Na halihó!

Az előző hetem szintén jól telt,végül is én minden nap elfoglalom magam valamivel,és így hamar telnek a napok is. Megkezdődött a húsvéti őrület a boltokban,itt teljesen más,mert óriási becsomagolt tojásokat adnak a gyerekeknek húsvét hétfőjén,és végül is ez az egyetlen dolog ami hagyománnyá vált. Viszont a bevásárlóközpontok teli vannak a plafonról lelógatott tojásokkal különböző ízekben,formákban,és némelyik még kis ajándékot is rejt a gyerekek számára. Amikor én elmeséltem hogy nálunk milyen a Húsvét, hogy mi festünk tojást, jön a család, locsolóvers,kölni, és persze a híres sonka,tojás,és édességek. Teljesen elhűlve hallgatták ahogy beleélve mesélek az otthoni szokásokról,mert itt végül is nem csinálnak semmit ahogy én eddig hallottam. Na majd látjuk,hátha jól sűl el :)

A hetem eleje arról szólt hogy elintézzem a portugál nyelvvizsgámmal kapcsolatos elintéznivalókat,azt hiszem hogy már említettem nektek erről.

Fogok csinálni egy nyelvvizsgát portugálból az itteni egyetemen április végén,már ha egyáltalán sikerül,de én nagyon pozitív vagyok,mert tanulok,olvasok,írok,és próbálom a legtöbbet kihozni magamból hogy felkészüljek rá. Tehát jelentkezést kellett tennem először az egyetem oldalán,és utána mennem kellett a bankba hogy befizessem a vizsga árát,de nem sikerült befizetnem,előtte meg azt hittem hogy a befizetési határidő március 13-ig van, miközben mindenkit ugrasztottam hogy vigyenek el az egyetemre,mert közben meg a buszok sztrájkoltak. De kiderült hogy a befizetési határidő 23-a, nem 13-a,és hogy először tényleg a bankba kell elintézni a befizetést,aztán mikor meg van a csekk,azt bevinni az egyetemre,már készen. Tehát mire tisztává váltak ezek a dolgok,lassan sikerült megoldanom a dolgokat Sergio-ék segítségével. Sajnos a mostani családom alig tud a dolgaimról,mert mindig dolgoznak,és persze nem olyan függetlenek mint amilyenek Sergio-ék voltak. Így nincs is idejük segíteni nekem ezekben a dolgokban,Sergio-ékról pedig tudom hogy akármit kérhetek tőlük, úgy viselnek mintha a saját lányuk lennék.
Kedden találkoztam a cserediákokkal,elsősorban Silvine-el Belgiumból,aki most már 5 percre lakik tőlem, és akármikor találkozhatunk ha nincs mit csinálnunk.:) Utána csatlakozott Filip,és két általam újonnan ismert cserediák a másik district-ből, Kiara Németországból, és Maggie Amerikából. Együtt töltöttük a délutánt sétálgatva a Mercado Central-ban , ahol mindig van frissen felvágott dinnye és ananász. Hmmm :) Utána ahogy mindig, hazaérve mentem a pékségbe,majdnem mindig ugyanolyanokat veszek mint minden nap,de így is tökre szeretek menni. A lányok pedig örülnek nekem,mert mindig viszek nekik valami különlegeset, sütit, vagy amit már tudom hogy szeretnek.
Sajnos ezen a héten bejött a rossz idő, elkezdődött esni,és mindig be volt borulva. Ezt az is bizonyítja,hogy a számítógépemen a hőmérő 21°C-ot mutatott Budapest-hez, és Belo Horizonte-hoz is. Ez most már csak rosszabb lesz,mert a nyárnak vége,és eddig imádkoztunk az esőért,most meg majd azért imádkozunk hogy abbamaradjon.

Háhá, de mire hazaérek megérkezik a nyár,és nekem lesz a leghosszabb nyaram. :)

Március 15-e éppen csütörtökre esett,a Rotary meetingek napjára. Én meg már ki is gondoltam hogy majd elviszem a saját (Sergio-val) készítésű magyar kitűzőjeimet, én felteszem a kokárdám,és egy kicsit megemlékezünk a Nemzeti Napunkról. Hát persze semmi nem alakul úgy ahogy én azt eltervezem. Most hogy az új családnál vagyok,Márcia a rotarys szintén abba az épületbe lakik mint én, és megígérte hogy elvisz a Rotary-ra minden héten. Viszont a heppje az az,hogy 1,5 órával előtte felhív hogy kész vagyok, és te ? Aha,én is….Miközben még eszembe sem jutott hogy lassan meg kéne fürödnöm annyira korán volt.

Tehát összekapkodtam minden,és beköltöztem a fürdőszobába. A kokárdám feltűztem,felkaptam a kitűzős zacskóm,és elhúztam. De ezalatt a folyamat alatt már 3-szor újra hívott hogy hol vagyok,és hogy vár. Na jól van, lerohanva a lépcsőn, lihegve még az ékszereket a kocsiban magamra aggatva,de kész vagyok. Persze,ahogy mondtam most is esett az eső, és ebben az órában eső nélkül is alig lehet átérni a város egyik részéből a másikba a nagy forgalom miatt. Talán ezért is megy biztosra Márcia ,hogy semmiféleképpen ne késsen el. Hát miattam majdnem sikerült. Elmeséltem neki hogy miért is fontos a mai nap Magyarországnak,és éppen mikor vettem volna elő egy kitűzőt,hogy rá tegye az ingére,észrevettem hogy a rossz zacskót vettem fel,amire nem lettek ráragasztva a kapcsok. Az összes ragasztó nélkül volt,semmi mód nem volt arra hogy szerencsétlenek az ingükre akaszthassák,és mi meg a dugó közepén ültünk. Na mindegy, megoldottam utána, adtam az összes rotarysnak,és ha nem is teszik fel,megőrzik emlékként. :) A president megkérte az összes cserediákot hogy beszéljünk egy kicsit a mostanában minket ért tapasztalatainkról,mert voltak újabb meghívottak. Én persze belevontam a Nemzeti Ünnepünket a mondókámba,és nagyon jól sikerült, mindenki megtapsolt. Tehát a végén jól sült el a nap a kapkodásom által is.:)

A pénteki ebédet Sergio-éknál töltöttem,és mivel ott pénteken az egész család megrohamozza a házat, ott maradtam a délutánra is, beszélgettem mindenkivel, meséltem az új családról.
Utána amikor hazajöttem kicsit honvágyam volt,hiányzott hogy ott lakhassak,de itt is nagyon jól érzem magam,csak itt más.
A hétvége csendesen telt, szombat este Saint Patrick’s Day-en voltam pár cserediákkal,ezt az ír ünnepet mindennap megszervezik itt Belo Horizonte-ban,és furcsamód egész Brazília ismeri. Millió ember volt ezen a fesztiválszerűségen, játszott egy együttes is, de sajnos elmosott minket az eső,így utána nem sokkal később haza is mentünk.

Hát,végül is ennyi történt a héten, hamarosan jelentkezem,nem tűnök el! :)
Puszi

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.