….. Tehát elérkezett a keddi nap a nagy főzésem napja. Úú még amit el kell mondanom, hétfőn délután még Stephanie-val találkoztam, és egy múzeumlátogatást szerveztünk a helyi játékmúzeumban, de mivel későn értünk oda már nem volt idő hogy végigjárjuk az egészet zárás előtt, és persze mivel én mindig felfedezek dolgokat,már régóta szemeztem egy isteni pékséggel a közelben,így mondtam Stephanie-nek hogy lessük meg. Hát mintha egy francia pékségbe cseppentünk volna bele, már a kenyerek illata messziről érezhető volt,nem hogy még bent. Több mint 3 pultnyi péksütemény,kenyér,és süteményből lehetett választani,persze nem olyan olcsón, de megérte. Én egy fahéjas csigát kértem,Stephanie pedig egy almás buktát. Szerintem a pékségben mindenki hülyének nézett hogy lefotóztam a berendezést,meg a péksütiket is, de megérte. Lehet jobban jártunk mintha múzeumba mentünk volna. ;)

Tehát jött a kedd, nem mentem iskolába, de Joao ugyanabban az órában elvitt Sergio-ékhoz mintha iskolába mentünk volna. Amint odaértünk Sergio-val elindultunk a piacra,és megvettünk mindent amire szükségem volt a leírtak alapján. Sergio direkt kivette a aznapi napot a munkahelyéről, és ehelyett nekem segített. Mire hazaértünk már el is kezdtem begyúrni a pogácsát,mert aztán sajtos pogácsára döntöttünk, vagy is én. Mondván hogy a pogácsa nagyon jól megy a sörhöz,mindenki imádni fogja. És így is lett. :)
A pogácsa tésztájával volt egy kis problémám az állaga miatt, és az első tepsi pogácsa el is dőlt a sütőben mert valószínűleg túlkelt. De a végére már tök jól belejöttem gyúrtam még hozzá lisztet,és egyre jobban sikerültek. Cristina és Ana folyamatosan figyelemmel kísérték a folyamatot, Ana még segített is megkenni a pogácsákat,és sajtot szórni.
A gulyás levest úgy beszéltük meg hogy ott fogom a bár konyhájában megfőzni,de én már mindent előkészítettem előre meghámozva, felvágva, hogy már csak a levesbe kelljen beleborítani amikor ott az ideje. A lecsós alapot meg még Cristináéknál megcsináltam, úgy gondoltam arra ott nem lesz idő kivárni a lecsót,és mialatt mi a pogácsát szaggattunk, készült a lecsónk. Persze, elvittem a magyaros ruhámat, a magyaros kötényem,és arra gondoltuk hogyha minden kész,felveszem a ruhám,és abban a köszöntöm a vendégeket mialatt magyar népzene szól. Ennél magyarosabb hangulatot elő sem tudtam volna varázsolni,nem? És még nincs vége! A két magyar zászlómat felakasztgattuk a falra, és még az Ágnes által kapott portugál nyelven írt Magyarországról szóló lapokat is az asztalokra tettük.
Mialatt én a konyhában voltam, Cristináék mindent előkészítettek,a pogácsákat kiskosárkákba tették ahogy kértem, és egy külön tálalóasztalt csináltak, ahol a tányérok,evőeszközök voltak,és persze a két nagy alátét ahova később a gulyásleves érkezett. Igen 2. 2 óriási lábasban főztem a levest,külön fűszereztem, úgy szemre felezve tettem bele a hozzávalókat,de imádták! Mivel babgulyást főztem, a végén már csak a babra kellett várni hogy megfőjön, mert féltem attól hogy szétfőzöm, ahogy Anya annyiszor figyelmeztetett. Őszintén szólva kicsit nagyon ideges voltam már, 8 órát ütött az óra amikor még mindig a babra vártam,és a kész galuska tészta is a saját idejére. Néhányszor volt egy kis időm kijönni a konyhából köszönni a vendégeknek, és meglepetésemre Ágnes is megjelent a férjével együtt. Annyira örültem hogy ott volt, azonnal csináltunk közös képet, és beszélgettünk egy kicsit. Mondta hogy vár a főzőtanfolyamára a következő hétfőn,és teljesen oda volt meg vissza a már megkóstolt pogácsámtól aminek a nevét ő maga is tudta.
Mire kész lett a két óriási lábas gulyáslevesem, kiáltottam hogy kész,és Sergio már jött is,és leemelte nekem a tűzhelyről hogy bevihesse a tálalóasztalra. Én be sem mentem, hanem Cristina már gyorsan jött is a váltó ruhámmal hogy átcseréljük a magyaros ruhámra hogy azért igazi magyaros belépőm legyen. Hát mindenki kiakadt amikor meglátott,és az egész csapat elkezdett tapsolni nekem,és én meg hihetetlenül boldogan éreztem magam hogy itt vagyok Brazíliában, Magyarországot képviselve a ruhámban,zászlók a falon,magyar zene, a gulyás leves illata,és a brazilok,akik nekem tapsolnak, büszkék rám, én pedig a saját országomra!

A nagy beszélgetés közben,mert persze mindenki kérdezgetetett,arra figyeltem fel hogy Sergio már a második lábassal érkezik a kisasztal felé,és körülnézve csak evő embereket láttam,akiknek úgy látszott hogy ízlett amit alkottam. Ágnes teljesen el volt ámulva a gulyáslevesemtől, többször is említette hogy milyen finom lett,és hogy mennyire büszke rám!
 Utána végre én is leültem és megkóstoltam, és be kellett vallanom hogy tényleg jó lett. Az óriási galuskák eltekintésével.( Amit csak én tudtam hogy hiba volt ;P )

Hosszúra sikerült,holnap írok a Húsvétról is nektek!

Puszii

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.