,ennek már örültem,mert végül is Cristináéknál sem Camilla-val sem Luisa-val nem építettem ki nagy barátságot,de itt azt érzem hogy fogok.:) Már amikor elmentünk ebédelni,folyamatosan beszélgettünk,és ebéd után pedig elmentünk egy cukrászda féleségbe,ahol igazi „strudelt”,azaz rétest árulnak. Clarice mondta hogy imádta Németországban,így mindketten nagyon izgatottak voltunk hogy újra rétest ehetünk. ( Persze nem volt olyan finom mint amilyet Anya csinál..:) ) Tehát az első napunk már is nagyon jól telt,mindenki elhalmozott kérdésekkel,Magyarországról is,de arról is hogy milyen szokásaim vannak,mit szeretek,úgy éreztem hogy mindenki lesi a kedvemet,és ez jó érzés volt.
Tehát én biztos vagyok benne hogy nagyon jól fogom velük érezni magam ebben a hátralevő 3 hónapban,persze hiányzik a régi család a régi megszokások,de hamar bele fogok szokni ;)
Puszi nektek, hamarosan jelentkezem!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.