Sziasztok!

A mostani hét elég húzós volt,őszintén szólva el vagyok fáradva. A bajok,vagy is nem is a bajok,hanem a történések Kedden kezdődtek,amikor megtaláltam egy magyar hölgyet az interneten aki itt Brazíliában,Belo Horizonte-ban él. Magyar fordítóként dolgozik,és még konzul is. Tehát Kedden írtam neki egy e-mailt,hogy milyen szerencse hogy rátaláltam valakire,mert egyedül vagyok a magyarságommal. És hogy örülnék ha felvennénk a kapcsolatot,és találkoznánk. Őszintén nagyon örültem hogy rátaláltam,mert eddig annyira lehetetlennek éreztem hogy valakivel találkozhassak.

Válasz aznap nem érkezett,de nem volt jelentősége, aznap tanulgattam,meg csináltam a receptes könyvemet,így eltelt a nap. Másnap találkoztam egy amerikai cserediákkal aki szintén itt lakik,de még úgy igazán nem volt alkalmunk összehozni egy találkozót.Mindketten úgy megörültünk hogy találkozhatunk,mert hát most hogy vége a sulinak,nincsen az a rutin minden nap,és persze senki sem tud mit csinálni. Tehát találkoztunk az egyik bevásárló központban,beszélgettünk,sétáltunk,ettünk egy fagyit, és fotózkodtunk a karácsonyi házikóban ami a nagy hallban volt berendezve. Katie vett két óriás muffint,amit ilyen árusok árulnak a bevásárló központban,és felhívta az anyukáját hogy jöjjön értünk,mert így engem is haza tud vinni. Persze a legnagyobb forgalom volt aznap,és körülbelül 1,5 órát vártunk az anyukájára,amikor én közölte Katie-vel hogy inkább haza megyek busszal,lehet egyszerűbb lesz,de ekkor már majdnem 7 óra volt. El voltam fáradva,nem is szeretek már 7 kor buszozni sem,de hazajöttem,utána pedig beszéltem anyáékkal annyit amennyit bírtam :D Utána elmentem enni valamit,és utána megnéztem az e-mail-eimet.
Nagyon megörültem,mert jött egy beérkezett üzenetem a magyar hölgytől,Helene-től. Amiben hálás hogy felvettem vele a kapcsolatot,és meghívna,egy aznap este,7.30 kor kezdődő előadásra amit ő fog tartani a Rotary-nak Magyarországról,és szeretné ha elmennék.
Az órám már majdnem 9 órát mutatott. Majdnem kitört a frász hogy lekéstem,mert nem néztem meg időben a leveleimet. Az aznapi napomat okoltam hogy ha nem találkozok Katie-vel megnéztem volna,de akkor már mindegy volt. Nem tudtam mit tenni.
Sajnos a nagyja még csak most jött,de nem jó hírekkel. Vagyis abban a helyzetben amiben én akkor voltam,ez rossz hír volt. Meghívott másnap estére is,egy Liszt Ferenc megemlékezésére rendezett szimfónikus koncertre,ahol a Brazília városból érkezett magyar Nagykövet és a konzul látogatását teszi,és van lehetőségem velük találkozni ott, fél 9-kor. Nem csak az hogy a Nagykövet és a konzul eljön,de hogy részt vehetek egy olyan koncerten,ahol Liszt Ferenc-re emlékezek meg,egy magyar zeneszerzőre,Brazíliában?! Ez nekem hihetetlen érzés volt hogy hirtelen ennyi kapcsolat nyílik meg én,magyar előttem,itt Brazíliában.

Utána meg hogy a Nagykövet? A konzul? Brazília fővárosából? És hogy nekem van lehetőségem velük megismerkedni? Meg vagyok hívva és várnak szeretettel?! Egyszerűen a lehetőségek tálcán voltak nekem kínálva egy pillantás alatt.

Kézzel lábbal mentem volna már rá a  Válasz gombra hogy természetesen ott leszek,nincs nagyobb örömöm ebben a pillanatban hogy ne lennék ott. De akkor ránéztem a időpontra,és már is elkomorodtam. 20.30. És nekem Rotary Karácsony kezdődik 19:30-kor. Ééééés éreztem hogy most fogok felrobbanni,hogy 2 ilyen eseménynek amit ennyire várok,mert persze Rotary Karácsonyon sem veszek részt minden nap,sőt elsőnek,és utoljára fogok,és már egy hónappal előtte kiválasztottam a ruhám,teljesen izgatott voltam hogy mehetek.És akkor most,van egy másik,talán egy még fontosabb lehetőség,ami szintén nem minden nap adatik meg az ember számára. Hát nem hittem el. 2 hónapig nem történik semmi,ki kell találnom hogy mit fogok csinálni a hétvégén,mert nem vagyok elfoglalva,és akkor most,2 ilyen esemény ugyanabban az időben történik?!! Na mindegy,elkezdtem gondolkozni,és számolni az időket.Hogy lehetséges e az,hogy én elmenjek a Rotary Karácsony-ra, és utána,mivel a koncert úgy is csak 1 órás, félidőben odaérek,és a végén meg tudok ismerkedni a Nagykövettel,és még egy fél órát részt is veszek a koncerten. És mivel a Rotary Karácsony úgy is tovább fog tartani,lehet észre sem veszik hogy elmentem,és mire kiviszik a vacsorát már vissza is térek. Fél óra kiesés senkinek nem tűnik fel. Meg nem is olyan fontos az. Csak beszélnek,beszélnek,nekem úgysem lesz olyan nagy részvételem a dolgokban.

Isteni ötletnek tűnt,így mindenhol ott lehetek!

Egy szerencsém volt az egész dologban,hogy a koncert helye srégan a másik oldalban egy Palácio das Artes nevezetű helyen volt,így ha nem esik az eső,meg van rá a lehetőség hogy magassarkúban nem fogom kitörni a nyakam a macskaköves úton áthaladva a szomszédba.

Már abban elfáradtam mire kitaláltam ezt a tervet,és lepörgettem a fejemben hogy az alatt az este alatt,én tuti megőrülök! Ha eddig még nem sikerült…

Így mire eljutottam erre a konklúzióra,gondoltam vissza kéne írni Helene-nek,és elmagyarázni hogy ez nem lesz olyan könnyű,de oda fogok érni,még ha nem is az egész koncertre,de ott leszek,és ott találkozunk. Istenem még jó hogy magyarul írhattam,nem tudom mit kaptam volna ha ezt az egészet valamilyen más nyelven talán portugálul kellett volna megfogalmaznom.
Na mindegy,utána kicsit megnyugodtam,és örültem hogy úgy ahogy meg tudtam oldani a dolgokat. De ne üljetek el,itt még nincs vége.

Ekkor kapok egy e-mailt Wladimir-től,a Rotary Clubom elnökétől,amiben arra kér, hogy ZONGORÁZZAK a Rotary Karácsonyon,mert hallotta hogy játszom,és hogy milyen szép lenne ha kicsit megmutatnék egy két darabot nekik.
Most aztán minden összeomlott. Azt hittem van remény,de úgy tűnik senki nem akarta hogy eljussak arra az istenverte koncertre,hogy a Nagykövet megismerhessen.

Tehát ha az elnök arra kér hogy zongorázzak a Rotary-n,akkor valószínűleg nem léphetek le csak amikor kedvem szottyan,és tűnhetek el. Be leszek táblázva a programba,hogy Viktória ekkor meg ekkor fog zongorázni,nincs kétség.
De tudjátok közben meg olyan jó volt ezt észlelni hogy ha elvállalom,vagy is elvállalom,mert az ilyet elutasítani egyszerűen őrültség,még ha majd meg halok a szorongástól ha közönség előtt kell játszanom,tehát ha elvállalom,mindenki megdícsér,és hát mondjuk ki őszintén,ez egy jó pont mindenki szemében. És abban már biztos vagyok hogy én vagyok a legértelmesebb 4őnk,cserediákok közül,de ez még lökne egyet rajta. És még hátha abba a Zeneiskolába is beíratnának,amit hónapok óta ígérik. Tehát értitek,úristen mennyi gondolat forgott a fejemben. És még akkor az eszembe sem jutott hogy én körülbelül mialatt itt vagyok zongorához SEM ÉRTEM. Mert az első hónapban az iskolában próbálkoztam,de hát egy az hogy a hangok már alig hallatszottak,azt már nem megütni kellett,hanem inkább ráülni.
Tehát nem sokra mentem vele. Ezután kezdtem el kérelmezni a Rotary-t hogy juttassanak be valami Zenesuliba. De utána elfelejtettük,így a dolog a levegőben maradt.
Na és akkor most gondolj bele,holnap nekem zongoráznom kéne,el kell vállalnom,mert nem mondhatok nemet,de nem tudok zongorázni,vagy is nem emlékszem semmire?! Jah,és ha emlékeznék is,hol fogok gyakorolni?
 Na ez nehéz..

DE! Egy mentőövem volt,hogy elhoztam néhány kottát a biztonság kedvéért,amit a zongoratanár összegyűjtött nekem.

Jah,és akkor most gondolkozzunk azon,ha tegyük fel,én zongorázok a Rotary-n és még be sem sűlök,akkor az már egy jó pont,de hogy fogok odajutni a koncertre,amit ebben a pillanatban jobban akarok mint a zongorázgatást.

Nem tudtam mit csináljak,de ebben a pillanatban vissza kellett írnom Wladimir-nek,és rábólintani a zongorázásra,hogy minél hamarabb reagálhasson. Tehát megírtam választ,amiben leírtam hogy meg fogom próbálni,vannak kottáim,és megpróbálok elmenni az iskolába gyakorolni,szerintem képes leszek játszani.

Ezután lefeküdtem,és arra gondoltam,hogy talán holnap megkérem Wladimir-t hogy hagy zongorázhassak az este előtt,és elmagyaráznám hogy miért kérem ezt tőle,biztos megérteni.

Jaaah, de a problémák vége itt még nem volt,mert egy valamit kihagytam!
Már régebben megbeszéltem egy másik cserediákkal Németországból hogy a hét vége felé elmegyünk vásárolni,megejtjük a karácsonyi bevásárlást a szülőknek. Mindkettőnknek a pénteki nap volt szabad,így megbeszéltük péntek délutánra,mert mondtam neki hogy nem akarom reggel,mert nekem este Rotary Karácsony van a klubbommal,és ki tudja mennyire húzódik el. Na ekkor felvetette az ötletet hogy ő is eltudna –e menni oda,mert őt is érdekli.

Hát mondtam persze,de utána elgondolkoztunk hogy ő elég messze lakik,és este már nem tudnának érte jönni,Sergio meg nem hiszem hogy hazavinné. Tehát megbeszéltük hogy itt alszik nálunk,Cristináék belegyeztek,de ez még Szerdán meg lett beszélve.

Na és most,még ez is volt. A német lányt én hívtam meg a bulira,most akkor csak vele kell lennem,eddig ezen még nem is gondolkoztam,és még jobban megnehezítette a dolgom.

Nem léphetek csak úgy le,és őt meg otthagyjam. Jaj,Istenem.

Na de nem baj,ezt már rábíztam a holnapi napra. Hátha okosabb leszek.

Ebéd után beszéltem anyával,és ő azonnal gondolkozott helyettem,és felgyorsította az eseményeket. Megmondta hogy hívjam fel Wladimirt,és azonnal meséljem el hogy mi a problémám,és próbálja meg megoldani,hogy az este elején játszhassak. Jah,és hogy engedje meg hogy bemenjek az Automovel Clubba,az este helyszínére,és ott gyakorolhassak normálisan,normális zongorán.
Megbeszéltem vele mindent,és azt mondta minden rendben,játszhatok az elején,és utána elmehetek,mert megérti hogy az nekem szintén fontos,és hogyha lesz időm,még vissza is mehetek. Na tehát elmentem a Clubba játszani,hát ennek a helynek több terme is van,étteremmel,és általában különböző tárgyalásokat,meetingeket,és bulikat szoktak ott tartani,de elég elegáns kivitelben. Hát én belépek,meglátok egy millió embert aki ott ebédel,én meg mondom a portásnak,hogy én csak zongorázni szeretnék,Wladimir-től az elnöktől engedélyt kaptam. Mondta hogy nyugodtan,őt nem zavarja.

Istenem,minden senhora,senhor ki volt öltözve mint …pista,én meg belépek,mint valami hajléktalan,hót vizesen,hát mert miért is ne ömlött volna az eső pont akkor? Tehát kicsit furcsa benyomást kelthettem a sok puccba öltözött ember között,de nem zavart. A pincérek is megnéztek,hát miért is ne. Na jó,előkotortam a kottámat,és féltem,hogy na most dől el hogy emlékszem e valamire. Egész jól ment,és még talán az ebédelés hangulatába is beleillett a zongorajátékom,egy két igen helytelen hang mellett,de persze mindenki csak azt vette észre.. Miért is ne…  Nem baj,ők még ennyire sem tudnak,tehát ennyit róluk. Na mindegy,én csak gyakoroltam,gyakoroltam,és úgy éreztem hogy képes leszek eljátszani,és még lehet sikert is aratok. Utána elköszöntem a hallgatóközönségtől,gondolom nekik is egy öröm volt a találkozás,meg az még inkább hogy elhúztam :D
De ekkor úgy éreztem hogy össze fog állni ez a dolog. Ha zongorázok az este elején,mindenki büszke lesz,Wladimir megengedte hogy elmenjek,tehát nem fog haragudni,és amúgy is,úgy is hamar visszaérek,és nem leszek oda sokáig,és Annát,a német lányt sem hagyom egyedül,majd elbeszélget egy kicsit a többi cserediákkal.

Mire hazaértem,újabb sokk fogadott,a zuhogó esőben a hátizsákomban levő,magyar telefonom monitorja totálisan beázott,és még ki sem kapcsolt. Elállt a lélegzetem,de Sergio azonnal segített,és darabjaira szedte a telefonom,és megszárítgatta. Azt mondta,éjszakára beleteszi a rizsbe,mert a rizs felszívja a vizet. Ráhagytam,nagyon ért az ilyenekhez,és tudtam hogy túl fogja a élni a telefonom.
De nekem most már igazán készülnöm kellett,és nem tudjátok hogy hogy izgultam. Beszéltem egy kicsit anyával,és utána készülődtem. Mire már majdnem kész voltam,Anna felhívott,hogy nem fog tudni időben ideérni,mert ülnek a dugóban,de akkor már odamegy az Automovel Clubba,és majd ott találkozunk. Mert tudjátok megbeszéltük hogy itt alszik.

Na tehát nem vártunk többet,Sergio elvitt,és szerencsét kívánt. Hát én is azt magamnak..
Mielőtt mindenki megérkezett még zongoráztam egy kicsit,és úgy éreztem teljesen tudom,nem kell parázni. Aztán megérkezett Anna is,és lassan mindenki. Nagyon szépen meg volt terítve kis asztalokon,ott voltak a Rotary-s zászlók,és tényleg minden nagyon elegáns volt. Sok új arcot láttam,szerinte már klubbokból is jöhettek látogatók,meg persze a sok tag felesége is eljött. Miután elkezdődött,Wladimir beszédet mondott,díjakat adott át,és utána megkért mindket,cserediákokat hogy beszéljünk egy kicsit az eddigi itt eltöltött időnkről,mik a benyomásaink Brazíliáról, portugálul persze. Wladimir először rám nézett,és hirtelen nem tudtam mit mondjak,de összeszedtem a gondolataim,és szerintem jól sikerült. Összehasonlítva a többiekhez,akik körülbelül a bemutatkozásnál,meg a „szeretik itt”-nél leragadtak.

Utána kaptunk ajándékot,amiben egy híres brazil énekesnő CD-je volt,és leültünk.

Aztán persze eljött az én időm,amikor zongoráznom kellett. Mindenki engem nézett,képeket készítettek,és akkor vettem egy nagy levegőt,és már el is játszottam. Nem is voltam ideges,hiba nélkül eljátszottam,és elismerően megtapsoltak,és én is büszke voltam magamra. Utána viszont,nekem idő volt menni, mert tudtam hogy át kell baktatnom a szomszédba,és még az is beletelik egy kis időbe. Lerohantam gyorsan a lépcsőn,és eltűntem. Megmondtam Anna-nak hogy fél óra és jövök,és a kezébe nyomtam a cuccaim hogy vigyázzon rá.

Aztán hát persze,az eső zuhogott,de láttam hogy a portán vannak esernyők,így megkértem a portást hogy „Uram! Megígérem visszahozom,csak adjon egy esernyőt,nekem át kell jutnom egy másik épületbe azonnal.”

Mondta hogy Jól van,jól van,csak hozza is vissza,és kezembe nyomott egy napernyő méretű batár nagy esernyőt,ami alá körülbelül 5 ember befért volna,és közben olyan nehéz volt,hogy alig bírtam fogni :D

Nem baj,mentem,mentem, beértem a Palácio das Artes-ba,és odaszaladtam a jegypénztárhoz,hogy mondom nekem kell egy jegy a koncertre,azonnal. A pénztáros szemében meg láttam a kárörömet ahogy mondja,hogy elfogyott a jegy,és lecsapja az orrom előtt a rolót. Hát mondom ezt nem hiszem el,ilyen nincs,elkezdek kopogni,mondom fizetek 2 főre,csak engedjen már be a fenébe! De semmi válasz. Jó oké.

Aztán észrevettem a biztonsági őrt aki mutogatja hogy menjek oda,odabicegek,és mondja hogy menjen,nem is akarom látni. Én meg nem tudtam hogy megköszönni neki,hogy beengedett,úgy hogy még fizetnem sem kellett.

Aztán beléptem az óriási körülbelül egy operaház csarnok méretű színházterembe,elővettem a telefonom,mert Helene leírta nekem hogy melyik széken ülnek,én meg elmentettem a telefonomba. Hála Istennek megtaláltam a sort,viszont őket még nem láttam. Mindenki síri csendben volt,még a légy zümmögését sem lehetett hallani,a zene olyan halkan,és lágyan szólt,persze körülbelül fél száz ember felfigyelt a belépőmre.. Nem baj,találtam ott egy árva széket,leültem a C sorban,ahol ők is ültek,és miután 5 percig nyújtogattam a nyakam,megtaláltam őket,vagy is felismertem Helene-t. Elég messze ültünk,így gondoltam valahogy közelebb kell jutnom hogy észrevegyen. Persze ahogy megmozdultam,azonnal megismert,és mutatta hogy üljek oda,van ott még egy szék. És már magyarul szólt hozzám,én meg hirtelen portugálul válaszoltam. Nem is beszéltünk többet,lehuppantam,és most már csendben maradtam,és próbáltam kicsit élvezni a koncertet. Helene anyukája mellé jutott helyem,ő is kedvesen,magyarul üdvözölt, kicsit beszélt hozzám.

A koncert egyszerűen hihetetlen szép volt,én még sosem láttam ilyet,mindőjük profi művész volt,gyönyörű zenét játszottak a hangszerjeiken. Néztem az órám,és nem értettem miért nincs még vége,amikor már fél 10 elmúlt,és gondoltam hogy nekem mennem kell. De mondom nem hiszem el,nem akar vége lenni. Megkérdeztem Helene anyukáját mellettem,ő azt mondta hogy szerinte még nem most lesz vége,de ő is reméli hogy hamarosan,mert mindjárt bealszik.
Még maradtam egy kicsit,mondom hátha abbamarad,amikor meghallottam hogy rezeg a telefonom,már Anna hív,és meg kétszer is elutasítottam. Na mondom,mi történhetett,talán már vége? Igaz,már 10 óra is elmúlt,én meg még a koncerten ültem. Írtam egy sms-t hogy próbálok sietni,ne haragudjon.

Amikor volt egy hirtelen hosszabb taps,és én tudtam hogy most már tényleg el kell mennem. De mondom nem hiszem el,azért jöttem el hogy megismerjem a Nagykövetet,és még nem is látom. Hol is van? Helene válaszolt hogy ott ülnek fent a páholyban,és hogy nyugodtan menjek,ne aggódjak,szombaton lesz náluk egy ebéd,ahová ők is mennek,és engem is szeretettel várnak. Ennek örültem,akkor mondom nem hiába,lehet jobb hely is lesz a találkozásra. Elköszöntem tőlük,és gyorsan kiosontam.

Visszadöcögtem az Clubba,a Rotaryhoz,visszaszolgáltattam az esernyőm,a portás srác már jelezte is, „Hát kisasszony,már azt hittem nem hossza vissza,nekünk le kell adnunk az esernyőket.”

Ajj én meg gondoltam,kisebb dolgom is nagyobb annál hogy ellopjam az esernyődet :D

Anna meg már ott várt,én meg kérdezem mi van,hol van mindenki? És kiderült hogy már mindenki elment. Hát mondom nem hiszem el. De mindegy,végül is nem történt semmi fontos utána,minden helyen megjelentem,félig meddig,zongoráztam,voltam koncerten,kaptam meghívást az ebédre,tehát őszintén szólva még is jól sült el az este.

Ki voltam mint a kutya. Hazamentünk,Anna ott aludt,aztán másnap pedig vásárolgattunk,jól el telt a nap. De azt gondolom ki kell pihennem ezt a pár napot,mert kicsit sok volt ez így egyszerre. Puszi Nektek,a következő bejegyzésben majd a hétvégéről írok,ez egybe már nagyon sok lenne.
Jóéééjt Nektek J

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.