Újra itt:)

Most van egy kis plusz időm,és gondoltam írogatok ide valamit.

Nem tudom,még sosem írtam az érzéseimről ezt az egészet illetően. Meg vagyok lepődve magamon hogy nem törtem össze az első napokon. Biztosra vettem hogy haza akarok majd jönni azonnal. Legalább is amikor lekéstem a gépem,ezt éreztem. Egyszerűen azt éreztem nem tudok majd sosem megnyugodni ha nem otthon vagyok,és egy teljesen más világban élek majd. Viszont megérkezve az első napokban nagyon sok jó történt velem,és ez azóta végül is folyamatosan így van. Persze hiányzik az otthon,a jól megszokott kis élet,de szerintem ez mindenkivel így van. Semmiképpen fel nem adnám az egészet csak azért mert én hiányolom a régi mindennapjaim. Van egy célom itt,és ha teljesítettem,mehetek haza. Mint egy erőpróba. Végül is az is. Nem tudom mi lesz a véleményem 2 hónap itt tartózkodás után,de most elmondhatom,hogy semmiképpen nem mennék haza. Ahogy Anya mondaná,még ha fát vágnak a hátamon,akkor sem:) Lehet hülyeség,de én csak attól tartok,hogy ha hazamegyek minden megváltozik. De amikor erre gondolok,mindig eszembe jut Dóri,aki ugyanúgy végigcsinálta az egészet,és most otthon harcol anyáékkal :D :) Tehát nem kell aggódnom emiatt. Az „önmagam ura vagyok” dolog meg nem is annyira bonyolult. És valamilyen szinten izgalmas is,hogy te befolyásolod a dolgokat,és döntesz mindenről. Hónapok múlva valószínűleg jobban fogom érezni,amikor már nem kísérgetnek mindehova. De még most ez így van:) Tehát Papa,Mama valószínűleg nem megyek haza 2 hónap után,de higgyétek el,úgy fog tűnni mintha csak annyi lett volna :) Évi Mama pedig,ne tessék aggódni miattam,isteni jó helyem van,és nagyon szeretnek :)

Az iskola végül is jól megy,az osztálytársaim nagyon aranyosak,viszont nagyon unalmas. Csak ülök,tanulok,olvasok,figyelek. Felesleges időtöltésnek tekintem. De mindegy,amit muszáj azt muszáj. Tegnap suli után elmentünk a városba a csajokkal,meg Dilma-val.(Gabriela anyukája) Vettem egy cipőt,ami szerintük ultra olcsó volt,de nekem annyira nem tűnt annak:D Aztán ittunk egy kávét,és már jöttünk is haza. Hazafelé persze megint busszal mentünk,ami a legutálatosabb dolog itt. Zötykölődik folyamatosan,és még ha ülsz,akkor sem vagy biztonságban. Persze hazafelé menet óriási dugó volt ahogy mindig is szokott.

Miután hazaértünk,Gabriela meghívott hogy menjek át vele a nagymamájához beköszönni. Na mondom ez tökéletes alkalom arra hogy vigyek egy kis ajándékot.Hát oda voltak meg vissza. Adtam paprikát,hűtő mágnest,és könyvjelzőket is :) Nem tudom miért,de nagyon szeretnek ott. Nem tudták hogy megköszönni,így megint kajával kínáltak.:D Most már ki fogok találni egy stratégiát hogy hogy utasítsam vissza őket kedvesen :D De ami azt illeti,itt még a popcorn is finomabb :D Na jó,azért anya,és mama főztje is irtóra hiányzik,de azért itt sem rossz:) Tehát evés után Jane, Gabriela nagynénje mondta hogy menjünk vele bútort nézni 10 órakor :D Nem baj,mi mentünk. Hihetetlen hogy mekkora áruház volt. Egy teljes lakást be lehetett volna rendezni belőle A-tól Z-ig. De hát persze az árak azok az égben..

Másnap nem mentem suliba,Fatima-val lezsíroztam hogy mondjuk azt hogy beteg vagyok:P

Aztán így a reggelt pihenéssel töltöttem,és utána elmentünk vásárolni a közeli bevásárlóközpontba. Később délután Savassi felé tartottunk megint elintézni pár dolgot Fatima-val,Zeze-vel ( Fatima egyik testvére) és Renata-val. Félidőben leváltunk tőlük,hogy mi addig körülnézhessünk a plazaban :) Kicsit kiábrándító a helyzet. Elképeztően drága minden,és ezért hirtelen el is megy a kedved az egésztől. Tehát csak lófráltunk a plázában,és később pedig találkoztunk Fatimaekkal hogy irány haza.

Miután hazaértünk Fatima-val gyors készülődésbe kezdtünk,mert pár barátja hivatalos volt hozzánk egy kis vacsora szerűségre. Így hát nekifogtunk a terítésbe,főzésbe,és büszke voltam,mert nem éreztem magam láb alatt,mert tudtam a dolgok rendjét. Ahogy otthon is szokás:) Mire megjöttek,én direkt úgy terveztem hogy ne legyek otthon,ezért elmentem Gabi-ékhoz futni a futógépen. Aztán segítettem házit írni,átmentünk a nagymamához,és ettünk..:D

Jane és a férje meghívott engem Rio-ba 2 hét múlva hétvégén :)Hihetetlenül örültem neki,mert a repjegy is kedvezményes áron lesz,és hát nem minden nap hívják meg az embert Rió-ba egy hétvégére..:) Már csak a Rotary-val kell lezsírozni,és aztán remélem összejön:)

Másnap reggel semmi kedvem nem volt még felkelni sem.Utálok hajnalok hajnalán kelni a suli miatt. Egyszerűen nem vesz rá a lélek hogy kikeljek az ágyból.6 órakor..

Egyszerűen nem akartak telni az órák,és én egyre fáradtabb voltam.De mindegy,mert eltelt. Hazafelé az egyik osztálytársammal jöttem,akinek a nagymamájának a testvére tanít zongorát. Megbeszéltem vele hogy hétfőn elmegyek,és ha van lehetőségem hogy minden héten menjek, fogok is:)

Megebédeltünk,aztán itthon voltam.Este Rotary meeting volt,de kivételesen nagyon untam.Mindig van valami ami feldobja a dolgot,bááár végül is most is volt.A meeting végén,a pincérek behoztak egy óriási tortát,és vele együtt vagy 5 tálca csokis epret.Hála istennek nem kértem vacsorát,mert nem voltam éhes,így nem volt annyira nagy bűntudatom a sütik után :P

Holnap pedig végre péntek,suli,aztán találkozó a nagypapánál,este meg buli a suliban:)
Puszi nektek,

Jóéjt:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.